A kieső többmilliárd forint a városüzemeltetési és fejlesztési feladatokból hiányozna, azaz nemcsak a városnak, hanem az embereknek sem lenne jó a csökkentés – mondja a városvezető, aki örül annak, hogy a Versenyképességi Tanáccsal ellentétben a Pénzügyminisztérium legalább partnerként tekint az önkormányzatokra, és megkezdődtek az egyeztetések.
„Tisztelt Fehérváriak!
Az Önök bizalmából immáron háromszor tehettem le a polgármesteri esküt, amelyben fogadalmat tettem arra, hogy minden körülmények között, minden kérdésben Székesfehérvár és polgárainak érdekeit képviselem. Ez arra az esetre is igaz, amikor olyan döntés készülődik (Készülődik? Remélem, nem...), ami hátrányosan érintheti városunkat. Meggyőződésem, hogy a Versenyképességi Tanács által az iparűzési adó drasztikus csökkentésére vonatkozó, és a sajtóban Parragh László kamarai elnök által napok óta hangoztatott javaslatai hibásak, az érintett településeknek és térségüknek egyaránt károsak. A Tanács tagjai bizonyára értenek a gazdasághoz, de minden tiszteletem mellett is biztosan nem értenek az önkormányzatok finanszírozásához, és az a gyanúm, hogy nem ismerik az emberek mindennapi, jogos igényeit sem.
Tévedés azt hinni, hogy az iparűzési adó esetleges jelentős csökkentése az önkormányzatoknak rossz. Valójában az embereknek rossz... a városok polgárainak káros, a gazdaságnak pedig zsákutca, hiszen nem vezethet tartós növekedéshez, ami rossz az embereknek. Az önkormányzat ugyanis nem magáért van, adóbevételeit a városra, annak polgáraira és a gazdasági környezet folyamatos fejlesztésére költi. Ebből működtetjük a várost, biztosítjuk a szolgáltatásokat, látjuk el az üzemeltetési feladatokat és fejlesztünk. Nincsenek ugyanis pénzverdék a városházák pincéjében. Vannak azonban HELYI adóink. Ezekből a legjelentősebb bevételt az iparűzési adón keresztül a helyi gazdaság biztosítja, pontosabban az abban dolgozó emberek termelik meg.
Az iparűzési adó (2019-ben 20,1 milliárd forint, országos harmadik hely, ennek 48 %-át 10 cég fizette, köszönet nekik) az élet minden területére hat. Ez a bevétel biztosítja a szabad mozgásterét a városnak, az állami normatívák mellett garantálja a város működését, belőle tartjuk fent az intézményeket, emeljük a béreket, nyújtunk szolgáltatásokat a megye minden polgárának, mennek az autóbuszok, utaznak ingyen a nyugdíjasok, kapnak kedvezményes bérletet a diákok. Adunk támogatást a kórháznak, a mentősöknek, a kultúrának (pl. színház), az oktatásnak (pl. Alba Innovár, okostantermek), a rendőrségnek, a sportnak (gyerektől a profi sportig), a gazdaság fejlődéséhez elengedhetetlenül szükséges egyetemeknek, a civil szervezeteknek, valósítunk meg környezetvédelmi feladatokat, ültetünk fákat, virágokat, szervezünk rendezvényeket, tartunk fent ösztöndíjakat, szociális bérlakásokat. Ebből valósulnak meg a fejlesztések is: csak 2020-ban 6,8 milliárd forint értékben. Az iparűzési adó miatt tudjuk biztosítani a magánszemélyek helyiadó-mentességét vagy éppen a KKV-szektor adókedvezményeit is.
Az önkormányzatnak ma, az állam legfontosabb partnereként ugyanúgy érdeke a gazdasági életének fejlesztése, a lehető legjobb befektetési környezet biztosítása, a minél nagyobb hozzáadott értékű (a munkavállalóknak is magasabb jövedelmet biztosító) munkahelyek bevonzása, a technológiai fejlesztések elősegítése. Ez tesz ugyanis egy térséget versenyképessé és visz bennünket a fenntartható város irányába. A most javasolt intézkedések hatása azonban beláthatatlan. Meghaladhatja az évi 2-3 milliárd forint kivonását Székesfehérvárról. Vitatom, hogy ennek valódi gazdaságélénkítő hatása lenne. Pár vállalkozás – gyakorlatilag a legnagyobbak – persze rövidtávon (kis mértékben) jól járna, mindenki más, leginkább a város közössége, az emberek, azaz a munkavállalók (!) viszont nagyon rosszul. Kialakítható persze más finanszírozási modell is, de erről szerintem még a gondolkodás sem indult el. Jelentős állami kompenzáció nélkül azonban ez a jelentős bevételkiesés azonnal meglátszódna a városon. Talán mondanom sem kell, hogy nem előnyünkre...
Meggyőződésem tehát, hogy a helyi adórendszerbe ilyen hirtelen és előkészületlenül belenyúlni nem szabad. A gazdaságnak komoly segítséget nem jelentene, a helyi társadalomban azonban nagyon komoly konfliktusokat eredményezne. Reménysugár, hogy ugyan sajnos a Tanács nem, de a Pénzügyminisztérium kíváncsi volt az álláspontunkra, meghallgatta azt. Az egyeztetések tehát megkezdődtek. Remélem, hogy folytatódnak is, ezek eredményeképpen pedig végül megnyugtatóan zárul majd az ügy, és fejlődhetnek tovább a települések. Vallom, hogy a 21. század modern gazdaságában nem csupán a magáncégek, hanem a városok is versenyeznek egymással – és nem elsősorban az országon belül! A települések biztosítják ugyanis a növekedéshez szükséges megfelelő minőségű gazdasági környezetet. A cégek nem a „senkiföldjén” működnek, hanem részei a település szövetének. Vallom továbbá azt is, hogy a "versenylovakat", mint amilyen a magyar gazdaságban (így az állami költségvetésben) Székesfehérvár, nem visszafogni kell, hanem engedni szárnyalni. Eddig ehhez minden segítséget megkaptunk a kormánytól és a folyamatosan növekvő gazdaságtól is, remélem, így marad ez a jövőben is!”
