A Real Madrid elleni fehérvári mérkőzés után szinte napra pontosan 22 évvel ismét a Sóstói Stadionban gyülekeztek a Videoton SC korábbi játékosai, hiszen az UEFA-hősök ismét a pályára készültek. Az 1984-’85-ös UEFA-Kupa sorozat ezüstérmese nemzetközi, ám mégis magyar derbit vívott a Sóstói Stadionban, hiszen az Amerikai Egyesült Államokbeli San Jose Magyar’s volt Vidi ellenfele. A San Jose együttesét olyan magyar játékosok alkotják, akik az USA-ban élnek, vagy már hazatelepültek az Államokból, de többségük megfordult már a magyar élvonalban is.
A Real Madrid elleni fehérvári mérkőzés után szinte napra pontosan 22 évvel ismét a Sóstói Stadionban gyülekeztek a Videoton SC korábbi játékosai, hiszen az UEFA-hősök ismét a pályára készültek. Az 1984-’85-ös UEFA-Kupa sorozat ezüstérmese nemzetközi, ám mégis magyar derbit vívott a Sóstói Stadionban, hiszen az Amerikai Egyesült Államokbeli San Jose Magyar’s volt Vidi ellenfele. A San Jose együttesét olyan magyar játékosok alkotják, akik az USA-ban élnek, vagy már hazatelepültek az Államokból, de többségük megfordult már a magyar élvonalban is. Az amerikai magyarok erősségét mutatta, hogy a 6. percben Ratting révén a vezetést is megszerezték, majd a kékmezes Vidi is felvette a játék ritmusát, s néhány helyzet után egyenlített Szabó József révén. A legendás kilences gólvágón kívül Disztl Péter parádés védésekkel késztettre tapsra a nézőseregnek éppen nem nevezhető publikumot, a védelemben Disztl László, Horváth Gábor, Vaszil Gyula, Borsányi istván jeleskedtek, a középpályán Burcsa Győző, Csongrádi Ferenc, Vadász Imre, Wittmann Géza jóvoltából futottak az impozáns akciók, elől pedig Szabó társaként Novath György várta a gólra éhesen a lasztikat. Később Gyenti László, Faddi Máté, és Fuisz László is játékba szállt, mégis a vendégek jutottak ismét előnyhöz, a korábban Fradi-játékosként elhíresült Deszatnik gurította a labdát a kapuba egy védelmi hibát kihasználva. A második félidőben a Videoton kezdett jobban, sőt, a San Jose csapatkapitánya Andrejka is segített a nagy öregeknek, öngóllal egyenlített a Vidi, majd a 36. percben ismét lehetett kezdeni az eredmény utáni loholást, Lehota volt eredményes. Szabó József kapufája után Palánki játékvezető nagyvonalúságának volt köszönhető, hogy már 4-2-re ment a Magyar’s, Ratting óriási lesről szerezte második találatát. Gyorsan jött a válasz, mert a túloldalon befújt büntetőt Szabó biztos lábbal értékesítette, majd a mérkőzés hajrájában győzött az igazság, és igazságos döntetlen született, Faddi Máté állította be a 4-4-es végeredményt. Lassú iramban ugyan, de ismét szép megoldásokat, remek gólokat, örömteli játékot láthatott a Sóstói Stadion népe, felelevenítve a régi, azonban oly felejthetetlen emlékeket, melyek az utolsó NAGY magyar csapathoz fűződnek.
Szabó József, a Videoton SC csatára: „Személy szerint féltem a játéktól, mert a térdem már nem az igazi, most is injekcióval tudtam pályára menni. Jól esett a játék, az eredmény pedig másodlagos, az ilyen gálákon gólgazdag döntetlenek születnek. Szeretnénk a döntő 25 éves évfordulóján ismét futballozni egyet, de arra már jó lenne előre készülni, mert látni a csapaton, hogy két éve nem igazán mozgott…”
Burcsa Győző, a Videoton SC középpályása: ”Örülök, hogy itt lehettem, mert régen láttam a korábbi játékostársaimat, és a stadiont. Elég messze lakunk egymástól a srácokkal, és sajnos nagyon ritkán találkozunk. De az ilyen alkalmak jóvoltából felelevenednek a régi berögzült mozdulatok, például most elmentem a jobb oldalon és tudtam, hogy jobb belső csüddel kell nyesnem a labdát, mert a Szabónak jönnie kell középen…”
Hatyáni Gábor, a Videoton SC pályaedzője: ”Feltűnően jól mozgott a csapat. Az ellenfél együttesében több fiatalabb játékos is játszott, a Vidi azonban felvette a harcot. Nem felejtettek el futballozni ezek a srácok, igaz, az évek múlnak és lassulnak a játékosok, pár kiló rajtuk van, de a labda ugyanúgy engedelmeskedik nekik, mint akkor. Jó dolog visszaemlékezni a Videoton sikereire, mert azóta senki sem tudta megközelíteni azt az eredményt. Erre büszkék lehetünk.”
Wittmann Géza, a Videoton SC középpályása: ”Mindig örömmel jövünk ide vissza, igaz, most nagyon nehéz volt a mérkőzés, mert az utóbbi időben keveset mozgunk. A régi társakkal való találkozás mindig örömteli, jó érzés visszaemlékezni a múlt eredményeire.”
Andrejka Tibor, a San Jose Magyar’s csapatkapitánya: ”Nagyszerű volt játszani az ellen a csapat ellen, melyet annak idején élmény volt nézni, és nagyszerű érzés volt szerepelni a lelkes közönség előtt, aki még mindig szurkol a Videotonnak. A mi csapatunk minden évben részt vesz a Las Vegasban rendezett Árpád-Kupán, melyet már harmadszor nyertünk meg. 10-12 éve játszunk együtt, s az amerikai tornákon több magyar csapat is részt vett már, mint például a Ferencváros, a Pécs, vagy az Eger öregfiúk együttesei. Californiában még ma is emlékeznek a Videoton 1985-ös sikerére, és nagyon szeretnénk, ha Videoton ellátogatna egyszer a Kupára, emelné a színvonalat, mert nagyon sokan várják a fehérvári csapatot Amerikában, hogy újra láthassák a remek csapatot.”
Csongrádi Ferenc, a Videoton SC csapatkapitánya: ”Itt nem az eredményen, hanem a mozgáson volt a hangsúly, a régi emlékeket próbáltuk feleleveníteni. Rajtunk áll, hogy lesz-e folytatása a magyar-amerikai kapcsolatnak. Bízom abban, hogy előbb utóbb ki tudunk utazni az USÁ-ba. Megpróbálunk támogatást szerezni, s az itthoni 4-4 után idegenben egy góllal nyerünk, s megvan a továbbjutás…”
