Párizs levegőjét hozta - Czóbel kiállítás nyílt a Városi Képtárban
Czóbel Béla festőművész munkáiból nyílt kiállítás "Párizs levegőjét hozta" címmel a Deák Képtárban. Őt tartjuk az École de Paris egyik legfontosabb alkotójának, Deák Dénes szavai szerint az ő festményei nélkül nem lett volna igazán jelentős a XX. századi gyűjteménye sem. A kiállítás december 4-ig, keddtől vasárnapig, 10–18 óráig látogatható.
Czóbel Béla és Deák Dénes közötti barátság, a gyűjteményben található huszonkét Czóbel alkotás egyaránt indokolta, hogy önálló kiállításon mutassák be munkásságát.
Czóbel Béla (1883-1976) tanulmányait Nagybányán kezdte Iványi Grünwald Bélánál, majd 1902-ben Münchenben, ezután a párizsi Julian Akadémián képezte magát. Párizsban a fauve-ok hatottak rá, akikkel együtt állított ki a Salon d'Automne-on. 1906-ban visszatért Nagybányára és a hagyományokkal szakító fiatalok, a neósok vagy neoimpresszionisták "vezetője" lett. 1907-ben a MIÉNK törzstagjai közé választották. Barátja, Kernstok Károly révén ismerte meg művésztársait, a későbbi Nyolcak tagjait. Az első világháború kitörésekor Hollandiába ment, csatlakozott a Le Fauconnier vezette bergeni festőcsoporthoz. 1915-től Berlinben, 1925-től Párizsban dolgozott, a harmincas években többször visszatért Magyarországra. A második világháború idején Szentendrén élt, majd ismét Párizsba ment és ott is élt haláláig, a nyarakat Szentendrén töltve. Őt tartjuk az École de Paris egyik legfontosabb alkotójának.
Czóbel Béla kiállítás a Városi Képtár-Deák Gyűjteményben
A saját kollekciót öt múzeumból és négy gyűjteményből való válogatás egészíti ki a tárlaton, amely december 4-ig látható a Városi Képtárban.
A tárlatnyitón dr. Kuczi Petra, a Szent István Király Múzeum igazgatóhelyettese arról szólt, hogy Deák Dénes egy személyben volt a gyűjtő és a mecénás Czóbel Béla életében, Deák Dénes a 60-as években kezdett műgyűjtéssel foglalkozni, Dévényi Iván, a jeles műgyűjtő-művészettörténész mutatta be őt Czóbel Bélának, akit mesterének tekintett mindvégig. dr. Kuczi Petra felidézte, hogyan keresett végleges helyet Deák Dénes a gyűjteményének és hogyan választotta végül Székesfehérvár városát a gyűjtemény megőrzésére és szakszerű gondozására, amihez garanciát jelentett az István király múzeum kortárs képzőművészetet bemutató kiállításainak sora, és a múzeum gyűjteménye, melyet Fitz Jenő, Kovács Péter és Kovalovszky Márta fáradhatatlan munkája tett lehetővé. Kiemelte azt is, hogy Deák Dénes szerint nem lehetett volna igazán jelentős a XX. századi gyűjteménye Czóbel festményei nélkül.
Brájer Éva kulturális tanácsnok a Városi Képtár - Deák Gyűjteményben felidézte, hogy 20 éve dolgozik önkormányzati képviselőként, ezalatt végig szolgálhatta a város kultúráját, vagy mint a kulturális bizottság elnöke, később pedig a terület alpolgármestere. Köszönetet mondott többek között Gärtner Petrának, Bányai Balázsnak, Izinger Katalinnak, Varró Ágnesnek, Nagy Verának, Rajna Marikának és Szűcs Erzsébetnek a sok szép izgalmas, tartalmas munkáért, ami létrejött az évek alatt. Felidézte azt is, hogy először 2019-ben beszéltek arról, hogy Czóbel kiállítást szeretnének rendezni, majd jött a koronavírus-járvány időszaka és minden megváltozott, így 3 évet kellett várni az ötlet létrejöttére.
Brájer Éva kulturális tanácsnok kiemelte, hogy kivételezett helyet foglal el a szívében a Városi Képtár-Deák gyűjtemény, amely Deák Dénes műgyűjtőnek köszönhetően jött létre. Szólt arról is, hogy Czóbel Béla élettörténetét érdemes tanulmányozni, elolvasni, hiszen izgalmas, tartalmas alkotói lét tárul elénk: Czóbel élt Európa több városában, volt sikeres kiállítása New Yorkban. Azt, hogy képeiben elidőzhetünk itt Fehérváron is, és közben érezzük Párizs levegőjét, Deák Dénessel való barátságának is köszönhetjük – tette hozzá.
Barki Gergely művészettörténész Czóbel személyiségének azt az oldalát domborította ki, hogy nem a múltra fókuszált, nem legenda akart lenni, hanem mindig a jelenben élt és a jövő érdekelte, még 90 évesen is.
A művészettörténész a Magyar Rádió Archívumában hallgatta végig az összes rádióinterjút, ami készült vele és a felvételek tanúsága szerint hosszasan zsörtölődött azon, mennyire elege van abból, hogy állandóan a múltról és a XX. század elejének nagyjairól - Picasso-ról, Modigliani-ról, Matisse-ről, vagy Adyról - faggatták.. Állandó meghívottja volt Gertrude Stein író-költő műgyűjtő szalonjának Picasso-val együtt, de bosszantotta, ha erről kérdezték, „elcsépelt” dolgoknak nevezte ezeket az emlékeket. A rádióinterjúkból is olyan alkotó képe rajzolódik ki, aki nem a hírnevéből akart élni, mindig a járatlan utakat kereste és folyton kísérletezett, a jövő számára definiálta önmagát.
