Szép volt, Saci! – az olimpiai bronzérmes Kovács Saroltát köszöntötték a Városházán

Továbbra is Székesfehérvár az egyetlen olyan város, akinek van olimpiai érmes női öttusázója.

2004 után ma újra olimpiai érmes sportolót köszönthettek a székesfehérváriak a Városházán, ugyanis a XXXII. nyári olimpiai játékokról tegnap hazatért Kovács Saroltát, Sacit ünnepelhették, aki több hónapos egészségügyi kálváriája után, csodás versenyzéssel bronzérmet szerzett Tokióban.

Kovács Saci fogadása a Városházán

Az élménybeszámolóval egybekötött ünneplésen dr. Cser-Palkovics András polgármester mellett Vargha Tamás és Törő Gábor országgyűlési képviselők, a város képviselőtestülete, a Volán Fehérvár szakvezetése, a Magyar Öttusa Szövetség vezetősége, valamint fehérvár polgárai gratuláltak a sportoló fantasztikus teljesítményéhez.

„Sacinak abban a mondatában, hogy „Nagyon fájt”, sok minden benne van. Benne van egy élsportoló évtizedeken átívelő munkája, minden szépségével és fájdalmával együtt. Egyébként is fantasztikus teljesítmény kijutni egy olimpiára, de azok után, amin Saci idén átment, azt gondolom, hogy egészen emberfeletti teljesítmény az övé! Ezért gondolta egy emberként aznap mindenki azt, hogy ha valaki ezt megérdemelte, akkor: Saci, Te, most, nagyon! Szívből gratulálunk és köszönünk szépen mindent! Igazi példaképpé váltál! Itt, a Városháza Dísztermének falai között 1000 éves történelem köszön ránk, amelyhez te újabb fejezetet írtál!” – mondta köszöntőjében dr. Cser-Palkovics András polgármester, aki bevallotta, hogy ő maga is megkönnyezte az eredményt.

A fehérvári sportolót a Magyar Öttusa Szövetség elnöke, dr. Bretz Gyula is köszöntötte, aki a sportág legújabb olimpiai érmesének teljesítményét a fantasztikus és a csodálatos jelzőkkel illette

„Bár 17 évet kellett várni, hogy Vörös Zsuzsa aranya után újra érmest köszönthessünk itt, Székesfehérváron, de itt vagyunk, ez a pillanat is eljött! (…) Fantasztikus, hogy ilyen rövid idő alatt így fel tudtál épülni a betegségből, és csodálatos, hogy tudtad hozni azt az eredményt, ami elvárható volt. Azzal a kritikával illetted saját magadat, hogy benned maradt egy-két tus. Még ha így is van ez, nekem ez a bronz egy arannyal ér fel! Szívből gratulálunk neked, Saci!” – fogalmazott meghatódva a MÖSZ elnöke.

Este nemzeti színekbe öltözött a Városháza is.

Vörös Zsuzsanna 2004-ben hozta haza Athénból az utolsó székesfehérvári olimpiai érmet, mégpedig egy aranyat. Azóta, mára már a Volán Fehér öttusa szakosztályának vezetője lett. Kovács Sacit egész kicsi versenyző kora óta ismeri, a 2007-es rigai Eb-n csapatban együtt is versenyeztek, később edzője volt, mentora lett. A fehérvári sportikon Sacihoz fordulva azt mondta, hogy jelenleg nincs még egy olyan öttusázó, aki végig tudta volna csinálni azt, amit ő végigvitt az idei évben.

Az olimpiai bronzérmes sportolót a polgármesteri elismerés mellett egy kisfilmmel is köszöntötték, amely a tokiói versenyét foglalta össze, majd Somos Zoltán sportújságíró faggatta az olimpiai emlékeiről, a versenyről és a folytatásról: „Ez volt a harmadik olimpiám, már van összehasonlítási alapom. Persze jó lett volna nézőkkel teli lelátó előtt versenyezni, de így is nagyon jó hangulat volt. Mindenki nagyon lelkes és kedves volt Japánban. (…) Az edzőm mindig azt mondta, hogy bízhatok magamban, megvan bennem az, ami kell! Ezt mantráztam magamnak. Először az úszás után szakadt ki belőlem valami, nagyon jót úsztam, és utána el is sírtam magam. Nem szoktam nézegetni a telefonomat versenyek közben, de valamiért a kezembe akadt, és az úszóedzőm, Szloboda József pont hívott, így felvettem, hát utána együtt sírtunk! Már akkor éreztem, hogy van valami a levegőben (...) olyan furcsa és megmagyarázhatatlan érzés volt. Aztán a lovaglás előtt jött egy apró mélypont, amikor a bemelegítésnél azt éreztem, hogy sánta a lovam. De itt gyorsan helyretettek az edzőim, és szerencsére vissza tudtam zökkenni a kis belső burkomba! Csak magamra figyeltem, jót lovagoltam, és a hármas rajtszámmal készültem a kombiszámra. Érdekes, hogy nagyon lenéző tekinteteket kaptam a versenytársaktól, akik a sérülésem miatt nem tudták mi van bennem, talán le is írtak. Ez nekem csak több erőt adott. A harmadik körig burokban futottam, csak én voltam, meg a pálya és a pisztoly. Itt szokott jönni az érzés, hogy elfogyok, de most azt éreztem, hogy bírom még. Az utolsó körben pedig kiengedtem mindent, és hagytam magamnak, hogy felfogjam, mi történik körülöttem, és beengedtem a szurkolást és az összes pozitív energiát.” – emlékezett vissza Székesfehérvár ötödik olimpiai érmes sportolója. „Azt kell mindenképp kiemelnem, hogy ez az eredmény egy óriási csapatmunka eredménye, ami nem jöhetett volna létre, ha ebből a csapatból bárki is hiányzott volna. Nagyon mélyről jöttem vissza, pár hónappal ezelőtt az sem volt biztos, hogy egyáltalán sportolhatok-e még valaha! De megcsináltuk, felálltam, és az edzőim, mentoraim, orvosaim, barátaim és a családom támogatásának köszönhetően nem adtam fel!” – hangsúlyozta a fehérvári büszkeség, Kovács Saci.

A versenyző elmondta, hogy nincs ideje pihenni, ugyanis augusztus végén utazik a katonai VB-re, azután pedig pikk-pakk itt van a párizsi olimpia is

„Ígéretemhez híven kipróbálom magamat az új, felgyorsított öttusában is. Tudom, hogy ehhez sok babonámon és rigolyámon kell majd változtatnom, de megígértem, hogy megpróbálok hozzászokni!”

A pódiumbeszélgetés után a rajongók virágcsokrokkal, ölelésekkel halmozták el a fehérvári bajnokot, szelfik és beszélgetések sora következett. Az ünnepelt tiszteletére pedig a Városháza is díszbe öltözött: ma estére nemzetiszínű kivilágításban látható Székesfehérvár első háza.