A személyi sérüléssel járó közúti közlekedési balesetek közül mindenki számára a legmegrázóbbak azok, amelyekben gyermekek sérülnek meg. A Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság, illetve a Fejér Megyei Baleset-megelőzési Bizottság évek óta kiemelt figyelmet fordít a gyermekbalesetek megelőzése, a gyermekek biztonságos közlekedésre nevelése érdekében. Ennek érdekében minden évben a gyermekek korának megfelelően közlekedésre nevelő, a biztonságos közlekedést népszerűsítő előadásokat, a korosztályoknak megfelelő versenyeket szervez a rendőrség az egész megyében. Különösen fontosnak tartják a közlekedést éppen elkezdő, élettani sajátosságuk alapján a jó példából legjobban tanulni képes, a jövő közlekedőit megtestesítő, óvodáskorúak biztonságos közlekedésre nevelését... (az ehhez kapcsolódó szavazást a bal oldali boxok között találja)
A gyermekbalesetek Fejér megyei alakulása
A személyi sérüléssel járó közúti közlekedési baleseteken belül a gyermekbalesetek száma a 2001. évben 10,7 %, a 2002. évben 12,2 %, a 2003. évben 11,7 %, a 2004. évben 9,8 %, a 2005. év I-VIII. hónapjaiban 10,0 % volt. Ebből és a gyermekbaleseteket tükröző táblázatból látható, hogy a 2002. évtől folyamatosan csökken a gyermekbalesetek száma, azonban a 10,0 % körüli stabilizálódás indokolja, hogy továbbra is kiemelt figyelmet fordítsunk a gyermekbalesetek megelőzésére. A 2002. év óta tartó csökkenő tendencia megfigyelhető mind a halálos, mind a súlyos, és a könnyű sérüléssel járó gyermekbalesetek vonatkozásában is.
A gyermekbalesetek vizsgálatakor érdekes képet mutat, amikor azt vizsgáljuk, hogy adott balesetben a gyermek okozóként, önálló közlekedőként, vagy nem önálló közlekedőként (tehát felnőtt felügyelete alatt) vesz részt.
A fenti ábrából is jól látszik, hogy szinte minden évben több gyermek sérül nem önálló közlekedőként, tehát felnőtt felügyelete alatt, mint önállóan közlekedve. Ez azt tükrözi, hogy a gyermekek körében, mind az általunk végzett oktatások, felvilágosító előadások, játékos vetélkedők, mind a gyermekek pedagógusainak ez irányú nevelő munkája termékeny talajra talált, tehát a gyermekek – legalábbis a bekövetkezett balesetek számszaki adatit tekintve – önállóan nagyobb figyelemmel és tudatosabban közlekednek a korábbi évekhez képest. Ez azonban nem mondható el a felnőttekkel való közös közlekedésről, holott éppen az lenne elvárható, hogy amennyiben felnőtt van a gyermekek közelében, akkor kevesebb ilyen esemény történik. Tehát mi, gyermekkel együtt közlekedő felnőttek nem kellő mértékben figyelünk közlekedésünk során a gyermekekre. Miben nyilvánul ez meg? Abban, hogy az állandó rohanásra, sietésre hivatkozva a gyermekek előtt nem tartunk be alapvető közlekedési szabályokat. Átmegyünk a piroson, ha nem jön jármű, és nem vesszük észre, hogy „életveszélyes példát” mutatunk a gyereknek.
A gyermek életével játszva nem megfelelően rögzítjük biztonsági övvel, vagy gyermekülésben saját gyermekünket. Nem beszélve arról, hogy több esetben a gyermeket szállító személy nincs is tisztában azzal, hogyan szállíthat gyermeket szabályosan? A legszomorúbb, hogy mi felnőttek ilyen ismeretek hiányában arra sem vagyunk képesek, hogy ha már nem is tudjuk fejből a szabályos szállítás körülményeit, akkor legalább a KRESZ-ben utánanézünk annak, hogy saját gyermekünk életét, testi épségét hogyan óvhatnánk meg. Több esetben tapasztaltuk, hogy gyermekét gépkocsiban szállító édesanya, vagy édesapa vezetés közben kézben tartott mobiltelefont használ. Mit lát ebből a gyermek? „Ha anyunak, apunak lehet, akkor miről is beszél nekem az óvodában, az iskolában a rendőr? Ha anyu és apu csak akkor tartja be a közlekedés szabályait, ha ott van a rendőr, és akkor is csak megjegyzések mellett, akkor az-e számomra a példa, vagy amit a rendőr mond?”
Kedves szülők és közlekedő felnőttek!
Ne hagyjuk ilyen kétségek között sem a saját, sem más gyermekét! Mi mutassunk példát, még ha sietünk is. Ha másodperceket akarunk nyerni egy-egy szabálytalansággal, ne kockáztassuk, hogy végtelenné válhat egy ilyen lépésünk!
A balesetekben megsérült gyermekek számának – minden sérülési kategóriában tapasztalható – 2002. év óta tartó csökkenése, valamint az összesen sérültekhez képesti előfordulási arányuk (a 2001. évben 8,3 %, a 2002. évben 8,6 %, a 2003. évben 8,4 %, a 2004. évben 6,9 %, a 2005. év I-VIII. hónapjaiban 6,9 %) szintén azokat az erőfeszítéseket tükrözik, melyeket a gyermekbalesetek megelőzése érdekében folyamatosan végzünk.
A gyermekbalesetek számának további csökkenése, a végzetes tragédiák bekövetkezésének elkerülése csakis kitartó oktató-nevelő munka, személyes-szülői példamutatással, összefogással valósítható meg. Törekvésünkben valamennyi szülő, pedagógus, felnőtt segítségét kéri és köszöni Fejér megye rendőrsége.
