Október 7-én nyitotta meg kapuit az Egészségdokk Közhasznú Alapítvány és a Köztes átmenetek Nonprofit Kft. közös szervezésében megvalósuló drog prevenciós kiállítás a Fehérvári Civil Központban. Az interaktív kiállítás szerzője, Hay Éva nemcsak az érzékszervekre és az érzelmekre hat, de el is gondolkodtatja a látogatót. A folyamatosan kattogó falióra, a szobák színvilága, berendezése és a hely kisugárzása szinte agyonnyomja a belépőt.
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Szerencsejáték Service Nonprofit Kft támogatásában megvalósuló kiállítás 130 nm2-en megújult látvánnyal, virtuális effektek, fények, titkos ajtók, hanghatásokon keresztül mutatja be a hazai drogfogyasztás bonyolult problémáját. Az utazó kiállítás magánkezdeményezés eredménye, sem hazánkban, sem Európában nem közelítették meg hasonlóan ezt a problémát. Egy év alatt 7-8 helyszínre látogatnak el, ahol négy hétig várják az érdeklődőket. Egy nap hat csoportot tudnak fogadni, egyszerre maximum 15 fővel indulnak. A tárlatot drogterápiával foglalkozó szakember vezeti, mintegy százhúsz percben, ezt követően lehetőség nyílik egyéni tanácsadásra is. Évente közel 15 ezren keresik fel a kiállítást. Hay Éva művészekkel, fotósokkal és operatőrökkel dolgozott együtt, hogy az általa elképzelteket látványosan és hitelesen mutassák be.
„Nem az elrettentés a cél - az nem lehet megfelelő eszköz a drogok elleni harcban –, hanem érzékeltetni az utat, a lehetőségeket, és megtalálni a fiatalok kábítószer-használatának okát.” – emelte ki Hay Éva, a tárlat rendezője. Véleménye szerint a legnagyobb probléma, hogy nincsenek megfelelő és hatékony eszközök sem a társadalom, sem a pedagógusok, sem pedig a szülők kezében. Nyitrai Imre szociálpolitikáért felelős helyettes államtitkár köszöntötte a megjelenteket. Beszédét azzal kezdte, hogy a program több mint egy kiállítás, ez egy inspiráló dolog. Idézett egy graffiti feliratot is, amelyet a kiállítás is tükröz: „A drog nem a világot változtatja meg, hanem ahogy látod és hallod azt.” Nyitrai Imre öt olyan, a nemzeti drogstratégia cselekvési tervébe is belefoglalt pontot sorolt fel, ahol a kormányzat igyekszik beavatkozni a kábítószer-fogyasztással kapcsolatban. Elsőként fontos, hogy aki még nem próbálta ki a drogot, ne is tegye. Másodjára aki már kipróbálta, az ne szokjon rá. Harmadikként említette, hogy aki rászokott, azt meg kell menteni a megbetegedéstől. Következő lépcsőként aki már megbetegedett, annak az életét kell megmenteni. Végül pedig a drogterjesztők területén – bűnüldözési oldalról – a kínálat csökkentése a cél. A helyettes államtitkár arról is beszélt, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma közel 25 millió forinttal támogatta eddig a kiállítást, ami magáért beszél. Végezetül a maga által feltett kérdésre válaszolva, miszerint „Kinek jó ez a kiállítás?”, Kosztolányi Dezső soraival adott választ: „Csodálkozol a kokainistán, s nem érted? Gondolkozzál az okain is tán - s megérted!” Nyitrai Imre köszönetet mondott a városnak, hogy befogadta a kiállítást, és sok sikert kívánt hozzá!
Östör Annamária, Székesfehérvár egészségügyi tanácsnoka kiemelte, hogy a városban három éve szervezték újjá a Kábítószerügyi Egyeztető Fórumot. Elmondta, hogy a város aktuális drogellenes stratégiája és cselekvési terve célul tűzte ki a szakemberek képzése mellett a minél szélesebb körű tájékoztatást. A tanácsnok hangsúlyozta, hogy számos alkalommal szerveznek börzéket és workshopokat a középiskolák igazgatóinak, ifjúságvédelmi felelőseinek és az iskolai drog prevencióban résztvevő pedagógusainak. Ezeken a programokon a KEF drogprevenciós tevékenységet folytató szakmai szervezetei mutatkoznak be saját, iskoláknak szánt szakmai programjaikkal. Ugyancsak üdvözölte a résztvevőket Molnár Tamás civil és ifjúsági tanácsnok. Fontosnak nevezte, hogy Székesfehérváron és az egész országban a civil szervezetek olyan feladatokat látnak el, melyeket az egészségügyi ellátórendszer és az önkormányzatok önmagukban nem tudnak megoldani. Ezek közé tartozik a drogprevenció is, ahol a lehető legnagyobb erőbedobással kell dolgoznia minden szereplőnek. „Úgy vélem, Székesfehérváron a szakemberek nagyon jól tudnak együtt dolgozni, velük együtt igyekszünk felvenni a kesztyűt és mindent megtenni a kábítószer-ellenes harcban.” - hangsúlyozta a tanácsnok.
Drogélmény százhúsz percben
Ötteremnyi szorongás. Leginkább így lehetne tömören összefoglalni a kiállításon szerzett élményt. A folyamatosan kattogó falióra, a szobák színvilága, berendezése és a hely kisugárzása szinte agyonnyomja a belépőt. Hay Éva nemcsak az érzékszervekre és az érzelmekre hat, de el is gondolkodtatja a látogatót. Az első stációt egy középosztálybeli család nappalija jelenti. Központi eleme egy televízió, ahol egy film pereg: a történet szereplői szenvedélybetegséggel küzdők, akik magukról és azokról a körülményekről vallanak, amelyek miatt az anyaghoz vagy az alkoholhoz nyúltak. A tévé előtti asztalon két fotóalbum hever: két, ugyanabban az évben, ugyanazon a napon született ember életútját követhetjük végig képekben és személyes tárgyakban húszéves korukig. Egyikük olimpiai ökölvívóbajnok, másikuk heroinista lett. Ezúttal pozitív a történet kicsengése, az utolsó fotón rehabilitációs központ látható, előtte a gyógyult pácienssel.A második termet bizarr fények és formák uralják. A tárlatvezető a legális és illegális drogokról mesél. A falakon antropomorf alakok szimbolizálják a felsorolt tudatmódosítókat. Néhány lépéssel később egy kaleidoszkóp segítségével kisfilmeken az LSD, a heroin, a speed és a fű hatásait élheti át a látogató. A negyedik szoba a mélypont: falain játékok, óvodás kori rajzok, kézzel írott levelek. Alkotóik már nem élnek. Herointúladagolásban haltak meg, huszonéves korukban. Sikátorban haladunk tovább. A házfalakon egyre szűkülő ablaknyílások, az ablakokban szobrok láthatók, amelyek a szerhasználók folyamatosan beszűkülő életterét és kapcsolatait jelképezik. Azt, hogy az emberek elfordulnak egymástól, érzéketlenné válnak mások problémáira.Az utolsó szobát a feketeség uralja, padlója, mennyezete és falai is ébenfeketék. Rajta az aktuális drogtörvény szövege, egy leállt heroinista fiú üzenete, a kivetítőn pedig a szenvedélybetegségekkel kapcsolatos adatok, statisztikák olvashatók. A teremből nem lehet tovább haladni vagy kijutni, vissza kell hát mennünk arra, ahonnan jöttünk. Aki ugyanis gyógyulni akar, annak vissza kell mennie az úton…
