Veni, VIDI, Vici - interjúnk Burcsa Győzővel

 Húsz évvel ezelőtt volt egy csapat, amely remek teljesítményével beírta magát Európa futballtörténelmébe. Ez a kijelentés sok labdarúgó együttesre is igaz lehet, azonban az 1984-85-ös UEFA-Kupa sorozatában egy magyar csapat igazán kitűnt a vetélytársak közül. A Videoton SC labdarúgói egészen a döntőig meneteltek, ahol aztán a földkerekség legeredményesebb együttese, a Real Madrid diadalmaskodott. A spanyolok győzelme ellenére a Videoton az ezüstéremmel is a csúcsra ért. A fehérvári sikerkovácsok teljesítményét azóta egyetlen magyar alakulat sem tudta megközelíteni. Visszatekintő sorozatunkban most Burcsa Győző emlékszik vissza a sikerre.

2005.05.12. 00:49 |

 Húsz évvel ezelőtt volt egy csapat, amely remek teljesítményével beírta magát Európa futballtörténelmébe. Ez a kijelentés sok labdarúgó együttesre is igaz lehet, azonban az 1984-85-ös UEFA-Kupa sorozatában egy magyar csapat igazán kitűnt a vetélytársak közül. A Videoton SC labdarúgói egészen a döntőig meneteltek, ahol aztán a földkerekség legeredményesebb együttese, a Real Madrid diadalmaskodott. A spanyolok győzelme ellenére a Videoton az ezüstéremmel is a csúcsra ért. A fehérvári sikerkovácsok teljesítményét azóta egyetlen magyar alakulat sem tudta megközelíteni. Visszatekintő sorozatunkban most Burcsa Győző emlékszik vissza a sikerre.

 - Ha azt mondom  UEFA Kupa 1984-85, hogyan folytatná a gondolatot?

 - Döntő, UEFA-Kupa döntő. Csak jó élmények törnek elő, valamint az a gondolat, hogy eltelt azóta húsz év, és egyetlen magyar csapat sem jutott el a nemzetközi kupa döntőjéig. Ennek kapcsán az ember átértékeli a pályafutását, mert ez az eredmény az idő múlásával még nagyobb értékké válik.

 - Hogy érzi, az emberek húsz év távlatából értékelik a sikert?

 - Sok ismerősöm van, akikkel ha bárhol összefutunk, mindig megemlítik, hogy akár Szegedről, Nagykanizsáról is elutaztak a Sóstói Stadionba. Az emberekben benne van az emlék, de a mindennapi élet mindenkit elvisz a saját dolga irányába. Szép volt, jó volt, megcsináltuk, és az ilyen jubileumok alkalmával nagyon jó érzés visszagondolni.

 - Gondolom azért a siker hatással volt a hétköznapokra, hiszen Ön azon játékosok közé tartozott, akik külföldre tudtak igazolni…

 -  Valóban, profitáltam ebből, de a többiek is profitálhattak volna. Én voltam a csapatban a legidősebb játékos, akkor 31 éves voltam. Nekem volt egyedül  érvényes külföldi munkavállalási engedélyem, én voltam egyedül kész arra, hogy az idény végén külföldre szerződjek. De ez már az előző évek előkészületeinek az eredménye volt.

 - Milyen tervekkel vágtak neki az UEFA Kupa sorozatnak, majd amikor egyre tovább jutottak az ellenfeleken, hogyan értékelődött át a célkitűzés?

 - 1984 nyarán részt vettünk egy nemzetközi tornán Spanyolországban, Zaragozában. Komoly ellenfelekkel játszottunk, és a végén megnyertük a tornát. Talán ott fogalmazódott meg bennünk először, hogy valamivel elő tudunk rukkolni nemzetközi szinten, de természetesen merész álmaink nem voltak. A Dukla Praha-n nagyon nehezen jutottunk tovább, aztán jött a Paris SG elleni mérkőzés, amin egyértelműen lehetett érzékelni, hogy a franciák teljesen lebecsültek minket. Egyébként ez minket méginkább motivált. Számomra a csúcsmérkőzés a Manchester United elleni hazai találkozó volt. Igazi kupahangulat, igazi dráma jellemezte azt a meccset hosszabbítással, büntetőpárbajjal, mély, sáros pályán. Erőn felül teljesítettünk.

 - Mi volt a titka a Videotonnak?

 - A titokhoz először is sok munka kellett. A munkát az akkori edzőnkkel, Kovács Ferenccel elvégeztük. Van egy mondás, mely úgy szól: "A szerencse mindig ahhoz megy, aki sokat tesz érte." Ez önmagában kevés lett volna, de érdekes, ahogy az ember idősödik, rájön, a szerencse valóban az erősnek és a jónak adatik meg. Volt amikor szerencsénk volt, volt amikor nagyon jól játszottunk, volt amikor lebecsültek minket, de egy biztos, hogy mi minden mérkőzésen végig hajtottunk. A csapatnak nagy ereje volt még az, hogy akkoriban a klubok nem igazoltak évente 8-10 játékost. Volt egy fehérvári mag - Végh, Csongrádi, Májer, Horváth Gabi, a Disztl testvérek - ők szinte együtt nőttek fel. Volt egy-két "külsős" játékos, mint a Szabó Józsi vagy én, de tulajdonképpen már előtte öt évet a Vidiben játszottam végig. A Szabó Józsi is már a kupaidőszak előtt évekkel Fehérváron volt. Tehát ez egy olyan egységes csapat volt, melynek tagjai csak egymásra néztek, és már tudták, mit kell csinálni. A sikernek sok apró összetevője volt, és a csapat végül erős lett.

- Most hogy viszonyul a labdarúgáshoz?

 - Mostanában csak a TV-ből és az újságokból értesülök az eredményekről. Eltávolodtam a labdarúgástól, már hét éve nem edzősködöm. Ha van időm, szívesen megnézem a mérkőzéseket, de már nem a foci tölti ki a mindennapi gondolataimat. 

 Burcsa Gőző Sopronban él, és a kereskedelem területén tevékenykedik. 

UEFA-Kupa 1984-85
 1.forduló:  Videoton - Dukla Praha 1-0
                  Dukla Praha - Videoton 0-0
 2. forduló:  Paris SG - Videoton 2-4
                   Videoton - PSG 2-0 félbeszakadt
                   Videoton - PSG 1-0
 3. forduló: Videoton - Partizan Beograd 5-0
                  Partizan Beograd - Videoton 2-0
 Negyeddöntő:  Manchester United - Videoton 1-0
                         Videoton - Manchester United 1-0 büntetőkkel:5-4
 Elődöntő:  Videoton - Zeljeznicar Sarajevo 3-1
                  Zeljeznicar Sarajevo - Videoton 2-1
 Döntő:   Videoton - Real Madrid 0-3
              Real Madrid - Videoton 0-1