A telefonbeszélgetésekről egy évig, az emailekről pedig fél évig kellene megőrizniük az alapvető információkat a szolgáltatóknak annak a terrorizmus elleni irányelv-javaslatnak az értelmében, amelyet az Európai Bizottság a következő napokban fog elfogadni.
Az European Information Service, a BruxInfo brüsszeli partnerlapja birtokába került tervezet, amelyet az Európai Bizottság a tagállamok által előkészített jogszabály-javaslat helyébe akar léptetni, jóval pontosabban határozza meg az internetes és telefonos szolgáltatók kötelezettségeit, mint az eddig köröztetett elképzelések.
Az új jogszabály mindenfajta távközlési szolgáltatóra vonatkozna, kötelezve őket arra, hogy a súlyos bűncselekmények, a terrorizmus vagy szervezett bűnözés elleni küzdelem érdekében indokolatlan késedelem nélkül adják át a hatóságoknak a hálózatukon végbement adatátvitelről szóló következő információkat:
- az adatátvitel forrása és célja: telefonbeszélgetés esetén a hívó és a fogadó telefonszáma, neve és címe, internetes adatforgalom esetén IP-címe és felhasználói azonosítója (nem teljesen egyértelmű, hogy ez csak az emailezésre vonatkozik vagy más internetes kommunikációs formára, például chatelésre is)
- az adatátvitel hossza, pontos ideje és dátuma
- az adatátvitel formája
- az adatátvitelhez használt eszköz
- mobiltelefonálás esetén a mobil beszélgetés alatti pontos helye (cellaazonosítója).
Magát az adatátvitelt (beszélgetést, emailt stb.) nem kellene megőrizni. A telefonbeszélgetések adatait egy évig, az emailek adatait fél évig kellene megőrizni. Ez kevésbé rugalmas, mint a Tanácsban keringő brit-francia-ír-svéd javaslat, ami az egyes tagállamokra bízza az idő megszabását, bizonyos keretek közt. A tagállamoknak kellene állniuk a cehhet, vagyis az adatrögzítésért felmerülő extra költségeket ki kellene fizetniük az érintett vállalatoknak. A javaslat formája irányelv, vagyis a Tanácsban minősített többséggel kellene jóváhagyni, és a Parlamentnek is beleszólási joga van. Az elfogadástól 15 hónap állna rendelkezésre a végrehajtásra, hatását pedig a Bizottság három évre rá mérné fel.
Adatvédelem
A Bizottság az irányelv-javaslat mellé mindjárt benyújt egy keretdöntés-javaslatot is, ami a kérdés adatvédelmi oldalát szabályozza. A keretdöntéseket a Tanács fogadja el teljes egyetértés mellett, a Parlamentnek csak konzultatív jogköre van. A javaslat meglehetősen általános, már csak azért is, mert van egy általános záradéka, ami szerint az egyes államok megkerülhetik szabályait, amennyiben a nemzeti jog ezt lehetővé teszi bűnüldözési alapon.
A javaslat szerint a hatóságok az adatokat csak specifikus, explicit és legitim célra gyűjthetik, és nem szabad őket tovább tárolni, mint feltétlenül szükséges annak a célnak az érdekében, amiért tárolásra került. Amikor tárolják az adatokat, a tagállamoknak meg kell különböztetniük a) a bűncselekmény elkövetelésével gyanúsítottakat, b) az esetleg bűncselekmény elkövetésére készülőket, c) a tanúkat, d) az áldozatokat és e) másokat. Olyan adatokat, amelyek egy személy származását, vallását, politikai meggyőződését, egészségi állapotát vagy szexuális szokásait taglalják, csak akkor szabad tárolni, ha erre feltétlenül szükség van, illetve ha ez a személy ehhez jóváhagyását adja.
A hatóságok által tárolt adatokat tovább lehet adni, de csak bizonyos körülmények közt. Egy másik EU-állam hatóságainak könnyű átadni, nem állami szereplőnek nehezebb. Nem EU-országnak vagy nem európai szervezetnek/személynek csak akkor, ha az „elég biztonságos” és ha az alany beleegyezését adja. Ettől azonban el lehet tekinteni, ha az adat átadására „azonnali, a közrendre vagy egy személyre leselkedő komoly veszély elhárításához feltétlenül szükség van”.
Külön cikkelyek szabályozzák részletesen, hogy hogyan kell tárolni, gyűjteni és ellenőrizni az adatokat. Lehetővé kell tenni például az alany számára, hogy hozzáférjen az adatokhoz és helyesbítse őket, bár ezt a kérést az állami hatóságok elutasíthatják a közbiztonság védelme érdekében. Az adatokat bizalmasan kell kezelni. Mindenki, akiről ilyen adatokat tárolnak, bíróságon fellebbezhet, ha úgy érzi, hogy jogaiban megsértették, és kárpótlásra jogosult. Minden egyes tagállamnak létre kell hoznia egy felügyelő bizottságot mindennek a figyelemmel kísérésére, és az EU is létrehoz egyet. A szabályokat 2007-ig kellene életbe léptetni.
A tervezet nem végleges. A két javaslatot a Bizottság szeptember 21-i ülésén hagyja jóvá és terjeszti be a Tanács és a Parlament elé.
Támogatóbbra fordult az EP hangulata
Az Európai Parlament polgári jogokért felelős bizottsága a múlt héten vitát tartott a kérdésről. A képviselők most sokkal jobban hajlanak egy ilyen jogszabály elfogadására, mint júniusban, amikor egy az egyben elutasították az adatrögzítési javaslatot (bár csak a konzultációs eljárás keretei közt). A július 7-i londoni támadások megváltoztatták sok ember véleményét, noha még mindig vannak, akik elszántan ellenzik az egészet. A néppártiak és a szocialisták többsége támogatja, a liberálisok megosztottak, míg a Zöldek és a kommunisták inkább ellenzik.
Makacs ellenző például a német liberális Alexander Alvaro, aki szerint senki nem tudta eddig hitelt érdemlően megmutatni, hogy erre miért is van pontosan szükség, és miért éri meg a sok technikai, jogi és pénzügyi nehézséget. Kathalijne Buitenweg (Zöldek, holland) azért ellenezte a szabályozást, mert úgy vélte, hogy az minden európait gyanúsítottá tenne. Sophia in’t Veld (liberális, holland) pedig úgy vélte, hogy az adatrögzítés preventív szempontból nem igazán hasznos, inkább csak a bűn felderítése szempontjából. Abban viszont a képviselők többsége egyetértett, hogy a Bizottság új javaslata jobb lesz, mint a tagállamoké, mert arról a Parlament is szavazhat majd.
Thomas Bodstrom svéd igazságügyi miniszter, a Tanácsban jelenleg tárgyalt tervezet előkészítője, a vita vendége, azzal érvelt, hogy több konkrét ügy is van, ahol az adatrögzítés igen nagy segítséget nyújtott a bűnösök elfogásában. Mint mondta, a telefonbeszélgetések gyakran több információval tudnak szolgálni, mint egy-egy tanúvallomás. Úgy vélte, hogy a dolgot jobb most szabályozni, mint később, miután az egyes távközlési szolgáltatók kétoldalú megállapodásokat kötöttek az állami hatóságokkal, polgári és büntetőjogi káoszt kreálva. Azt is mondta, hogy az adatrögzítés nem olyan drága, mint sokan gondolják: Svédországban, ahol az állam már bevezette, csak 1,3 millió euróba került.
