A magyar-lengyel baráti nap keretében Opoléból érkezett vendégek hosszú pénteki napjuk végén sportfórumon vettek részt a Sóstói Stadionban, ahol a többi érdeklődővel együtt múltidézésnek, de a ma és a jővő futballjára vonatkozó helyzetelemzésnek is részesei lehettek. Az anekdotázás mellett szóba került a nyári labdarúgó Európa-bajnokság, amely hatalmas feladatot, egyben lehetőséget jelent Lengyelországnak.
Mészáros Attila ifjúsági tanácsnok köszöntötte a fórum résztvevőit, röviden vázolta Fehérvár és a sport, a labdarúgás kapcsolatát. A lengyel küldöttség tagjaként a fórum vendége volt Wojciech Tyc, aki a hetvenes években válogatott játékos volt, és nem először járt a fehérvári stadionban. Mint mesélte, szinte megrohanták az emlékek, ahogy közeledett a pályához, amelyen 1972 nyarán egy barátságos tornán vett részt az Opole csapatával. A Videoton és a lengyel csapat mellett a Rába ETO és az NDK-beli Halle csapata szerepelt még az eseményen. "Nem tudom, mi lehetett a Videotonnal, de jól játszva 4-1-re legyőztük, aztán a döntőben vereséget szenvedtünk a Rába ETO-tól" - emlékezett vissza Wojciech Tyc, aki "magyar jártasságát" azzal is bizonyította, hogy tökéletesen ejtette ki Székesfehérvár nevét. "Azóta nagyot változott a világ, nálunk Opoléban sajnos szinte meg is szűnt a futball, míg a Videoton jelenleg profi, nagy klubot épít, amihez nagyon sok sikert kívánok. A két ország együtt tud működni a labdarúgásban, hiszen nekünk sok tapasztalatunk van az európai források lehetséges felhasználásáról, ugyanakkor a labdarúgás fejlesztésében a magyaroktól is tanulhatunk" - jelentette ki a nagy kedvvel, látható örömmel beszélő Tyc. Azt is elmondta, annak idején klubjában a három legjobb játékos (közte az ő) nevének kezdőbetűjét összeolvasva M.T.K.-nak nevezték magukat, ami büszkeség volt, hiszen a magyar klub akkoriban Európa-hírű volt.
Ez már persze a mai házigazda képviselőjének is szólt. Kovács Ferenc, a Videoton tiszteletbeli elnöke, az MTK egykori klasszis labdarúgója játékos- és edzői pályafutásából is több, a lengyel futballal kapcsolatos emléket őriz. Mint a fórumon elmondta, mindig jó volt a lengyelek ellen játszani, mert kulturált, szellemes, szép focit játszottak, nagy klasszisaik voltak. Vidám anekdotákban sem volt hiány, Feri bácsi mesélt arról a lengyelországi túráról, amelyen a csapat étkezésénél három féle levesből választhattak - majd nyelvi félreértés miatt megkapták ebédre mindhármat egyszerre. Felidézte, hogy a B-válogatott edzőjeként is játszott a lengyelek ellen. A nyári kontinenstorna kapcsán tiszteletét fejezte ki Lengyelország iránt, amiért ezt a hatalmas, nehéz de szép feladatot elvállalta.
Sok szó esett az EB-ről, Andrzej Bula parlameni képviselő, a kontinenstorna szervezőbizottságának tagja hatalmas számokat említett, amikor a költségekről beszélt. Négy lengyel város stadionjaiban lesz meccs, a varsói új nemzeti stadion 400 millió euróba került, a többire 200 milliót költöttek - de ezek is csak töredékei az összberuházásnak, amely autópályákat, repülőtereket, szállodai infrastruktúrát érint. Varsóban a reptér és a városközpont között metrót építettek... A megtérülés jelenleg még megjósolhatatlan, hiszen évek alatt mérhető majd, de Lengyelország fejlődéséhez egyértelműen hozzájárul a hatalmas esemény megrendezése.
Hogy nekünk lesz-e ilyenre valaha esélyünk, ezúttal nem merült fel (emlékezetes, az ukrán-lengyel pályázat anno a magyar-horvát előtt nyert), de hogy a magyar futballnak van esélye a fejlődésre és felzárkózásra, arról Mészáros Lőrinc, a Puskás Akadémia igazgatójának beszámolójából következtethettek a vendégek. Az akadémiai rendszer és a felcsúti intézmény eredményeiről, fejlesztéséről esett szó, a társasági adónak köszönhető lehetőségekről és a közelmúltbeli tapasztalatokról. Mészáros Lőrinc az akadémia U-19-es csapatának madridi vizitjéről is beszélt, a meccsről a Real ellen, és arról, hogy a Vidi jelenlegi felnőtt csapatában már vannak Felcsúton pallérozódó tehetségek. Akadnak tehát biztató jelek, amelyek alapján reménykedhetünk, hogy a külföldi labdarúgók mellett a hazai fiatalok is kivívják helyüket a magyar mezőnyben, majd a nemzetközi élvonalban is - a példa éppenséggel akár Lengyelország irányából is adott, hiszen a vendégek büszkén említették, két legkiválóbb játékosuk a Borussia Dortmund kulcsembere.
Ami pedig az EB esélyeit illeti, Wojciech Tyc vidáman mondta, a lengyelek csoportjában mindenki mindenkinek örül, a továbbjutás nem elképzelhetetlen, s ha meg nem is fogják nyerni az Európa-bajnokságot, de a harmadik helyért is boldogan játszanának. Mondjuk a társrendező ukránokkal.
