-
Búcsúünnep a Zsolt utcában
Gyerekeknek szóló kézműves foglalkozással indult az idei Krisztus Király Napok, a Zsolt utcai templomban és annak közösségi házában. A kicsik mézeskalácsot sütöttek, asztali díszeket, adventi koszorúkat készítettek szombat délelőtt. Az Krisztus Király Templomhoz kapcsolódó búcsúünnep eseményei késő délután folytatódnak.
2024.11.23. -
Pro Theatro-díj
Székesfehérvár kulturális, táncművészeti értékeinek gyarapítása érdekében végzett kiemelkedő munkája elismeréseként Pro Theatro-díjat adományozott Székesfehérvár Közgyűlése Cristina Porres Mormeneo-nak. A Székesfehérvári Balett Színház szólistája és vezető balettmestere a Tűzmadár című táncszínházi produkció pénteki premierje előtt vette át az elismerést dr. Cser-Palkovics András polgármestertől.
2024.11.22. -
150 éves a múzeum
Már nagy erőkkel készülnek az év legfontosabb fehérvári kiállítására a Csók István Képtárban. 150 éves fennállását ünnepli idén a Szent István Király Múzeum - ezen apropóból nyílik majd november 30-án nagyszabású tárlat Fehérváron.
2024.11.22. -
Elkezdődött az énekverseny
Elkezdődött az Országos Gregor József Énekverseny a Hermann László Zeneművészeti Szakgimnáziumban. Idén közel nyolcvan diák jelentkezett a három napos megmérettetésre.
2024.11.22.
Születésre várva
A keresztény világ számára az advent Jézus születésére való várakozás, a felkészülés, a reménykedés időszaka, amely négy héten át tart. A Szentírás ennek a várakozási időszaknak legfontosabb elemeként a szeretetet jelöli meg.
Raffaello: Madonna Sistina |
Az ünnep története az V-VI. századra nyúlik vissza, és eleinte heti háromszori böjttel volt összekötve: XIV. Kelemen pápa az adventi szerdákra és pénteki napokra rendelt böjtöt, szombatra pedig teljes megtartóztatást. Sokfelé - különösen idősebb asszonyok - még a XIX. és a XX. század fordulóján is böjtöltek, napfelkelte előtt pedig hajnali miséket látogattak, amelyeket „angyali misének”, „aranyos misének” is neveztek.
Bod Péter református lelkész a XVIII. században így írt az ünnepről: „Régen voltanak hat hetek a Szent Márton napjáról fogva, aholott kezdi most is a görög eklézsiában négy hetekre szoríttatott ilyen fundamentomon, mert a Krisztusnak négy adventusa, eljövetele vagyon. Midőn a testben megjelent. Midőn a szívbe bészáll és az embert megtéríti. Midőn halála óráján elmégyen az emberhez. Midőn eljő az utolsó ítéletre. Rendszerint kezdődni szokott Szent András napján.”
A római katolikus egyház is négy adventi vasárnapot számlál. Advent, éppen úgy, mint a nagyböjt, bűnbánati időszak, ilyenkor az istentiszteletekből minden ünnepélyes mozzanat kimarad. Az adventi időszak alatt lakodalmat, táncmulatságot nem tartottak.
Advent idején a leghosszabbak az éjszakák, meglehetősen jó alkalmat adva a varázslásra. A néphit kapcsolatba hozza saját mágikus várakozásait az adventi időszak szentjeivel (András, Borbála, Miklós, Luca...), de nem csupán a vallás tanítása alapján, hanem mágikus hatalmat is tulajdonít neki.
Mint általában a jelesebb egyházi ünnepekhez, az adventhez is különféle hagyományok fűződnek. Ezek közül a legismertebb az adventi koszorú, amelynek eredete (talán nem meglepő módon) a kereszténység előtti időkben keresendő: akkoriban, amikor még gonosz lelkekben és több istenben hittek az emberek, kitalálták a rontást elhárító varázskört. Koszorút fontak szalmából, fűzfavesszőből vagy zöld fenyőágakból, amit piros és aranyszín szalagokkal díszítettek. A zöld a termés színe volt, a piros az életé, a sárga és az arany a fényé. A koszorú - vagyis a kör - az örökkévalóság jelképe volt, és a varázserőé is, amely nem törik meg, nem múlik el. Azt tartották, hogy az ilyen „szent” koszorúval minden gonosz szellem elől el lehet zárni a házat, ezért az ajtóra akasztották.
Ez az ősi pogány varázslat idővel feledésbe merült. Csak 1838-ban újította fel egy keresztény férfiú, Johann Heinrich Wichern protestáns lelkész, az első hamburgi gyermekotthont megalapítója. A ház egyik termébe fából hatalmas csillárt készíttetett, és minden istentiszteleten egy újabb gyertyát tűzött a csillárkoszorúba. Ez az ötlet gyorsan követőkre talált más gyermekotthonokban is. De csak 1860-ban, Berlin-Tegelben született meg az a gondolat, hogy a fakarikát fonott fenyőkoszorúval helyettesítsék, és a huszonnégy gyertya helyett csupán négyet tűzzenek rá, a négy adventi vasárnap jelképeként. Így végül elég kicsi lett a koszorú ahhoz, hogy a családi házakban és lakásokban is helyet kapjon és hirdethesse a közeledő karácsony örömét. Az első világháború után Németország protestáns vidékein már minden családnál kigyulladt az adventi koszorú, amely a huszadik század ötvenes éveitől vált világszerte általánossá.
A „klasszikus” koszorún három lila és egy rózsaszín gyertya található - a lilák bűnbánatra buzdítanak, az utoljára meggyújtandó rózsaszín pedig örvendezésre szólít. Ezekhez a színekhez már kevesen ragaszkodnak - mindenesetre ma este felragyog az első gyertya fénye az adventi koszorún, hogy majd december 21-én, advent negyedik vasárnapján négy égő gyertya hirdesse szerte a világban, a keresztény templomokban és otthonokban, hogy hivők milliói várják Jézus eljövetelét.
Kapcsolódó anyagok: