2005-ben három magyar csapat jutott be a legjobb négy közé a női EHF-kupában, a Ferencváros, a Győr és a Cornexi vetélkedése végül utóbbi győzelmét hozta, máig emlékezetes mérkőzéseken.
Öt évvel ezelőtt a BL-selejtezőből kieső Győr a Lublin ellen kissé dadogósan, a Ferencváros magabiztosan (a svéd Önnereds ellen), a Cornexi bravúrosan (Szrnka Hortenzia csapatán, a Frankfurton túljutva) jutott a nyolcaddöntőbe az EHF-kupában.
A következő körben komolyabb erőkifejtésre szintén a fehérváriaknak volt csak szükségük. A korábban a világ legjobbjának választott Trine Haltvikkal felálló neves Byasen Trondheim ellen azonban az egygólos idegenbeli vereséget követően az izgalmas visszavágón a Cornexi lépett tovább, míg a Fradi a görög Artasz, a Győr pedig a norvég Vag ellen aratott sikert – kétszer-kétszer, valamennyi mérkőzést hazai pályán játszva.
A nyolc között a mieink elkerülték egymást, az FTC és a Cornexi dán ellenfelet (a Gudmét, illetve a Horsenst), míg a Győr (Silcotub Zalau) román riválist kapott. A Fradi csak 31-30-ra tudott győzni itthon, míg a Horsens elleni hatgólos siker (32-26) után a fehérváriak okkal álmodhattak az elődöntőről. Mint ahogyan a győriek is, akik lelépték a zilahiakat (35-22).
Március harmadik hétvégéje aztán teljes magyar diadalmenetet hozott. A Győr idegenben csak egy góllal kapott ki (31-30), a Cornexi pedig egy percig sem érezhette veszélyben továbbjutását Horsensben (32-29-re győztek a hazaiak). Ám hogy a Fradi nem kap ki Gudméban több góllal? Remélni is alig mertük. Végül 32-32-nél fújták le a meccset a játékvezetők, így mintha hájjal kenegettek volna minket az EHF-kupa legjobb négy csapatát böngészve: Cornexi, FTC, Győr, Lipcse. Innen már csak arra gondolhattunk: ha nem történik valami kivédhetetlen baleset, 1999 után ismét magyar kupagyőzelemnek örülhetünk kézilabdázásban.
Tápai feltűnik
Az FTC a Cornexi ellen igyekezett kiharcolni a finálét. A Fehérvárott megrendezett első meccs előtti bajnokin Szabó Edina csapata négy góllal verte a Fradit, és ezt a különbséget a hazaiak a kupában is elfogadtak volna. Az étvágy azonban ugyebár evés közben jön meg, és amikor a 25. percben a Balogh és Kenyeres vezérletével szárnyaló vendéglátók 14-8-ra vezettek, mindenki kiütésről beszélt. A FTC viszont a második félidőre talpra állt, s 20-19-nél átvette a vezetést az érthetetlenül leblokkoló – talán a lehetőségtől megijedő? – fehérváriak ellen. Amikor már 30-26-ra a Fradi vezetett, újfent azt hihettük: eldőlt a párharc. Ám ekkor a Cornexi zárkózott fel 31-30-ra, így megmaradt az esély, hogy izgalmas mérkőzést láthassunk Budapesten.
Németh András csapata azért hajtott, hogy a klub BEK-, illetve BL-döntői (1971, 2002) és KEK-fináléi (1978, 1979, 1994) után az EHF-kupában is harcolhasson a trófeáért, a Cornexi viszont nem akarta könnyen adni magát. A Kőbányai úton aztán egy önmagát kereső, és csak percekre megtaláló Ferencvárost, és egy görcs nélkül játszó, megtáltosodott Cornexit láthattunk. A nagykorúság küszöbét éppen átlépő Tápai Szabina tíz góllal vétette észre magát, Siti Bea valódi vezérként irányított, míg a Fradinál szinte mindenki bénultan játszott, Németh András elképzeléseiből alig-alig valósult meg valami. És a Ferencvárosnak még így is volt esélye a hosszabbítás kiharcolására, 31-29-es fehérvári vezetésnél azonban a hazaiak eladták a labdát, így fékeveszett ünneplésbe kezdhettek a Cornexi játékosai, akik némi túlzással önmagukat is meglepték azzal, hogy döntőbe jutottak!
A magyar házi döntő létrejötte a Győrön múlott, hiszen a német csapaton Görbiczéknek kellett túljutniuk Róth Kálmán tanítványai azonban alaposan ránk ijesztettek, hiszen Lipcsében 33-27-re kaptak ki. A norvég Sörlie-t nem tudták semlegesíteni a mieink, de még így is megúszhatták volna kétgólos vereséggel az első felvonást, ha a végjátékban nem kapkodnak. Bíztunk azonban a Magvassy sportcsarnok varázsában, és azt reméltük, kapkodni a visszavágón majd a németek fognak. S lőn…
A 18. percre már ledolgozta hátrányát az ETO (14-8), egyedül Sörlie-t nem bénította meg a remeklő ellenfél, no és az őrületes hangulat. Sirina azonban mindent védett, Vérten nem tudott hibázni, Gogirla őrült bombákkal sokkolta az ellenfelet, Borbás gólerősen helyettesítette a Lipcsében megsérülő Djokicsot, Görbicz Anita pedig… Nos, itt érdemes elidőzni egy pillanatra. A győriek akkoriban 22 esztendős irányítója hat gólig jutott a meccsen, és mindegyik találata zsenialitásról árulkodott. Jól jelképezte a csata egyoldalúságát, amikor a második félidőben lövőcsele nyomán a németek norvég beállója szó szerint padlót fogott, majd Görbicz talpról lőtte ki ugyanabban az ütemben a felső sarkot. A győriek addig talán soha nem mutattak még olyan támadójátékot, mint az elődöntő visszavágóján, 24-14-es félidőt követően 43-31-re győztek, így megvalósult a színmagyar finálé, 1999, 2002 és 2004 után pedig negyedszer futhatott neki a döntőnek az ETO.
A történelemben először
A női kézilabdázás történetében először fordult elő, hogy valamelyik nemzetközi kupában egy azon ország csapatai vívják a finálét – hasonló bravúrra még a dánok sem voltak képesek. 2005 májusában azonban a Győr és a Cornexi egymás között dönthette el, kié lesz a trófea. Görbiczék negyedszer is hazai pályán kezdték a döntőt, ám abszolút esélyesként, hiszen a két csapat előző 13 mérkőzéséből 10-et megnyertek.
A bajnokságban mutatott teljesítmény alapján nagy arányú, a kupaszereplést szem előtt tartva szerényebb különbségű győri győzelemre lehetett számítani az első meccsen – a csapatok pedig „átlagot vontak”, mivel a Cornexi végig tapadt ellenfelére, de a végére hatgólos különbség alakult ki a Győr javára. A fehérváriak hiába készültek Sirina, és a remek tavaszt produkáló Herr Orsolya ellen, ezúttal Petróczi Viktória remekelt. Hiába zárkóztak fel rendre Baloghék, a végén 27-21 állt az eredményjelzőn. Ennek ellenére Róth Kálmán nem volt teljesen elégedett, hiszen csapata nem tudta eldönteni véglegesen a kupagyőzelem sorsát.
2005. május 16., EHF-kupa-döntő, 1. mérkőzés
GYÕRI ETO – CORNEXI-ALCOA 27-21 (14-11)
Győr, 2800 néző. Vezette: Liachovicius, Paskevicius (litvánok).
GYÕR: Petróczi (kapus), Bódi, Borbás, Bradeanu 2, Djokics 3, Gogirla 6 (2), Görbicz 7 (3), Juhász, Kovacsicsová, Mehlmann 2, Mörtel, Vérten 7, Edző: Róth Kálmán.
CORNEXI: Sugár, Fekete (kapusok), Balogh B. 8 (1), Kenyeres 3, Korgyuk, Lőw, Õri 1, Siti B. 2, Szabó V., Tápai 4 (1), Tóth K., Uljanics 1, Vaszari 1. Edző: Szabó Edina.
Kiállítások: 8, ill. 8 perc.
Hétméteresek: 7/5, ill. 4/2.
A babonásabb fehérváriak több tényezőben is bízhattak egy héttel később: 1. napra pontosan a Videoton labdarúgó UEFA-kupa döntője után 20 évvel rendezték meg a visszavágót, 2. „jégre vitte” a meccset a Cornexi, hiszen az Alba Volán jégkorong-csarnokában, négyezer néző előtt rendezte a meccset, 3. Siti Bea hatodik európai kupadöntőjét vívta, s korábban mind az öt alkalommal ünnepelhetett.
Ettől persze még győzhetett volna a Győr, de olyan remekül kezdett a hazai csapat, hogy már negyedóra múltán ledolgozta hátrányát a szaunának is beillő katlanban (9-3), ahol leginkább a zöld-fehérek kapkodtak levegő után. Siti sorra adta a gólpasszokat, Balogh Bea és Tápai szórta a gólokat, Sugár még Gogirla ágyúgolyószerű hétméteresét is védeni tudta, Szabó Edina pedig igazi hadvezérként irányított a kispad mellől. A Győr csak szenvedett, de mindenki arra várt, hogy egyszer csak megrázza magát az ETO, és nyomába ered a fantasztikus iramban esetleg kifáradó fehérváriaknak.
Ehhez képest a szünetben már 14-6-ra vezetett a Cornexi, vagyis készült a csoda. Öt perccel a vége előtt már látszott: nem hiába tombol a Cornexi-tábor, és 26-14 után a Görbiczék már csak kozmetikázni tudták az eredményt. 28-19-nél ért véget a döntő, így a koronázóváros királynőket avatott, és a Cornexi lett az első magyar egyesület 1999 óta, amelyik európai kupát nyert. Siti Bea pedig először emelhette csapatkapitányként magasba a trófeát, avagy vele tényleg nem lehetett veszíteni…
2005. május 22, EHF-kupa-döntő, 2. mérkőzés
CORNEXI-ALCOA-GYÕRI ETO 28-19 (14-6)
Székesfehérvár, 4000 néző. Vezette: Ljudovik, Vakula (ukránok).
CORNEXI: Sugár, Fekete (kapusok), Balogh B. 7 (1), Kenyeres 1, Korgyuk 5, Lőw 1, Õri, Siti B. 2, Szabó V. 1, Tápai 8 (3), Tóth K. 3, Uljanics, Vámos, Vaszari. Edző: Szabó Edina.
GYÕR: Sirina, Herr, Petróczi (kapusok), Borbás, Bradeanu 4, Djokics 2, Gogirla 2, Görbicz 3, Juhász, Kovacsicsová, Mehlmann 1, Mörtel 6 (4), Temes, Vérten 1. Edző: Róth Kálmán.
Kiállítások: 18, ill. 12 perc.
Hétméteresek: 4/4, ill. 6/4.
Forrás: www.kezi.hu
