Teleki Blanka halálának 150. évfordulójára emlékeztek a diákok

 Teleki Blanka erdélyi arisztokrata család sarja volt, fiatal korában művészi pályára készült, hazai és külföldi mesterektől tanult festészetet és szobrászatot. A nőnevelést nagynénje, az első magyar óvódákat alapító Brunszvik Teréz hatására választotta élethivatásul. 1846-ban leánynevelő intézetet állított fel Pesten, azzal a céllal, hogy korszerűen művelt, a magyar nyelvet kitűnően beszélo, a nemzet iránt elkötelezett főrangú leányokat neveljen. Az intézetet 1848 végén, Pest kiürítésekor bezárta, majd Leövey Klárával együtt Debrecenbe követte a kormányt. A szabadságharc bukása után a család Szatmár megyei birtokán, Szatmárpálfalván élt, bujdosókat rejtegetve. Több forradalmi nyomtatvány megjelenését támogatta és külföldi forradalmi körökkel tartott kapcsolatot. Levelezéséről a bécsi rendőrség tudomást szerzett. 1851-ben letartóztatták, két éven át raboskodott Pesten. 1853. június 30-án hangzott el az ítélet: tíz évi várfogság. Keserves évek következtek, amelyből 6 évet Brünnben, Olmützben és Kufsteinben töltött. Amnesztiával szabadult 1857-ben. Már 51 éves volt, amikor szellemileg frissen, de testileg megtörten és kimerülten húgához költözött Párizsba. Ott halt meg, távol hazájától, 1862. október 23-án.