A kommunizmus áldozataira emlékeztek az Ötvenhatosok terén

Az Országgyűlés 2000 júniusában elfogadott határozata értelmében minden év február 25-én tartják a kommunizmus áldozatainak emléknapját. 1947-ben ezen a napon a szovjet hatóságok jogtalanul tartóztatták le és hurcolták el a Szovjetunióba Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát. Nyolc évet töltött fogságban, először a Gulágon, majd 1951. szeptember 25-től az Állambiztonsági Minisztérium moszkvai központi börtönében. Az emléknap alkalmából az Ötvenhatosok terén közösen szervezett megemlékezést Székesfehérvár Önkormányzata és a Fejér Megyei Önkormányzat. A díszőrök bevonulását és a Himnuszt követően emlékműsort adtak a Székesfehérvári Ciszterci Szent István Gimnázium diákjai, akik versekkel és történelmi visszaemlékezésekkel idézték fel a kommunista diktatúra magyarországi kiépülését. A megemlékezésen beszédet mondott dr. Molnár Krisztián, a Fejér Megyei Közgyűlés elnöke, aki felidézte, hogy a Kommunisták Magyarországi Pártjának a második világháború utáni pályafutása mindjárt azzal kezdődött, hogy keblére ölelte azokat az egykori nyilasokat, akik pártkönyvüket más színűre cserélve igyekeztek bocsánatot nyerni elkövetett bűneikért. „A háborúban teljesen kivérzett Magyarország, amely elszenvedte többek közt az orosz katonák kegyetlenkedéseit, még fel sem ocsúdott a tragédiákból, mikor az elvtársak már hatalmuk előkészítésén dolgoztak a szovjet katonai jelenlét hathatós támogatásával. Miközben a magyar nép a háborúban elesett, vagy szovjet hadifogságba került vagy „malenkij robotra” elhurcolt sok százezer testvérét siratta, azon közben a kommunisták már létrehozták a hírhedt Államvédelmi Osztály elődjét, és Péter Gábor vezetésével tábort vertek a nyilasok egykori székházában, a budapesti Andrássy út 60-ban.” - fogalmazott beszédében Molnár Krisztián, aki beszédében Márai Sándor gondolatát is idézte a hazáról, mely szerint: „az a tudat, hogy van egy nyelv, egy érzés, egy szerződés, láthatatlan és tapinthatatlan szerződés, amelyet az ember egy földrajzi hellyel, egy éghajlattal, néhány étellel, régen elhalt emberek tapasztalataival és bűneivel, erényeivel kötött.” „Az író nagyszerű megfogalmazásában az is benne van, hogy a haza nem cserélhető tetszés szerint. És még, ha valaki el is kényszerül hagyni az otthonát, boldog csak akkor lesz, ha oda mielőbb visszatérhet.” - tette hozzá a Fejér Megyei Közgyűlés elnöke. Az emléknap koszorúzással zárult. Közösen helyezte el az emlékezés virágait Vargha Tamás, Székesfehérvár országgyűlési képviselője, honvédelmi miniszterhelyettes, Molnár Krisztián, a Fejér Megyei Közgyűlés elnöke, Cser-Palkovics András polgármester, Törő Gábor országgyűlési képviselő, dr. Simon László a Fejér Megyei Kormányhivatal kormánymegbízottja és Spányi Antal püspök. Ugyancsak koszorúztak a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokság, a Székesfehérvári Rendőrkapitányság, a Közép-dunántúli Országos Büntetés-végrehajtási Intézet, az egyházak, a pártok, valamint több oktatási intézmény és civil szervezet vezetői, képviselői. Az esemény végén, egy-egy szál virág elhelyezésével számos résztvevő rótta le kegyeletét a kommunista diktatúrák áldozatai előtt.