Töretlenül fejlődik a fehérvári tollaslabda

 A tömegsport önfeledt nyári foglalatosságából immár Székesfehérváron is igazi versenysporttá nőtte ki magát a tollaslabda. A Bánhegyi Gábor vezette albatoll.hu utánpótláskorú versenyzői a csapat OB1 B-csoportjába játszották magukat, de a fiatal tollasosok nem csak itthon, hanem külföldön is remekelnek. Bánhegyi Zita, Sveininger Aletta, Szatzker Márton. Csupán néhány név a fehérvári tehetségek közül, akiket újabb és újabb szép jövő előtt álló sportolók követnek. 

2005.11.17. 11:56 |

 A tömegsport önfeledt nyári foglalatosságából immár Székesfehérváron is igazi versenysporttá nőtte ki magát a tollaslabda. A Bánhegyi Gábor vezette albatoll.hu utánpótláskorú versenyzői a csapat OB1 B-csoportjába játszották magukat, de a fiatal tollasosok nem csak itthon, hanem külföldön is remekelnek. Bánhegyi Zita, Sveininger Aletta, Szatzker Márton. Csupán néhány név a fehérvári tehetségek közül, akiket újabb és újabb szép jövő előtt álló sportolók követnek. 

 
- Egyre többen szeretnének tollaslabdázni, olyannyira, hogy néha nem is tudjuk kielégíteni az igényeket. - kezdi Bánhegyi Gábor az albatoll.hu edzője. - Az albatoll.hu sikereit azonban helyén kell kezelni, hiszen a világ legjobbjai nagyon magasra teszik a mércét. Amikor tíz évvel ezelőtt elkezdtünk ezzel a sportággal foglalkozni, álmunkban sem gondoltunk arra, hogy mára már válogatott tollaslabdázókat tudhatunk sorainkban. Az idei évünk nagyon jól alakult. Ebben az esztendőben harcolta ki a csapat az OB1/B-s tagságot, s a hétvégén már Budapesten fognak ütőt versenyzőink az első fordulóban. Mivel nem felnőttek versenyeznek az egyesületünkben, nem lehet elvárni a bennmaradást. Azonban ha egyetlen felnőtt csapatot magunk mögé utasítunk, már megőrizzük tagságunkat, és ez igazi siker lesz.

  Nincs könnyű helyzetben tollaslabdasport Magyarországon, hazánkban nem rendelkezik olyan tradícióval és támogatási rendszerrel a szakág, mint mondjuk Kínában, Japánban, vagy éppen Dániában.

  - A további fejlődésünkhöz nem is igazán pénzre lenne szükségünk - persze arra is. A város komolyan támogatja a tollaslabdát, azonban a támogatás nagy részét terembérletre költjük… Mindenképpen lelkes játékosokra van szükségünk, és több edzőre, szakemberre, hiszen jelenleg egyedül trenírozom a gyerekeket. Óriási előrelépést jelentene, ha a tollasos gyerekeket egy közös iskolába tudnánk összevonni, hiszen ez elősegítené a fejlődésüket úgy, hogy a tanulás és a sport nem fedné egymást.