Ünnepi fények a temetőkben

Mindenszentek napján és az azt követő halottak napján a szentekről és az elhunytakról való megemlékezés jegyében milliók keresik fel az ország sírkertjeit. Mindkét napot számos hiedelem övezi, de mára a két ünnep hagyományai összemosódtak.

Mindenszentek azoknak a szenteknek a közös ünnepe, akikről az egyházi kalendárium név szerint nem emlékezik meg. Az ünnep kezdetei a 4. századba nyúlnak vissza: Szent Efrém szíriai egyházatya (élt 373-ig)  már említi a mindenszentek ünnepét, amelyet május 13-án, illetve a pünkösd utáni első vasárnap ültek meg - e vasárnap neve a görög egyházban ma is a szentek vasárnapja. Nyugaton 609-ben tűnt fel először ez az ünnep: IV. Bonifác pápa május 13-án a „Boldogságos Szűz és minden vértanú tiszteletére” tiszteletére avatta fel a római Pantheont. Nemcsak vértanúkat, hanem valóban minden szentet november 1-jén Írországban és Angliában kezdtek ünnepelni a hétszázas években, majd 837-ben IV. Gergely pápa rendelte el általánosan az ünnep megtartását.

Ugyancsak november elsejéhez kapcsolódik az Egyesült Államokból indult, de valójában kelta eredetű Halloween-ünnep is, amely Európában is egyre „divatosabb”. Elnevezése, az angol „All Hallows” magyarul azt jelenti: mindenszentek. A nap október 31-i előestéje (angolul „All Hallows Eve”, rövidítve: halloween) a kóbor lelkek, a kelták halotti istenének éjszakája. A kelta újévet november 1-én ünnepelték egy nagy fesztivállal, mely a napisten „szezonjának” végét, a sötétség és hideg kezdetét jelezte - de az ünnepségek a bolyongó lelkek megbékítésére is szolgáltak.

A halottak napja a római katolikus egyházban az összes meghalt hívő emléknapja. Az ünnep Szent Odiló clunyi apáttól ered, aki 998-ban a Cluny anyaház alá tartozó minden bencésházba bevezette az emléknapot. Hamarosan a bencés renden kívül is megülték; a 14. század elejétől Róma is átvette. Mindazokra emlékezik ilyenkor az egyház, akik a keresztségben hunytak el, és akikről úgy hiszik, hogy a purgatóriumban vannak, mert bocsánatos bűnökkel a lelkükön haltak meg. Az ünnep napja november 2., de ha ez vasárnapra esik, akkor november 3. A katolikus tanítás szerint az élő hívek imája segít a holt lelkeknek, hogy megtisztuljanak, és így megláthassák Istent a mennyben.

Mindkét napot számos hiedelem övezi, de mára a két ünnep hagyományai összemosódtak. A néphit szerint ilyenkor hazalátogatnak a halottak, ezért sokfelé számukra is megterítettek: kenyeret, sót, vizet tettek az asztalra. Sokfelé úgy tartották, hogy a mindenszentek és halottak napja közti éjszakán a halottak miséznek a templomban, és amíg a harang szól, a holtak hazalátogatnak. Ezért minden helyiségben lámpát gyújtottak, hogy az elhunytak eligazodjanak a házban. Erre a hétre munkatilalom is vonatkozott: nem volt szabad mosni, meszelni, a földeken dolgozni, mert mindez bajt hozhat a ház népére. A régi hiedelmek már kiveszőben vannak, de továbbra is mindkét napon benépesülnek a temetők: általánossá vált a sírok rendbetétele, virággal díszítése és a gyertyagyújtás a halottak üdvéért.

A székesfehérvári Béla úti temetőben november elsején, szombaton 17 órakor tartanak ünnepi megemlékezést. A Berényi úti Csutora temető kápolnájában elsején és másodikán, 16 órakor lesz szentmise és megemlékezés, a Bazilika altemploma pedig mindkét napon délután négytől hatig látogatható. A Fecskeparti temetőben csak november másodikán tartanak megemlékezést, ennek időpontja 15 óra. A Budai úti református templom altemploma november elsején 10-19 óráig, másodikán pedig 9-13 óráig látogatható.