Dr. Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere nyílt levelet adott ki, mellyel szeretné lezárni a Nemzeti Emlékhely területén augusztusban megrendezésre kerülő programok kapcsán az elmúlt napokban kialakult vitás helyzetet.
„Tisztelt Fehérváriak!
Az elmúlt időszakban többekben merült fel kérdésként hogy a Nemzeti Emlékhely területén augusztusban megrendezésre kerülő programok a kegyeleti szempontoknak megfelelnek-e. Fontos leszögezni, hogy a Nemzeti Emlékhely ügyében Székesfehérvár Önkormányzata nem tulajdonos, nem vagyonkezelő, és sem a Szent Jobb – mise, sem a Koronázási Szertartásjáték esetében nem engedélyező hatóság.
Álláspontom szerint a Nemzeti Emlékhely ügyében valóban sok, kegyeleti szempontból is fontos kérdés merülhet fel, azonban – sajnos – nem ezeket a valós kérdéseket fogalmazták most meg.
Az ugyanis talán tényleg nem lehet kérdés, hogy szabad-e egy ünnepi szentmise keretében a hazatérő Szent Jobbot elhelyezni Szent István egykori sírja felett több ezer zarándok előtt! Ahogy az sem lehet kérdés, hogy szabad-e mondjuk a Székesegyházban - vagy éppen a ciszter templomban - a Harmonia Albensis keretében közös kulturális értékeinket bemutatni olyan altemplomok, működő temetkezési helyek felett, ahol - szemben az egykori királyi bazilika romterületével - ma is ott eltemetettek nyugszanak!
Akkor miért nem előlegezzük meg a Vörösmarty Színház szakembereinek a tiszteletet és a bizalmat, elfogadva, hogy nem vásári kutyakomédiával, hanem egy színvonalas, magasztos és a hely szelleméhez méltó kulturális esemény bemutatásával készülnek, amelyre ráadásul nagyon sok, történelmünket szerető és tisztelő, büszke székesfehérvári régóta vár? Miért nem bízunk az ideiglenes építkezést engedélyező, végző vagy azt felügyelő hatóságok szakembereiben, vagy éppen a Nemzeti Múzeum és a Szent István Király Múzeum régészeiben, elfogadva, hogy kellő tisztelettel és gondossággal dolgoznak a romterületen?
Nem vitatható azonban el, hogy számos egyéb, kegyeleti szempontból is valóban fontos kérdés fogalmazható meg az ügyben. És persze jogos az is, ha ezeket a kérdéseket olyan civil szervezetek karolják fel, amelyek a maguk szerény eszközeikkel valóban sokat tettek az elmúlt években azért, hogy a Nemzeti Emlékhelyünk méltó legyen arra a szerepre, ami történelmi jogán megilleti. De kérem, hogy akkor valóban a valódi kérdésekre keressük a valódi válaszokat, közösen!
Ilyen kérdés lehet az, hogy az elmúlt évtizedekben születtek-e olyan döntések és voltak-e olyan történések, amelyek a magyar nemzetnek ezen a szent helyén szükségesek lettek volna fizikailag, de főként a lelkek felemelésére? Határozott véleményem, hogy nem! Nem az lenne-e a kegyeletsértő, ha ez így maradna? Ha senki és semmi nem hívná fel erre a figyelmet? Nem az lenne-e a kegyeletsértő, ha a jövőben sem lehetne ez a hely igazi zarándokhely? Nem az lenne-e a kegyeletsértő, ha a jövőben sem lehetne – például egy tisztességes látógatóközponton keresztül – megismerni és megközelíteni ezt a szakrális helyet? Nem az-e a botrányos kegyeletsértés, hogy nincs megoldva a történelmi viharokat számban alig túlélő, de így is felbecsülhetetlen eszmei értékű kövek zarándokok, vagy éppen a tudósok általi, méltó körülmények közötti látogathatósága, bemutatása, hanem továbbra is hajléktalanok „őrzik" azokat egy lepusztult raktárhelyiségben? Nem az-e a méltatlan és a kegyeleti szempontokat semmibe vevő helyzet, ha nem vetjük fel annak szükségességét, hogy egy méltó helyre haza tudjuk végre hozni – ideiglenesen, esetleg véglegesen - a végső akaratuk szerint ide kívánkozó uralkodóink maradványait vagy a Fehérvárhoz kötődő szakrális és világi, nemzeti ereklyéket?
Akik az Emlékévet megálmodták és valóban tesznek érte, azok szerint ezeknek a mulasztásoknak a fenntartása lenne az igazi kegyeletsértés.
Nem tisztünk ítélkezni senki felett, de igenis kötelességünk ezen a tarthatatlan helyzeten változtatni. Erről szól a Szent István Emlékév üzenete és a Székesfehérvári Királyi Napok augusztus 14-24. közötti ünnepi programsorozata. Összefogással megtaláljuk a válaszokat ezekre a kérdésekre. Ezért dolgoznak a szervezők, az önkéntesek, a színház, a hatóságok, a múzeumok, a rengeteg segítő szándékú civil szervezet. És ehhez tudnának csatlakozni azok is, akiknek kétkedése – alkalmanként ökölrázása – közös ügyeinket nem viszi előre. Amit ma meg lehet tenni, azt ma kell megtenni, amit pedig 2022-ig, vagy 2038-ig, azt addig kell megtenni.
De közös felelősségünk, hogy a valóban komoly kérdésekre adjunk komoly válaszokat. Lelkünkben is és tetteinkkel is.
Az ünnepi rendezvényeken való találkozásban bízva, tisztelettel:
Dr. Cser-Palkovics András
Székesfehérvár, 2013. augusztus 5.”
