A Szent István Király Múzeumba került László Gyula Fejér vármegyét érintő hagyatéka

Nagy jelentőséggel bír, hogy László Gyula Fejér vármegyei feltárásnak a dokumentációja, feljegyzései most a Szent István Király Múzeumhoz kerülhettek.

László Gyula hagyatékát egykori tanítványa, Szentpéteri József adta át a város intézményének. Az eseményen jelen volt Pokrovenszki Krisztián, a Szent István Király Múzeum főigazgatója, valamint Kovács Loránd Olivér szakmai igazgató és Szücsi Frigyes régész, Székesfehérvár Önkormányzatát Lehrner Zsolt alpolgármester képviselte.

Fehérvárra került László Gyula Fejér vármegyét érintő hagyatéka

Szentpéteri József régész elmondta, hogy a László Gyula vezette feltárás leletanyaga itt van a Szent István Király Múzeumban, ezért úgy gondolta, hogy ezeknek együtt kell lenniük az ásatás dokumentációjával.

"Mivel a múzeum a közelmúltban elkezdte folytatni az ásatást Csákberény-Orondpusztán, nagyon nagy reményeket fűzünk ahhoz, hogy a László Gyula professzor által 40%-os feltártságúnak becsült lelőhely 100%-ig fel lesz tárva." - emelte ki Szentpéteri József, aki hozzátette, tudja, hogy László Gyula hagyatéka jó helyen lesz a Szent István Király Múzeumban. A hagyaték többek között üvegfelületre készült fényképeket, térképeket, és eredeti kézírásokat is tartalmaz, amiknek papírrestaurátor elé kell kerülniük.

Székesfehérvár Önkormányzatát Lehrner Zsolt alpolgármester képviselte az eseményen, aki köszönetet mondott a város nevében Szentpéteri József régésznek, László Gyula tanítványának, hogy a Csákberény-Orondpusztán található avar kori temető ásatási dokumentációját és az ahhoz kapcsolódó levelezéseket a Szent István Király Múzeum rendelkezésére bocsátja. Felidézte, hogy Orondpusztán 1939-ig zajlottak az ásatások, amiknek a világháború vetett véget, majd közel 80 év után, a XXI. században folytatódott a feltárás, így a felbecsülhetetlen értékű hagyatékot a jelenleg is zajló ásatás kapcsán is hasznosíthatják a Szent István Király Múzeum régészei.

A hagyaték átvételéről szóló dokumentumokat Pokrovenszki Krisztián, a Szent István Király Múzeum főigazgatója írta alá, aki felidézte, hogy öt évvel ezelőtt újrakezdődhetett az avar kori temető feltárása, ami szakmailag is egyedülálló. A főigazgató köszönetet mondott Szentpéteri Józsefnek a páratlan hagyaték átadásáért.
"Valójában a régészet az információgyűjtésről szól, ezek nélkül az információk nélkül, ami most a múzeumba kerül, nagyjából semmit nem érnek a tárgyak. Ezekből az információkból tudunk történeteket átadni a látogatóinknak. Ezért van kiemelt jelentősége ennek a hagyatéknak, ráadásul ez egy ennyi idős dokumentáció önmagában is műtárgynak számít." - hangsúlyozta az eseményen Kovács Loránd Olivér, a múzeum szakmai igazgatója.

A folyamatban lévő ásatást Szücsi Frigyes régész vezeti, aki kiemelte, hogy amit ma az avar kor kultúrájáról ismerünk, azt a tudást meghatározta és megalapozta László Gyula hagyatéka.

"Óriási megtiszteltetés, hogy László Gyula tanítványainak, Szentpéteri Józsefnek és Fülöp Gyulának is köszönhetően a Szent István Király Múzeumon keresztül lehetőséget kaptam arra, hogy folytassuk ezt a munkát, mintegy 80 esztendővel az utolsó feltárás után. 2019 óta minden évben kutatjuk ezt a lelőhelyet, ami minden évben rendkívüli eredményeket szolgáltat." - mondta el Szücsi Frigyes, hozzátéve, hogy László Gyula még csak egy lelőhelyet ismert. Jelenleg 540 sír van feltárva, László Gyuláék a 452. sírig jutottak el, a többit már a Szent István Király Múzeum munkatársai tárták fel és közben felfedeztek még egy avar kori temetőt, szemben az Orondpusztaival, a völgy túloldalán, az un. aratószérűi temetkezési helyet. Szücsi Frigyes elmondta, hogy várhatóan jövőre be is fejezik a feltárását, és ez lesz Fejér megye második olyan temetkezési helye, amit teljesen feltártnak minősíthetünk.

Ismert, hogy a Csákberény-Orondpusztán található avar kori temetőben mintegy 1200 sír található.

László Gyula, a legendás régész-történész 1938-ban és 1939-ben vezette a csákberényi ásatásokat. A feltárások utolsó szakaszában a munkák a háború közeledte miatt álltak le. A Szent István Király Múzeum blogjából az is kiderül, hogy a naplóban utolsóként feljegyzett dátum 1939. szeptember 2-ára, a második világháború kitörésének másnapjára esett; a leltárkönyv szerint azonban 1939. szeptember 21-ig tartott a feltárás. A temetőt 1936-ban találták, amikor is Lamberg Ladislaja hadikölcsönt jegyzett, ám azt a magyar állam elfelejtette visszaadni. Emiatt eladósodott a nemesi család és számos dolgot kellett értékesíteniük, köztük a birtokukhoz tartozó erdőt is. Egy König nevezetű fakereskedőnek adták el az említett területet, aki Csákberényből Bodajkra egy keskeny nyomtávú kis iparvágányt épített, ekkor találtak rá a temetőre.

A Csákberény-Orondpusztán található avar kori temetőt a hatodik-hetedik században használták, de több jel utal arra, hogy a nyolcadik-kilencedik századi sírok a még feltáratlan részén helyezkednek el.

Az igazi jelentősége a temetőnek abban rejlik, hogy egy egészen különleges – részben romanizált kultúrájú, részben pedig germán kulturális identitást mutató – népesség lakott a térségben. A megtalált leletanyagból, fegyveres temetkezésekből, illetve lovassírokból az is kiderült, hogy ugyanúgy jelen volt a keleti-sztyeppei vezetőréteg, akik a hatalmat gyakorolták. Mindez izgalmas kérdéseket vet fel, amit folyamatosan vizsgálnak a szakterület kutatói. Egyre inkább úgy látják a szakemberek, hogy az avar kori nép leszármazottjai fogadták itt Árpád magyarjait a honfoglalás idején, és így a középkori magyar nép formálódásában kiemelkedő szerepe lehetett ennek a népességnek. A kutatásoknak lendületet ad, hogy mintegy 80 évvel László Gyula feltárását követően, 2019 óta a Szent István Király Múzeum munkatársai Szücsi Frigyes ásatásvezető régész iránymutatása mellett folyamatos kutatómunkát, tervásatásokat végeznek Csákberényben, amik újabb és újabb eredményeket hoznak.

László Gyula a csákberényi monográfia számára 1994. március 14-ével (a születésnapjára) keltezett előszavában így fogalmazott: „Az ásatás feldolgozására majd 60 év múltán csak most kerül sor, félig elkészült munkám befejezésére Fülöp Gyulát és Szentpéteri Józsefet, egykori tanítványaimat kértem meg… Magam időm lejártával nem vállalkozhattam, hogy a megkezdett közlési munkát végigvigyem.”