Pap Ferenc hangszerkészítő- muzsika a másodikon

Pap Ferenc hangszerész mester második emeleti lakásában, ahogyan kell, zakóban és fessen hátrafésült hajjal fogadott bennünket, majd igazi régi vágású úriemberként lesegítette a kabátunkat, és megmutatta a kis szobából kialakított műhelyét, melynek falain megelevenedett a múlt.
2013.06.04. 07:27 |
Pap Ferenc hangszerész mester második emeleti lakásában, ahogyan kell, zakóban és fessen hátrafésült hajjal fogadott bennünket, majd igazi régi vágású úriemberként lesegítette a kabátunkat, és megmutatta a kis szobából kialakított műhelyét, melynek falain megelevenedett a múlt.
„A sorsom akkor pecsételődött meg, amikor a szüleim beírattak a zeneiskolába, ahol először zongorázni, később trombitálni tanultam. A muzsika teljesen magával ragadott, bár tegyük hozzá, hogy ez az egész sosem állt tőlem távol, mert édesanyám cimbalmon játszott – emlékezett vissza a mester, aki közben bekapcsolta a számítógépét, hogy megmutassa azokat a képeket, amiket egykori munkáiról készített.
 
Míg az operációs rendszer betöltött, Ferenc elmesélte, a zene szeretete és a hangszerek tisztelete miatt elhatározta, ő bizony kitanulja a hangszerész mesterséget. Ezért Pesten a Kozmosz Ipari Szövetkezetnél lett ipari tanuló, ugyanis akkoriban az országban egyedül ott készítettek fúvós hangszereket. A vállalatnál több mester is dolgozott, akiktől a tanoncok más-más fogást sajátítottak el. A szakma megszerzése után Ferenc felvételizett a pécsi konzervatórium trombita szakára, ahova fel is vették.
 „Lagzi Lajcsi nagyapjánál, Galambos Lajosnál tanultam trombitálni, közben egy hangszerkészítő özvegye mellett dolgoztam – elevenítette fel a pécsi éveket a szakember, aki ezek után visszatért Fehérvárra.
Először a Videotonnál „anyagvonalon dolgozott”, de a muzsikálással akkor sem hagyott fel, hiszen hétvégente kultúrházakban, presszókban játszott „szórakoztató zenét”. Néhány év elteltével azonban a mester hét közben ismét azzal foglalkozhatott, ami igazán közel állt a szívéhez: hangszereket javított a másodikon.
 
„Vidéken csak univerzális hangszerjavítóként lehet boldogulni! Minden hangszercsoporthoz érteni kell, hogy valaki talpon tudjon maradni. A legtöbb problémát a nem megfelelő tárolás okozza. A szülők sokszor elteszik a gyerek hangszerét, aztán mikor jön az unoka, akkor a nedves, hideg levegő miatt eléggé megviselt állapotban kerül elő a cselló, a gitár a pincéből, padlásból vagy éppen a szekrény mélyéről – fejtette ki a szakember, majd hirtelen a számítógép mellől felállt, és egy kettébontott, repedezett hegedűtesten részletesen megmutatta: a túl száraz, meleg levegő sem tesz jót.
A mester szenvedélyesen gyűjti a hangszereket, és amióta nyugdíjas, naphosszat azzal bíbelődik, hogy például az egyik asztalon szálkásan sorba rendezett klarinétok ismét a régi fényükben tündököljenek. Ferenc szerint akkor lehet valakiből kiváló hangszerész, ha az asztalostól keresztül a lakatosig minden szakmához ért, és ezen kívül, ha nem is profi módon, de minden hangszert meg is tud szólaltatni.