A hősökre emlékeztek a huszárok

A Fehérvári Huszárok Egyesületének szervezésében tegnap délben koszorúzást és megemlékezést tartottak a Városház téren, a 10-es huszárok emlékművénél. A Pátzay Pál által készített lovasszobrot hagyományosan minden évben a limanovai ütközet évfordulóján koszorúzzák meg a honvédség és a városi polgárság képviselői.

A Pesten alakult, de később a városunkba került és „fehérvári huszárokként” fogalommá vált lovasság történetét Iván János, a megyei közgyűlés alelnöke idézte fel, majd a megye, a honvédség és a hagyományőrző huszárok képviselői helyezték el koszorúikat a szobor talapzatánál; a város nevében Warvasovszky Tihamér polgármester és Boldizs Kálmánné alpolgármester koszorúzott.

A „császári és királyi” 10-es huszárok ezredét Mária Terézia alapította 1741-ben, és 1918-ig létezett. A pesti alakulat későbbi bázisa Székesfehérvár lett, de városunk sokáig nem tudott nekik tisztességes kaszárnyát biztosítani: csak 1892-ben épült meg a Budai úton a laktanyájuk, s azután lettek igazán fehérvári huszárok a Fejér, Baranya és Tolna megyékből toborzott fiúk.

A huszárezred számos nagy csatában vett részt az I. világháborúban, ezek közül a "leglátványosabb" ütközet a limanovai volt, ahol a magyar lovasság küzdött meg az orosz csapatokkal 1914. december 4. és 13. között. A hosszú, több mint egy hétig tartó csata során az egyik válság a másikat érte, a 800 ezer fős magyar sereg súlyos veszteségeket szenvedett. Önfeláldozóan verekedett a lóról szállt magyar lovasság, szurony nélküli karabéllyal a kezében, hogy az erősítések (300 ezer fő) felvonulását fedezze. A rengeteg kiontott vér végül elérte a célt, hiszen megállították az orosz előrenyomulást, de ez több mint nyolcszázezer katona életébe került: december 13-án a győzelmet már csak 274 ezer katona ünnepelhette.

A magyar parancsnokság levonta a tanulságokat a csatából: a huszárokat a későbbiekben inkább harcászati felderítésre használták, hiszen lóval, karddal és karabéllyal nem vehették fel a harcot a géppuskával is felszerelt orosz csapatok ellen.

Az életben maradt tiszttársak 1937-ben adták össze a pénzt az emlékműre, amelyet Pátzay Pál készített el. Pátzay maga is harcolt az első világháborúban, ahol parancsnokai felfedezték tehetségét és portrékat készíttettek vele. Ezek a feladatok fejlesztették ki megfigyelőkepességét és emlékezet utáni mintázókészségét.  Kiegyensúlyozott szerkezetű, nyugodt alaphangú, finom felületkezelésű alakjai, egyszerű formákat hangsúlyozó karakteres portréi, nemes mozdulatú, monumentális emlékművei egyaránt kiválóak. Köztéri szobrai Székesfehérváron, Pécsett, Nyíregyházán és Budapesten láthatók.

Az emlékművet 1939. december 9-én avatták fel: ekkor tartotta az ezred a szokásos évi összejövetelét a limanovai csata évfordulóján. Ez a dátum egybeesett az ezred utolsó névadójának, August von Mackensen tábornoknak a 90. születésnapjával is. Azóta is mindig ezekben a napokban koszorúzzák meg a „Meztelen huszár szobrát” (ahogy a fehérváriak nevezik az emlékművet), és emlékeznek a hős huszárokra, akik az első világháború csatáiban estek el.