Véget ért a Bőrgyári Capriccio III. - Beszámoló a rendezvénről

 Vége lett a Bőrgyári Capriccio III. elnevezésű programsorozatnak. Az egész hétvégét betöltő programokra az alternatív kultúra kedvelőit várták, illetve azokat, akik szerettek volna megismerkedni a hétköznapitól eltérő látásmóddal. A rendezvényen ezt kiállításokkal, filmekkel, családi kézműves programokkal és koncertekkel prezentálták. A rendezvényre rengetegen látogattak ki, így talán el érték céljukat a rendezők. 

Péntek

 Ma este kezdetét vette a már régóta várt Bőrgyári Capriccio III. Odaérkezésemkor Sebők Zoltán tartotta „mindössze” másfél órás székfoglalóját, amire tulajdonképpen három emberen kívül nem is volt más kíváncsi. Nem lehetett ennek különösebb oka, csak az, hogy a filozófia nehezen emészthető műfaj. Főleg olyan fiatalok számára, akik a koncertek miatt érkeztek.     A filozófus úr gondolatainak köszönhetően a Sol & the masturbation spaceship zenekar körülbelül fél órával később tudta elkezdeni a hangolást. De megérte várni. Az öttagú együttes elkápráztatta a zene kedvelőit. Akik ott voltak azok a zene segítségével átérezhették Nap és társainak lelkében zajló harcokat és érzéseket. Ezzel párosult az, hogy időnként profi hangszerszólókat és könnyfakasztó ének monológokat hallhattunk. Időnként még a jazz zene világát is a színpadra varázsolta az együttes, amivel egyben meg is koronázták az estét.
Hosszas próbálás után tudott csak kezdeni a hiperkarma zenekar. Nap merengős zenéje után viszont óriási bulit varázsolt a karma. Ugyan a zenekar alig fért el a rögtönzött színpadon, mégis óriási beleéléssel tudtak zenélni a bőrgyár öreg épületében.
  Akik nem fáradtak ki eléggé a koncertek alatt, azokat még a ’80-as évek diszkója várta Szövettel és Lacikával. Az őrült pogózástól elcsigázottakat pedig egy pihentető filmvetítésre várták a rendezők.

Szombat

 A szombati nap még talán a pénteket is túl szárnyalta sűrű programjával. Már kora délután sokan kilátogattak a  bőrgyárba a Plexínházba, ahol az óceánjáró zongorista legendáját ismerhették meg sajátos feldolgozásban. A művet monodrámaként adták elő, mindössze egy elbeszélő volt a színpadon, aki időnként eljátszotta magát a zongoristát is.
 A dráma után Pallag Zoltán időnként elvont, de mégis életszerű verseit hallhattuk egy gyors felolvasó est keretében. De ami utána következett, az mondhatni a zene megcsúfolása volt. Valahol ugyanis por került a gépezetbe. A rendkívül jól hangszerelt Vasárnapi próbák zenekart egyszerűen képtelenek voltak a technikusok kihangosítani, így sajnos értékét vesztette az egyébként nagyon jó zene.
 A további programokra viszont nem lehetett már panasz. Ugyan az Imágó zenekar helyet cserélt a Nulladik változattal, de ezt talán jobb is volt, hiszen az Imágó merengősebb dallamai inkább a késő esti órákhoz illettek.
 A koncertek alatt működött egy teaház is, ami a koncertterem egyik elékerített sarkában volt berendezve. Akik betértek, azok óriási babzsákokon elterülve élvezhették a keleti teák vagy a mézes pálinka ízét.
 A filmvetítés ugyan elmaradt, de ennek a többi program rendkívüli látogatottsága volt az oka. Annyira zsúfoltak voltak a koncertek, hogy esély sem volt filmnézésre. A Saturnus Super DeLuxe live act produkciójával olyan hajnali 1 körül került a színpadra, és utánuk még hátra volt a drumm and bass buli a Crimsonnal.
Mindenki, aki ott volt megtalálhatta a saját ízlésvilágának megfelelő programokat, lehetett az a teázás babzsákon vagy a monodrámanézés. A résztvevők száma alapján pedig arra következtethetünk, hogy érdemes volt végre egy ilyen nagyszabású, és sokszínű bulit tartani itt, Fehérváron, ami még vasárnap is tart…

Vasárnap

 A Vasárnapi programok méltó zárásául szolgáltak a Bőrgyári Capriccio III. rendezvény sorozatnak. A bőrgyárba nagyon sokan kilátogattak vasárnap. Volt nem egy érettségiző is aki úgy gondolta, hogy jó kikapcsolódás lesz a vizsgák megpróbáltatásai előtt. Talán nem is tévedtek, hogy a bőrgyárat választották az Interneten terjengő téves tétel címek tanulása helyett. A délelőtti bográcsozás jól sikerült és még a délutániak is nagyon örültek neki, hiszen ingyen tömhették magukat tele finom paprikás krumplival. A bográcsozás után egy filmet nézhettek meg a kilátogatok, de az igazi pörgés csak utána következett. Időközben már érkezett három fiatal, akiről sokan azt hitték, hogy eltévesztették a közeli diszkó helyét, ugyanis nem a legalternatívabb stílusban öltöztek fel. Alig húsz perccel később kellemesen csalódtak a rossz májúak is. Kiderült, hogy közele diszkó látogatók, ők voltak az Entrance Jazz Band. Ez a három huszonéves fiú a színpadon, olyan nagyszerű zenét varázsolt, ami még az öreg róka jazz zenészeket is utoléri.
 Majd sor került a sokak által nagyon várt Leonardo Jam koncertre is ahol városunk neves művészei és köztiszteletben álló személyei mutatták meg, hogy zenélni is tudnak. A dobok mögött Pinke Miklós festőművész és a Tóparti Gimnázium tanára ült. A hegedűs Tóth István pedig az öreghegyi műv.ház igazgatója. Az együttes története az, hogy mindannyian Pinke művészúrral együtt festegettek mikor kiderült, hogy mindenki játszik valami hangszeren és így megszületett a zenekar. Pinke Miklós a koncert alatt bejelentette, hogy a zenekar a jövőhétvégén ünnepli fennállásának 100. évfordulóját a Pelikán Udvarban.
 A Leonardo Jamet a színpadon a Budapesti Flop követte, aki Nirvana szerű grunge zenéjükkel nagyszerű hangulatot teremtettek a Karabély együttessel együtt. Majd az estét egy óriási drumm and bass party zárta, ahol fellépett a Penguine Sound System, akik vendégül látták Drazsée-t is.

Sokan próbálták értékelni a rendezvényt, de szerintem két érteke volt: Az egyik hogy azok akik csak sétájuk közben benéztek, hogy mi van itt azok picit megismerhették a hétköznapitól eltérő művészeti látásmódot. A második dolog pedig, hogy irgalmatlan nagy buli volt...Reméljük lesz folytatása.