-
A magyar közoktatásról
A magyar közoktatás helyzetképe és jövője, a Kárpát-medencében élő diákok érdekképviselete és a határon túli magyar nyelvű oktatás helyzetképe is szerepel a Nemzeti Ifjúsági Tanács PRIME (Promoting and Improving Existing Methods of Youth Participation) Projektjéhez kapcsolódó zárókonferencia témái között november 28-án.
2024.11.26. -
Ösztöndíjak hallgatóknak
Az idei tanév első félévében 58 hallgatót és diákot támogat Székesfehérvár Önkormányzata az „Alba Regia” Felsőoktatási, Felsőoktatási Hallgatói Tanács, illetve Tanulmányi és Szakmai Verseny tanulmányi ösztöndíjjal. A Városháza Dísztermében dr. Cser-Palkovics András polgármester köszöntötte hétfőn délután azokat a középiskolásokat és a felsőoktatásban tanuló hallgatókat, akik sikeresen pályáztak.
2024.11.25. -
A digitális világ veszélyei
Az okostelefon függőség veszélyire hívja fel a diákok figyelmét az iGenerációért Egyesület. Az előadássorozatot az Arconic Alapítványa is támogatja. A vállalás szerint összesen 8 iskolában 70 előadást kell teljesíteniük az egyesüket tagjainak.
2024.11.26. -
Átadták az ösztöndíjakat
A Városháza Dísztermében rendezett ünnepség keretében adták át az Alba Regia tanulmányi ösztöndíjakat. Ebben a tanulmányi félévben összesen 58 fiatal tanulmányait támogatja Székesfehérvár Önkormányzata.
2024.11.25.
Több százan korcsolyáznak a téli szünetben a Vidámparki-tó jegén
Karácsony után arról adtunk hírt, hogy rendkívül veszélyes a Velencei-tó és a Balaton jege. Székesfehérváron a Vidámparki-tó jegét sem tartották biztonságosnak, azonban a gyakorlatban naponta több száz ember korcsolyázik a tavon. A jég nem rücskös, így rendkívül élvezetes a jégen való száguldás. Sokan korongoznak és a gyerekek előszeretettel húzatják szánkón magukat az apukákkal... Korcsolyával a Vidámparki-tavon - KÉPGALÉRIA
2007.12.30. 09:25 |
Karácsony után arról adtunk hírt, hogy rendkívül veszélyes a Velencei-tó és a Balaton jege. Székesfehérváron a Vidámparki-tó jegét sem tartották biztonságosnak, azonban a gyakorlatban naponta több száz ember korcsolyázik a tavon. A jég nem rücskös, így rendkívül élvezetes a jégen való száguldás. Sokan korongoznak és a gyerekek előszeretettel húzatják szánkón magukat az apukákkal... Korcsolyával a Vidámparki-tavon - KÉPGALÉRIA
Évről - évre megörülünk, ha a tél hidegre fordul és befagynak állóvizeink, olykor még folyóink is. Ekkor leporoljuk a múlt év óta kényszerszabadságolt korcsolyáinkat. Akárcsak nagyapáink idejében az igazi élményt nyújtó csúszkálást a befagyott természetes vizek, legtöbbször, rücskös - rögös tükre jelenti, ahol sok más idegennel együtt derülve, kárörvendően figyeljük, amint hol az egyik, hol a másik nevetéstől gurgulázó dzseki tulajdonosa puffan hatalmasat a jégen, ég felé meredő lábakkal.
A korcsolyázás élménye nyújtotta naiv öröm a régieknél sem volt kisebb élvezet, hiszen a száguldás élménye őket is magukkal ragadta az Isten verőfényes kék ege alatt. A korcsolyázás ősi sport, amelyet csontkorcsolya leletek is igazolnak. A mindenkori gyermek és felnőtt is vágyott a jégre. E képesség elsajátításában, Európában a Hollandok jártak az élen. Õk már játszi könnyedséggel röpködtek a jégén, mikor mi még csak kezdetleges módon űztük ezt a nagyszerű szórakozást nyújtó sportot.
Szepsi Csombor Márton, a kitűnő magyar utazó és író, pl, elmondja, milyen volt a magyar és a hollandus korcsolyázás az 1600 - as években. Ugyan a korcsolya szót még leírásában nem használja, helyette csúzkodásnak nevezi e műveletet a jégen. Magyarországon "nagy vassal megszegezett bot van a jégenjárónak a kezében, ezzel szemben a hollandus lábainak mesterségesen való félretaszítása, felhányása és mozgatása által hajtja magát."
Ez a mesterségesen megszegezett nagy bot volt a csáklya, amely Erdélyben maradt meg a legtovább divatban úgy, hogy amikor a csáklya már kikerült a csúszkáló kezéből, a korcsolyázás még mindig megmaradt csáklyázásnak.
Évről - évre megörülünk, ha a tél hidegre fordul és befagynak állóvizeink, olykor még folyóink is. Ekkor leporoljuk a múlt év óta kényszerszabadságolt korcsolyáinkat. Akárcsak nagyapáink idejében az igazi élményt nyújtó csúszkálást a befagyott természetes vizek, legtöbbször, rücskös - rögös tükre jelenti, ahol sok más idegennel együtt derülve, kárörvendően figyeljük, amint hol az egyik, hol a másik nevetéstől gurgulázó dzseki tulajdonosa puffan hatalmasat a jégen, ég felé meredő lábakkal.
A korcsolyázás élménye nyújtotta naiv öröm a régieknél sem volt kisebb élvezet, hiszen a száguldás élménye őket is magukkal ragadta az Isten verőfényes kék ege alatt. A korcsolyázás ősi sport, amelyet csontkorcsolya leletek is igazolnak. A mindenkori gyermek és felnőtt is vágyott a jégre. E képesség elsajátításában, Európában a Hollandok jártak az élen. Õk már játszi könnyedséggel röpködtek a jégén, mikor mi még csak kezdetleges módon űztük ezt a nagyszerű szórakozást nyújtó sportot.
Szepsi Csombor Márton, a kitűnő magyar utazó és író, pl, elmondja, milyen volt a magyar és a hollandus korcsolyázás az 1600 - as években. Ugyan a korcsolya szót még leírásában nem használja, helyette csúzkodásnak nevezi e műveletet a jégen. Magyarországon "nagy vassal megszegezett bot van a jégenjárónak a kezében, ezzel szemben a hollandus lábainak mesterségesen való félretaszítása, felhányása és mozgatása által hajtja magát."
Ez a mesterségesen megszegezett nagy bot volt a csáklya, amely Erdélyben maradt meg a legtovább divatban úgy, hogy amikor a csáklya már kikerült a csúszkáló kezéből, a korcsolyázás még mindig megmaradt csáklyázásnak.