-
Püspöki mise
Vasárnap, az Almássy-telepi Krisztus Király Plébánia búcsúnapján Spányi Antal megyéspüspök celebrált ünnepi szentmisét, zenei szolgálatot végzett a Vox Mirabilis Kamarakórus. A szentmisén adták át az Unum Sumus (egyek vagyunk) feliratú Krisztus Király-díjat, amelyet idén Halmay Tivadar, festőművész kapott.
2024.11.24. -
Búcsúünnep a Zsolt utcában
Gyerekeknek szóló kézműves foglalkozással indult az idei Krisztus Király Napok, a Zsolt utcai templomban és annak közösségi házában. A kicsik mézeskalácsot sütöttek, asztali díszeket, adventi koszorúkat készítettek szombat délelőtt. Az Krisztus Király Templomhoz kapcsolódó búcsúünnep eseményei késő délután folytatódnak.
2024.11.23. -
150 éves a múzeum
Már nagy erőkkel készülnek az év legfontosabb fehérvári kiállítására a Csók István Képtárban. 150 éves fennállását ünnepli idén a Szent István Király Múzeum - ezen apropóból nyílik majd november 30-án nagyszabású tárlat Fehérváron.
2024.11.22. -
Elkezdődött az énekverseny
Elkezdődött az Országos Gregor József Énekverseny a Hermann László Zeneművészeti Szakgimnáziumban. Idén közel nyolcvan diák jelentkezett a három napos megmérettetésre.
2024.11.22.
A költő, a kultúrpolitikus, a főigazgató, aki a mindenséggel igyekszik mérni magát
Az est kezdetén mindjárt kiderült, hogy Kelemen Erzsébet nem lehetett jelen könyvei bemutatóján, mivel elkapta a Covid vírust. De ott volt a két kötet főszereplője, L. Simon László, no és a két mű sok, sok példányban, amit a végén, aki kért, azoknak L. Simon László szétosztotta azokat. Elfogyott a nagy halom könyv… Igaz, sokan voltak, az előre bekészített székeket még pótolni is kellett. Bobory Zoltán a köszöntője után felolvasta az író, szerkesztő, kultúrpolitikus, Nemzeti Múzeum főigazgató, L. Simon László 65 című versét. A szerzőtől hallhattuk a választ a műsorvezető kérdésére: jól érzi magát múzeumi főigazgatóként.
- Ha székely bácsi lennék, és azt kérnék, hogy fejtsem ki ezt kicsit bővebben, akkor nem azt mondanám, mint a viccben, hogy „nem jól”, hanem azt, hogy nagyon jól! Másfél évtizede felvetettem, hogy ha véget ér a politikai pályafutásom, akkor szívesen vezetnék egy nagy múzeumot. Kicsit korábban kaptam meg a lehetőséget, mint terveztem, ám egyáltalán nem sajnálom, hogy nem tudtam végig vinni képviselőként ezt a ciklust. A lényeg, hogy azt csinálhatom, amit szeretek - mondta.
Hallhattuk tőle, hogy „sűrű” élete volt, az egyetemtől kezdve napjainkig. Izgalmasak voltak a mindennapjai a politikában is: veszteségek, bukások és sikerek váltogatták egymást. Beszélt az irodalmi munkásságát érő kritikákról, bizony előfordult, hogy volt olyan kritikusa, aki bírálta őt a versében található obszcén szavak miatt. Kritikusát az sem hatotta meg, hogy az inkriminált rész a Toulouse-Lautrec-ről szóló életrajzi regényből vett idézet volt. A lírai én és a költő valós személyének az elválaszthatóságáról is érdekes információkat osztott meg a közönséggel. Hallhattunk sztorikat, emlékeket, életszeleteket, de az este összességében az irodalom, a versek szeretetéről szólt. A miért írok? kérdésre felolvasta az erről szóló esszéjét.
Míves szavakat hallhattunk, megannyi fontos idézettel.
Bobory Zoltán kérésére befejezésül két versét olvasta fel.