Szombaton délelőtt fél 11-kor nyitja meg kapuit Székesfehérváron a Csók István Képtárban Bodóczky István Traumdeutung/Álomfejtés kiállítása. A tárlatot Andrási Gábor művészettörténész nyitja meg. A művész Álomfejtés címmel nyújt válogatást az utóbbi 20 év során készített alkotásaiból. Bodóczky nem csak érzékeny festői felületekből álló képeiről és 3 dimenziós alkotásairól híres, hanem sárkánykonstrukcióiról is (nemzetközi színtéren „az aszimmetrikus sárkányok mestereként“ vált ismertté), valamint arról, hogy a vizuális nevelés kitűnő szakértője és művelője.
Szombaton délelőtt fél 11-kor nyitja meg kapuit Székesfehérváron a Csók István Képtárban Bodóczky István Traumdeutung/Álomfejtés kiállítása. A tárlatot Andrási Gábor művészettörténész nyitja meg. A művész Álomfejtés címmel nyújt válogatást az utóbbi 20 év során készített alkotásaiból. Bodóczky nem csak érzékeny festői felületekből álló képeiről és 3 dimenziós alkotásairól híres, hanem sárkánykonstrukcióiról is (nemzetközi színtéren „az aszimmetrikus sárkányok mestereként“ vált ismertté), valamint arról, hogy a vizuális nevelés kitűnő szakértője és művelője.
A kiállítás megtekinthető: 2008. április 13-ig, hétköznap 10–19 óráig, hétvégén 10–18 óráig.
Bodóczky nem csak érzékeny festői felületekből álló képeiről és 3 dimenziós alkotásairól híres, hanem sárkánykonstrukcióiról is (nemzetközi színtéren „az aszimmetrikus sárkányok mestereként“ vált ismertté), valamint arról, hogy a vizuális nevelés kitűnő szakértője és művelője. Nem egyszerűen „sokoldalú“ alkotó, esetében ennél többről van szó. E különböző – ha egymástól nem is távoli – területeken egyszerre jár: műveiben szintézist teremt, munkái egyszerre gracilis (tér)konstrukciók, szabálytalan alakú, (legtöbbször) lírai absztrakt festmények, amelyek a természet törvényeit használó repülő szerkezetek is, vagy éppen fogalmisággal áthatott kollázsok.
A retrospektív kiállítás Bodóczky István legfrissebb műcsoportjáról kapta nevét.
1900-ban jelentette meg Sigmund Freud Traumdeutung (Álomfejtés) című könyvét, amelyben lefektette az álomfejtés pszichoanalitikus modelljét. Eszerint az álom a tudatalatti (elfojtott) tartalmak rejtélyes kifejeződése. Alváskor az ébrenléti állapotban fenntartott represszió csökken, emiatt a tudatba áramolhatnak az álommunkának köszönhetően szimbolikus tudatalatti tartalmak.
Carl G. Jung szerint az egyénre jellemző tudattalan mellett komoly szerepet játszik a kollektív tudattalan, melynek tartalmai éppúgy formálják álmainkat, mint az egyéni vágyak, elfojtások, élmények, tapasztalatok.
Azt is mondják, az álmok kreatív megoldásokat kínálnak érzelmi és intellektuális problémákra.
Az biztos, az álmok kapuja a titkok birodalmának kapuja, s hogy a sok álom-elmélet csupán a titokzatosság okán hozható közös nevezőre.
Vijai Shankar épp azt állítja, hogy az „élet nem megismerhető. Az álom megismerhető. Amit ismerünk az mindig álom. Az élet rejtély; mindig is az volt és az is marad. Ez a rejtély értelmezi önmagát és ez az értelmezés lesz az álom. Az álom valósnak tűnik az ébrenlét során és illuzórikusnak amikor alszunk. De lehet-e egy álom valós? Honnan tudjuk, hogy az a rejtélyes forrásból származó interpretáció-manifesztáció egy álom?”
Egy, az Álomfejtés című műcsoport nevének a kiállításra történő kiterjesztése utal arra az analógiás kapcsolatra, amely álom és alkotás között fennáll, s arra, hogy mind az álmok, mind a műalkotások titokzatosak és megfejtésre várnak.
A megnyitóra megjelenő katalógus tanulmányát És ez repülni is tud? címmel Turai Hedvig írta.
