December 26-án hajnalban romba dőlt egy iráni város. A 6,3 erősségű földrengésben az eddigi adatok szerint több, mint 30 ezren vesztették életüket. A Magyar Speciális Mentők alakulata (négy orvos, két ápoló és egy tolmács) négy napot töltött Bámban. Ketten Székesfehérvárról indultak; dr. Dombóvári Zalán, a Fejér Megyei Szent György Kórház aneszteziológus orvosa, akinek ez volt az első bevetése, és Pavelcze László, a Magyar Speciális Mentők elnöke.
P.L.: - Hajnalban volt a földrengés és már délelőtt írásban jeleztük, hogy a Speciális Mentők tizenkét fővel és négy kutyával készenlétben áll; bármikor indulni tud, ha szükséges. Úgy tűnt este nyolc órakor indulunk. Az eredeti tervek szerint a cseh kollégák magánrepülőgépükkel leszálltak volna Ferihegyen, hogy csatlakozzunk hozzájuk, de Magyarország olyan levelet kapott, miszerint csak humanitárius segélyt és egészségügyi felszerelést kér Irán. Másnap derült csak ki, hogy egészségügyi alakulatra szükség van. Így átszerveztük a csoportot; tehát nem kutató-mentő, hanem az ellátáshoz szükséges felszereléseket vittünk, rengeteg infúziót, gyógyszert, ágyakat...
fehervar.hu: - Mit láttak Bámban?
P.L.: - Elcsépelt mondat, de tényleg így van: térdig érő várost. Gyász, nagy zaj, sűrgés-forgás. Megdöbbentő pillanat volt, mikor egy holttest előkerült. Kevés volt a túlélő. Még mostanában is hallani, hogy találnak élő embert a romok alatt, de - ezt nyugodtan merem mondani - ez a véletlen és a szerencse műve.
D.Z.: - Úgy tűnt, iszonyatos a zűrzavar. Valamilyen rendszer alapján érkeztek repülőn a helyi és nemzetközi segélyek. Az utcákon nyüzsögtek a segítségnyújtók. Volt valami szervezettség, amit mi nem láttunk át. Ez egyre javult az ott töltött napok alatt. Amikor eljöttünk már takarították az utcákat, beindult az élet a városban.
fehervar.hu: - Egészségügyi csoportként érkeztek. Mi volt a feladatuk?
D.Z.: - Alapellátást nyújtottunk a rászorulóknak; sebesülteknek, betegeknek, mindazoknak, akik el tudtak jönni az ellátóhelyre. Elsősorban könnyebb kéz- és lábsérüléseket kezeltünk, zúzódásokat, nagy felületű sebeket, melyeket valószínűleg az összeomlás során a törmelékek okoztak. Sokan akkor sebesültek meg, mikor kétségbeesve keresték rokonaikat a romok között. Voltak nagy fájdalommal járó sérülések; volt akinek a hátára dőlt egy oszlop, vagy egy gerenda. Sok felsőlégúti, meghűléses, köhögéses beteget is elláttunk. Õk elsősorban a hidegben töltött éjszakákon fáztak meg. Az idősek izületi, reumás panaszokkal kerestek meg bennünket, ami szintén a hideg időnek tudható be. A fertőzés elkerülése érdekében fontos volt a sebek átkötése, a fájdalomcsillapítók és az antibiotikumok beadása.
fehervar.hu: - Nem tartottak fertőzésveszélytől?
P.L.: Nem. Megfelelő védőfelszereléssel érkeztünk. Mindent magunk csináltunk, így környezetünket is higiénikusan alakítottuk ki. Ugyanakkor több bevetés után a szervezetünkben már különböző oltóanyagok vannak, például tífusz elleni oltás.
fehervar.hu: - Táplálkozás?
P.L.: - Önellátóak voltunk. Az élelemről mi gondoskodtunk. Igaz, néhány kollégám eljutott arra a szintre, hogy már nem szereti a téliszalámit.
fehervar.hu: - Éjszakák?
P.L.: - Hideg volt, -10°C. Sátrakban aludtunk, de a hálózsák meleg volt. Éjjel 3-ig még nagy volt a nyüzsgés, majd 6 óráig tudtunk pihenni. Volt, hogy ilyenkor is akadt feladat, de az éjszakai ügyeletet is beosztottuk egymás között.
fehervar.hu: - Egy 6,3 erősségű földrengés tulajdonképpen nem nevezhető kimagaslóan nagynak. Mégis, hogy történhetett ekkora pusztítás?
P.L.: - Valóban nem. Csakhogy olyan helyen történt a rengés, ahol az építkezés nem igazán fejlett. Nem betonszerkezet, hanem fém közé építkeztek, vályogházakban laktak az emberek.
D.Z.: - Ugyanakkor Irán alapvetően nem egy szegény ország. jelentős jövedelemmel rendelkezik, csak ennek elosztása nem megfelelő. Mezőgazdaságilag teljesen önellátó ország, jelentős ipara van, kőolajjal és földgázzal rendelkezik. Nincs éhínség, az emberek hozzájutnak az élelemhez. Normális életvitel mellett az irániaknak - igaz nem úgy, mint nálunk - de mindenük megvan. A katasztrófa idején is hozzá lehetett jutni az ivóvízhez, annak ellenére, hogy megszűnt a vízellátás.
P.L.: - A túlélők elmondása alapján nem csak egy sima rengés volt, hanem gyakorlatilag táncolt a föld. Annak, aki ezt nem élte meg, elég nehéz elképzelnie.
fehervar.hu: - Vasárnap érkeztek haza. Valóban nincs már Önökre szükség?
P.L.: -Ebben a formában, tehát egészségügyi csoportként, nincs. A négy ott töltött nap után, mikor rendeződött a kórházi ellátás, átadtuk a felszerelésünket, a sátrakat, az ágyakat, a takarókat...A további romeltakarítás nem igényel külföldi segítséget. Én már nagyon sok országban voltam, kutató-mentőként még lett volna esélyünk. Biztos vagyok benne, hogy 20-25 túlélőt sikerült volna kiemelnünk.
fehervar.hu: - És a gondolatok, a képek - mindaz, amit ott láttak? Félre lehet ezt tenni?
P.L.: - Nincsenek képek. Ha képek lesznek, visszatérő rémálmok, abbahagyom. Lelkileg a halott gyerekek látványa és az emberek tragédiája megérint, de számomra az élet megy tovább, a munkámat végezni kell.
fehervar.hu: - Mi lesz a speciális mentőkkel? Fél éve azt lehetett hallani, lehet, hogy megszűnik a szervezet.
P.L.: - A helyzet nem változott. Január 1-jétől a 270-ből 60-ra csökkent a létszámunk. A 35 gépjárműből csak öt van, de ebből is kettő bizonytalan. Mintegy három millió forintos tartozásunk van. Így úgy döntöttünk, nem tudunk 270 főt megfelelően felszerelésekkel ellátni. A jövő sajnos nagyrészt attól függ, tudunk-e szponzorokat találni. Többször pályáztunk már, tavaly ötször kértünk támogatást, sikertelenül. Ez a 60 speciális mentő itt van a megyében, így itt nem is lesz érzékelhető változás. De az ország más területein, ha bevetésre lesz szükség, már nem fog úgy menni, mint régen. Például korábban a Tiszához Szolnokról és Nyíregyházáról irányítottam csoportokat. Hasonló esetben a jövőben, ha szükséges, Székesfehérvárról indul majd a csapat, de ez nagy időveszteség. A téli időjárás okozta hóhelyzetre felkészültünk. A feladatot, amit eddig vállaltunk, a jövőben is végre fogjuk hajtani.
