Warvasovszky Tihamér interpellációja a Parlamentben

Warvasovszky Tihamér országgyűlési képviselő, Székesfehérvár polgármestere 2008. június 2-án interpellációt intézett a Parlamentben Dr. Hiller István oktatási és kulturális miniszterhez. Az „Alkossunk törvényt a Nemzeti Emlékhelyekről” címmel elhangzott interpelláció szövege az alábbiakban olvasható. "A székesfehérvári Királyi Bazilika szakrális hely a magyarság 1100 éves Kárpát medencei történelmében, és egyetlen nemzet sem engedheti meg magának, hogy múltjának ilyen fontos helyszínét ne tartsa becsben" kezdte beszédét Székesfehérvár polgármestere.
2008.06.02. 20:48 |
 Warvasovszky Tihamér országgyűlési képviselő, Székesfehérvár polgármestere 2008. június 2-án interpellációt intézett a Parlamentben Dr. Hiller István oktatási és kulturális miniszterhez. Az „Alkossunk törvényt a Nemzeti Emlékhelyekről” címmel elhangzott interpelláció szövege az alábbiakban olvasható. Az interpellációra Dr. Hiller István miniszter adott választ.

„Vannak a magyar nemzetnek olyan helyszínei, melyek nemzeti önazonosságunk nélkülözhetetlen, pótolhatatlan színterei. Ezek sorában is kiemelkedő helynek számít az államalapító Szent István király által épített királyi bazilika, ahol a magyar államiság első fél évezredében valamennyi uralkodónkat megkoronázták, közülük 17-et ezen a helyszínen is temettek el. E földdarab őrzi Szent István, Szent Imre, Könyves Kálmán, Károly Róbert, Nagy Lajos, Hunyadi Mátyás földi maradványait, a magyar szentek lábanyomát.

Ez a szakrális hely a magyarság 1100 éves Kárpát medencei történelmének egyik legjelentősebb helyszíne. Egyetlen nemzet sem engedheti meg magának, önbecsülésének sérülése nélkül, hogy a múltjának ilyen fontos helyszínét ne tartsa becsbe. Székesfehérvár városa mindig fontosnak és erkölcsi kötelességének tartotta, hogy az általa őrzött történelmi ereklye, a magyarság egészének közkincse legyen.  Feltárása és bemutatása óta sokszor történt kezdeményezés arra, hogy Alba Regiának ezt a kivételes helyszínét nemzeti emlékhelyként becsülje meg a jelen- és utókor egyaránt. Ha valamiről, erről tényleg elmondható, hogy valóban nemzeti emlékhelynek számít.

A régészeti feltárásokon alapuló korszerű restaurálás, helyreállítás, kiegészítés az illetékes szakemberek közreműködésével az 1990-es évek közepén kezdődött el és 2000-ben egy része a nagyközönség számára is bemutatásra került.

2005-2007. között 180 millió Ft-os támogatási összeggel a kormány hathatós támogatásával, a királyi bazilika nyugati részén igen színvonalas restaurálási, helyreállítási munkával bemutathatók lettek az utóbbi évek régészeti ásatásai során napvilágra került középkori emlékek, melyek a déli oldalhajó bemutatásával folytatódnak.

Elkezdődött az egész bazilika együttes legszebb és legértékesebb emlékeit magába foglaló ún. prépostsági múzeum kialakítása is, a terület mellett lévő önkormányzati tulajdonú épületben.

A közeljövőben is jelentős fejlesztési lehetőség előtt áll az emlékhely, hiszen a kormány 2007. november 27-i ülésén kiemelt jelentőségű projektek támogatásáról döntött. Ezek között van a „királyi séta-történelmi időutazás az ezeréves Székesfehérváron” című fejlesztési program, amelynek pénzügyi támogatása jelentős. A fejlesztési program négy eleme közül leghangsúlyosabb a nemzeti emlékhely kialakításának programja, 1 milliárd forint összegű támogatása.

Ez az Európai Uniós támogatásból megvalósuló program terveink és reményeink szerint segíti az emlékhely múltjához méltó színvonalas kialakítását.

A királyi bazilika sokkal jelentősebb annál, hogy csupán Székesfehérvár emlékhelye legyen. E szakrális hely nem a város, hanem az ország, a magyar nemzet egyik legjelentősebb történelmi emlékhelye.

Tudomásom szerint illetékes szervek és intézmények évek óta foglalkoznak a nemzeti emlékhely fogalmának és törvényének megalkotásával, illetve annak előkészítésével.

Erről a Székesfehérvári Nemzeti Emlékhely Közalapítvány kuratóriumi ülésein, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság, az Oktatási és Kulturális Minisztérium, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal vezetői és képviselői többször adtak tájékoztatást, de törvényjavaslat e tárgyban még nem került az országgyűlés elé.

Tisztelettel kérem e törvény mielőbbi megalkotását és a székesfehérvári királyi bazilika egykori koronázó templom területének nemzeti emlékhellyé való nyilvánítását.

Kérdezem a Miniszter úrtól: Van-e esély arra, hogy a közeljövőben megalkotásra kerül a nemzeti emlékhelyekről szóló törvény, s azok sorában a székesfehérvári királyi bazilika is elfoglalhatja megérdemelt helyét? Várom válaszát.”

Dr. Hiller István miniszter interpellációra adott válasza:

„Minden nemzet önbecsüléséhez hozzátartozik saját múltjának, emlékezetének és emlékhelyeinek megfelelő tisztelete. Ami Bécsben a Kaisergruft, Firenzében a San Lorenzo kápolna, Párizsban a Saint-Denise-apátság, az nekünk Székesfehérvár. Ugyanakkor, amikor képviselő úr interpellációjára reagálok, szeretném elmondani, hogy a Parlament nagyon különböző frakcióiból érkeznek hasonló megkeresések, javaslatok. Hiszen, mikor igaza van képviselő úrnak Székesfehérvár esetében, ez természetesen nem csak azt jelenti, hogy csak székesfehérvári emlékhely merülhet fel. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy Tóth Gyula képviselő úr a szocialista frakcióból pl. a dombóvári Szigeterdőben álló Kossuth-szoborcsoport történeti emlékhellyé nyilvánítására tett kezdeményezést, a kereszténydemokrata frakcióból pedig Simicskó képviselő úr a máriapócsi kegyhelyről szóló határozati javaslatot terjesztett elő. Ami a dolognak a hivatali részére vonatkozik, én minden olyan kezdeményezést, elképzelést, amelyet képviselő úr és mások is egyöntetűen vallanak, nem csak, hogy támogatom, hanem mindent megteszek azért, hogy ha kell törvénybe is foglaljuk. Szeretném azért elmondani, mert a tisztességhez hozzátartozik, hogy 2001-ben született az a törvény, amely kimondta a Hősök tere nemzeti emlékhellyé nyilvánítását és ezt a törvényt én helyesnek tartom.

2005-ben ennek a törvénynek a módosítására került sor, amikor is a törvénymódosítás során meghatároztuk, hogy történeti emlékhellyé nyilvánítást országgyűlési határozat, nemzeti emlékhellyé nyilvánítást pedig törvény kell, hogy szavatolja minden esetben. Ugyanígy 2005-ben a módosítás meghatározta a teendőit is ebben a kérdésben. Képviselő urat arról szeretném tájékoztatni, hogy a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság a közelmúltban letett egy javaslatot az asztalunkra, amely tételesen tartalmazza, hogy mely helyszíneket tartanak történeti emlékhellyé, mely helyszíneket nemzeti kegyeleti emlékhellyé nyilvánításra érdemesnek. Ezt Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság megküldte az Országgyűlés elnökének, dr. Szili Katalinnak, illetve az Oktatási és Kulturális Minisztériumnak, illetve az Országgyűlés Kulturális és Sajtóbizottságának. Egyetértve az Országgyűlés előbb említett vonatkozó bizottságával arra kértem az Örökségvédelmi Hivatal elnökét, illetve a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottságot, hogy ezt a felsorolást szakmailag indokolja meg és készítsen olyan előterjesztést, amely már a törvényhozók számára értelmezhető egyfajta törvény előkészítés. Szeretném arról is tájékoztatni képviselő urat, hogy Boross Péter képviselő úr, a Kegyeleti Bizottság elnöke a napokban megküldte az Oktatási és Kulturális Minisztériumnak az erről szóló javaslatot, ezt a javaslatot ezúton is szeretnék megköszönni. Megítélésem szerint ez egy szakmailag alapos, jól előkészített, minden érdekelttel a megfelelő konzultáció után egy teljes egyetértésben megfogalmazott javaslat, arról, hogy az Országgyűlés mely felsorolt helyeket milyen alapon nyilvánítson nemzeti emlékhellyé. Úgy gondolom, hogy az örökségvédelmi törvény előkészíthető, ennek megfelelően a javaslat úgy fogadható el, hogy abban Székesfehérvárnak méltó helye van és helye is lesz”
 
Warvasovszky Tihamér a választ elfogadva ezt mondta:

Bízom abban, hogy terveinket Székesfehérváron a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal is messzemenően támogatja és végre nyugvópontra kerülhet ennek a területnek a kialakítása.

Megnyugtató volt miniszter úr válasza, én arra kérem képviselőtársaimat, hogy amikor a törvény a parlament elé kerül, akkor próbáljuk meg egyhangúlag támogatni és elfogadni.” 
 

A feltett kérdés és az arra adott válasz egészben és szószerinti változatban a www.parlament.hu oldalon lesz olvasható.