Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata pedagógusnap alkalmából több kiváló tanár, óvónő és intézményvezető munkáját ismerte el főtanácsosi címmel. Interjú-sorozatunkból a fehervar.hu olvasói is megismerhetik a város kiemelkedő munkát végző pedagógusait. Elsőként a Váci Mihály Ipari Szakképző Iskola és Kollégium igazgatóját, Eszéki Ágnest ismerhetik meg, aki mérnökből lett tanár, majd igazgató, de a tanítást a vezetői teendők mellett sem tette félre. Hitvallása szerint a nevelés a legfontosabb.
Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata pedagógusnap alkalmából több kiváló tanár, óvónő és intézményvezető munkáját ismerte el főtanácsosi címmel. Interjú-sorozatunkból a fehervar.hu olvasói is megismerhetik a város kiemelkedő munkát végző pedagógusait. Elsőként a Váci Mihály Ipari Szakképző Iskola és Kollégium igazgatóját, Eszéki Ágnest ismerhetik meg, aki mérnökből lett tanár, majd igazgató, de a tanítást a vezetői teendők mellett sem tette félre. Hitvallása szerint a nevelés a legfontosabb.
- Hogyan került közel a tanításhoz, hiszen eredetileg mérnökként végzett?
- Az előzmény régi időkre nyúlik vissza: Miskolcon végeztem a nehézipari egyetemen és már akkor, az egyetem elvégzése után ott maradhattam tanítani. Az egyetem mechanikai - technológia tanszéken dolgoztam.
-Hogyan került Székesfehérvárra?
Székesfehérváron születtem, itt élnek a szüleim, barátaim is. Nem tudtam megszokni Miskolcot, tehát úgy gondoltam visszajövök Székesfehérvárra. Akkor is szerettem volna tanítani valahol, a lelkem mélyén - úgy tűnik - a pedagógus szakma ált hozzám közelebb, de akkoriban nem volt álláshely a középiskolákban. Az iparban kezdtem tevékenykedni, úgy gondolom, hogy az ott szerzet tapasztalat nagyon fontos volt számomra később a tanításban.
- Hogyan lett Önből mégis tanár?
- A kapcsolat a Vácival úgy kezdődött, hogy még a gyári időszak alatt felnőttképzésekben vállaltam szakmai tantárgyak oktatását, majd 1997 –ben adódott egy lehetőség, hogy teljes státuszú műszaki tanárként felvegyenek. Ezt én el is fogadtam, és már akkor úgy éreztem, hogy ez lesz életem hátralevő időszakában az igazi, szívbéli dolog, hogy a fiatalokkal és a szakmával foglalkozhatok.
- Mi a fontosabb ön számára: a szakmai tudás átadása, vagy inkább a nevelés?
- Iskolánk és valamennyi pedagógus tanárunk hitvallása, hogy a nevelés a legfontosabb. Nem egyszerű diákkörünk van, szükségük van a gyerekeknek arra, hogy foglalkozunk a lelkükkel is és pótoljuk az otthoni hiányosságokat. Azt vallom, hogy egy kellemes környezetben a szakmának, a tudásnak az átadása is könnyebb.
- Hogyan került az igazgatói székbe?
- 1997 óta vagyok az intézmény igazgatója, Honti György halála után a kollégáim támogatásával nagy ambíciókkal pályáztam. Úgy éreztem, hogy műszaki emberként egy gépészeti, közlekedési szakirányú iskolában, hasznosan tudok tevékenykedni, és azóta tart ez a megbízatás, de emellett tanítok is.
- Több kollégájától azt hallottam, hogy a diákok nagyon szeretik önt, mit gondol ennek mi lehet az oka?
- Talán sugárzom azt, hogy szeretem őket, és fontosnak érzem, hogy ők jól érezzék itt magukat az iskolában, szívesen foglalkozom apróbb és nagyobb gondjaival. Remélem ők is ezt érzik, hogy szívesen segítek nekik szakmai és magánéleti problémáikban is. Nagyon szeretek köztük lenni és azt hiszem, ez látszik is, mindig mosolygok rájuk. Lehet hogy a mai „egymás mellett elrohanó” világunkban egy mosoly is sokat számit.
- Mennyire érzi magáénak az iskolát?
- Nagyon jó kollektívánk van és úgy érzem, hogy a főtanácsosi címben messze bent van valamennyi kollégámnak a munkája. Jó hangulatú tantestület vagyunk, hagyjuk dolgozni a pedagógusokat és támogatjuk az önálló kezdeményezéseket. Úgy érzem, ez jelenti az iskolának azt a bizonyos plusz értékét, hogy szívesen jönnek a kollégák is dolgozni. Az elmúlt 8 évben, amióta vezető vagyok, igyekeztünk megerősíteni az iskola szakmaiságát, figyelünk és együttműködünk a munkaerőpiaccal.
- Hogyan fogadta a főtanácsosi kitüntetést?
- Nagyon megtisztelőnek éreztem, az igazgatói munkaközösség titkos szavazással döntötte el, ki kapja meg és bevallom őszintén nem számítottam rá, hogy én leszek az, mert vannak közöttünk nagyobb tapasztalatú kollégák is. Végtelenül jól esett, hogy a szakmai munka mellett ez az elismerés azt is jelzi, hogy jó kollégának tartanak. Õszintén elmondom meghatódtam, mikor megtudtam…
- Lehetséges, hogy akkor a szakmai tapasztalat mellett a mosolyok is közrejátszottak a díj odaítélésében?
- Lehetséges és ez egy nagyon jó dolog. Érzékeny ember vagyok, átérzem mások gondját, baját és mindenképpen a jó és a pozitív megoldásokat keresem. Azt mondják a barátaim, hogy én így születtem, hogy segíteni szeretnék mindenkin. Ezzel az oktatással teljes az életem, időben sok, naponta hosszú munkaórákkal, de minden nap örömmel megyek haza és mindennap örömmel jövök be az iskolába…
