Ami a diplomáciát, a diplomatákat illeti, már a kőkorszaki körülmények között élő törzsek közötti érintkezésnek is szükségszerű eleme volt a hírvivő, a követ, a törzs képviselője, küldötte.
Ő volt az, aki tárgyalásokat folytatott a törzseket közösen érintő ügyekben, mint az árucsere, a területi elhatárolódás, a konfliktusok lezárása. Közös érdekből biztosították szabad mozgásukat, személyük mentességét gyakran tabuk övezték. Tulajdonképpen őket nevezhetjük saját koruk diplomatáinak. Az ősidőkben, bármilyen furcsa is, a nők voltak a „diplomaták” hiszen a nőiességük meggyőző erővel bírt a zord harcosok számára. A fejlődés egyik alapja a korai „diplomaták” folyamatos tevékenységének, a diplomácia eredménye volt. Az évszázadok során egyre finomodott e foglalkozás, és szabályozták azt.
A Mathias Corvinus Collegium január végi foglalkozásán szerencsém volt találkozni egy vérbeli diplomatával, dr. Kiss Rajmunddal, aki nemcsak gyakorolta, gyakorolja e foglalkozást, hanem tanítja is. Nekiszegeztem a kérdést, mondja el röviden, napjainkban mi a diplomácia lényege?
Kiss Raymund a diplomácia szerepéről, lehetőségeiről
A diplomácia érdekérvényesítés. Akár kétoldalú, bilaterális diplomáciáról beszélgetünk, például amikor Magyarország érdekeit képviseljük Varsóban, Berlinben, Rómában, vagy bárhol a világban. De beszélünk multilaterális diplomáciáról, amikor Genfben, Párizsban, New Yorkban, az ENSZ székhelyén több, mint 100 ország képviselője igyekszik a saját országa értékeit, érdekeit képviselni. A kétoldalú diplomáciában a fogadó országba küldünk képviselőket, nagykövetet, misszióvezetőt, főkonzult, aki a gazdasági, kulturális, politikai kapcsolatokon keresztül próbálja a magyar érdekeket érvényesíteni – mondta.
Gondolom sokan, sokszor hallották, amikor valakire azt mondták, hogy született diplomata. Mert remekül tudta a saját, a környezete, a szűkebb, vagy tágabb csoportjait képviselni, azok érdekeit eredményesen tudta érvényre juttatni. De! Magában az érzék, a belülről jövő képesség a közös érdekek felismerése, képviselete mellett a diplomáciát tanulni is kell! Hiszen beszélni kell annak az országnak a nyelvét, ahol szolgál, felsőfokon muszáj ismerni annak a kultúráját, gazdaságát, szokásait, ünnep- és mindennapjait, annak hagyományaival, szokásaival, összes örömeivel, bánataival együtt.
Nemcsak a jó pap, de a jó diplomata is holtig tanul! Pap még nem voltam, diplomata annál inkább, elég sok országban. Mindennap tanulnunk kell, mert az egyik nap az adott országban élelmiszer ipari engedélyek miatt kell tárgyalni, másnap befektetés ösztönzési tárgyaláson kell helytállni, vagy éppen kétoldali kapcsolatokat kell nyélbe ütni. A külgazdaság prioritása ha nem is megnehezíti, de érdekesebbé teszi a diplomata mindennapjait. Mindennap szükséges tanulni, de alapvetően az érzelmi intelligencia képességével, alázattal, empátiával kell rendelkeznie napjaink diplomatáinak.
De persze a diplomatának erőt is kell mutatni. Nagy kérdés, hogy az erőfölény mire lehet elég, vagy mennyire lehet akadály? Sajnos nagyon is aktuális a helyzet az amiben élünk, az orosz-ukrán háború. Az Európai Unió és a világ nagy része szankciókkal és egyéb eszközökkel próbálja kicsikarni a béke lehetőségét. Egyelőre eredménytelenül. Az erő, az erőfölény mire lehet elég, vagy éppen kevés bizonyos komoly megfontolásokat kívánó helyzetekben, szituációkban?
Az erőfölény, miként a mindennapjainkban, így a diplomáciában is nagyon fontos. Teljesen másképp tárgyal az Egyesült Államok, Kína, Törökország, vagy akár Oroszország képviselője, mint mondjuk egy magyar diplomata, vagy magyar politikus. Természetesen adottságainkat ismerve büszkék vagyunk Magyarországra, a kultúránkra, történelmünkre, ám a gazdasági kapacitásunk, a politikai dominanciánk korlátozva van a nagyvilágban. Ennek és mindezek ellenére az ügyes magyar diplomata sok mindet, sőt, mindent el tud érni a tárgyalásokon. A legfelsőbb vezetés felelősségéről is érdemes szót ejteni. Az elfogadás, a belátás az ő és a diplomaták esetében is fontos. Ugyanis a diplomácia vezetője attól függetlenül, hogy milyen szakterületet képvisel, alapvetően politikus. A külügyminiszter, most külügygazdasági külügyminiszter a kormány tagja, kommunikálnia kell a miniszterelnökkel, egyeztetnie kell a társtárcákkal, amennyiben olyan szakkérdésekről kell tárgyalnia, ami érinti a kultúrát, a gazdaságot, agráriumot stb. stb. Nagyon fontos, hogy a diplomácia vezetője is olyan tulajdonságokkal rendelkezzen, mint amit elvárunk egy jó diplomatától. Szerencsére ez Magyarországon adott.
A diplomata az emberek tudatában különleges státusszal rendelkező, már, már misztikummal körülvett szakember. De ennek ellenére a diplomata is emberből van érzelmekkel, érzésekkel. Eldöntendő kérdés, érzelmek, érzések befolyásolhatják a diplomatát a feladatának elvégzésében?
Ahogy egy kisüzemben, egy kis- és középvállalkozásnál, vagy egy nagy gyárban, orvosi rendelőben dolgozóknak, vezetőnek, úgy a diplomatának is vannak érzései, van magánélete. Természetesen ezek befolyásolhatják a mindennapjait. De minden professzionálisan végzett munkánál, legyen szó hentesről, kőművesről, orvosról, diplomatáról szerencsés, ha függetleníteni tudja a munkáját a magánéletétől, az érzéseitől, az érzelmeitől, vagy éppen az aznapi hangulatától.
Mindez természetesnek hangzik, de az már egyénfüggő lehet, hogy ki, hogyan, milyen mértékben tudja megtenni, mennyire tudja gyötrő, vagy örömteli gondolatait a munkája során félretenni, későbbre átprogramozni. Napjainkban mennyire fontos a diplomata tevékenysége annak érdekében, hogy tehessen az emberiség legnagyobb kincséért, a békéért?
Napjainkban ez a legfontosabb, és egyben a legnehezebb is. A diplomáciai tárgyalás elkerülhetetlen kapu a békéhez vezető úton, amihez minden diplomatának sok sikert lehet és kell kívánni. Mert ennél szebb feladat nincs, mint életeket menteni, és saját országát, annak gazdaságát jobb helyzetbe hozni honfitársainak azzal, hogy béke lesz. Mert minden ország, gazdaság csak akkor tud kiteljesedni, ha a körülmények békések és nem hektikusak a háború miatt!
