Mint korábban beszámoltunk róla, a kormány előzetesen támogatandónak tartotta a fehérvári „Királyi séta” pályázatot, amely ugyanakkor nem került be abba a 191 projektbe, amelyet fél éven belül aláírnak. A döntéshozók további átdolgozást tartottak szükségesnek ahhoz, hogy megvalósulhasson a projekt: az átdolgozott pályázat most elkészült és a Belváros rekonstrukciója helyett a Nemzeti Emlékhelyre került a hangsúly. A terveket Viniczai Tibor alpolgármester és Szabó Zoltán építész – építészettörténész mutatta be.
Mint korábban beszámoltunk róla, a kormány előzetesen támogatandónak tartotta a fehérvári „Királyi séta” pályázatot, amely ugyanakkor nem került be abba a 191 projektbe, amelyet fél éven belül aláírnak. A döntéshozók további átdolgozást tartottak szükségesnek ahhoz, hogy megvalósulhasson a projekt: az átdolgozott pályázat most elkészült és a Belváros rekonstrukciója helyett a Nemzeti Emlékhelyre került a hangsúly. A terveket Viniczai Tibor alpolgármester és Szabó Zoltán építész – építészettörténész mutatta be.Viniczai Tibor alpolgármester elmondta, az átdolgozásra ítélt pályázatban mindössze 150 millió forint szerepelt a Nemzeti Emlékhely fejlesztésére, míg a Belváros rehabilitációjára mintegy 800 millió forintot költöttek volna. Az arányok most megfordultak, az új projekt hangsúlyos eleme a Nemzeti Emlékhely lesz, amelyre közel 1 milliárd forintot szánnak, míg a Fő utca felújítására kevesebb jut: padok, közvilágítás, fény és hangtechnika tartozik az újdonságok közé, míg a díszkövezést nem tartalmazza a pályázat, erre Viniczai Tibor szerint a R.O.P és a Megyei Jogú Városok Főtereinek felújítását célzó pályázatok keretében kerülhet sor. Az alpolgármester hangsúlyozta: a jelenlegi terveket alapos egyeztetés készítette elő társadalmi szervezetekkel, szakmai körökkel, de támogatásáról biztosította az elképzeléseket a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke, a Nemzeti Kegyeleti Bizottság főtitkára, valamint Spányi Antal megyéspüspök is. Az alpolgármester bevezetőjét követően Szabó Zoltán építészettörténész mutatta be a terveket, aki Kralovánszky Alán egykori munkatársaként a Romkert kincseinek autentikus őrzője.
Szabó Zoltán a Nemzeti Emlékhely fejlesztési elképzeléseiről:„Többször leírtam és elmondtam különböző fórumokon, hogy a Nemzeti Emlékhely kialakításának gondját nem lehet elválasztani, az őt hitelesítő történeti emlékek (romok) kezelésének gondjától. Kellő sűrűségű és intenzitású rommező nélkül igen nehéz az utca emberében a katarzis élményét fölkelteni. Éppen ezért a tervben arra helyezem a hangsúlyt, hogy azt a jelenlegi kavics-szórás ill. különböző didaktikus jelzések alatt húzódó viszonylag intenzív sűrűségű rommezőt, amelyről a embereknek gyakorlatilag semmilyen tudomásuk nincs tárjuk föl és tegyük bemutathatóvá. Ez nyílván azt kell hogy jelentse, hogy a bemutatás járószintjét legalább 1 m-rel kell a jelenlegi járószint alatt meghúzni. Maga a bejárás egy előre megtervezett, kötött pályán történne, olyan korracél-üveg szerkezetű járdákon, amelyek a Földhivatal felöli bejáratot kötnék össze a Mátyás kápolna melletti kijárattal.
Az így kiszabadított romok védelméről ugyanakkor egyértelműen gondoskodni kell. Az eddigi szakmai vitákon is okulva, úgy érzem elkerülhetetlen az a következtetés, hogy a hitelesítő remmező tartós megőrzését egyedül a terület teljes lefedésével lehet biztosítani. Éppen ezért azt javasolom, hogy hozzunk létre egy gyakorlatilag új városi emlékhelyet a romok fölött, nagyjából a mai utca szintje fölött 80-100 cm-rel. (Ez gyakorlatilag a jelenlegi vb. mellvéd szintjével esik egybe.). Ezen a téren viszont szinte "rajzkönyvi" egyszerűséggel és szabatossággal rajzoljuk ki az egykori bazilika pillérmagos periódusának értelmezett alaprajzát. (Ez gyakorlatilag a fehér ill. szürke kőfajtákkal való burkolati megjelenítést jelentene.)
A tér geometriai ill. szellemi középpontja a Szent István sír. Mivel ebben a sávban a korábbi - 18.-19. századi - építkezések ill. bontások szinte minden régészeti emléket elpusztítottak, lehetőség nyílik arra, hogy az emlékek további pusztításának veszélye nélkül emlékezzünk meg erről a nagyon fontos épületről egy olyan "diadalívvel", amely mintegy az őt hitelesítő romterület materializálódásaként tör kb. 40 méter magasra és idézi meg az egykori templom lélegzetelállító méreteit. Ez az emlékmű tulajdonképpen nem lenne más, mint a templom egy jellegzetes metszéke - két pillérköznyi tér az eredeti bazilikából - kőből kifalazva, az eredeti jellegzetességeket bemutató faragványok (fejezetek, lábazatok, ívbélletek stb.) feltüntetésével, fedélszékkel, "tokkal-vonóval" úgy ahogyan az a tér geometriai sajátosságaiból, ill a fennmaradt történeti forrásokból kikövetkeztethető.
Az emlékmű környezetében a romok fölötti városi tér üvegborítást kapna, hogy ezzel is érzékelni lehessen a rommező ill. a belőle kinövő templommetszék tényleges spirituális kapcsolatát, azt a sajátosságot, ahogyan az újjászületet templomrész táplálkozik a "történelem mélységeinek kútjából". Üvegfödémet helyeznénk a "diadalív" középpontját meghatározó Szent István sír fölé is. A megemlékezés helyeként pedig az erre a födémre helyezett cibóriumos oltárt jelölnénk ki. A többi födém vasbetonból készülne olyan acélpillér-kötegekre támasztva, amelyeket a romok megsértése nélkül egy teljesen szabad rendszerben telepítenénk, úgy, ahogyan azt az emlékek megengedik.
A térre felvezető lépcsőket mintegy 5,5-6,0 méterenként a templom egykori támpilléreinek kinyúló tömbje szakítaná meg. Az íly módon ritmizált homlokzatsávokat a támpillérekre, mint posztamensekre állított királyszobrok gazdagítanák: az itt eltemetett 15 magyar király szobra biztosítaná azt a kegyeleti hangulatot, amelyre az általuk körülfogott tér méltán tarthat igényt.
Önálló gondolatkört jelenthet a Mátyás szentéllyel való foglalkozás. Ez a régészetileg feltehetően még jó néhány meglepetést tartogató tér átmenetet képez a geometriailag is szigorúbban meghatározott korábbi bazilika, valamint az 1936-os lux-i Mauzóleum jóval szelídebb, festőibb térképzése között. Éppen ezért az itteni födémszakaszokkal fokozatosan lépcsőzve a Mauzólem szabad lélegzésének fenntartását igyekezünk biztosítani és hasonló elvek vezetnek akkor is, amikor a födém fölött egy olyan bemutatás módot választunk, amely jóval könnyebben illeszthető a régészeti bizonytalanságokkal terhelt kápolna értelmezhetőségébe. Az elképzelés lényege az, hogy a feltehetőleg kápolnakoszorús kialakítású épületrész falait élő sövényből (taxusokból) alakítanánk ki, miközben maguk a kápolnák olyan üvegfödémeket kapnának, amelyeken keresztül az alattuk lévő alapozási lukak időnként 2-3 méter magas falstruktúráját lehetne megtekinteni.
A terület magas informatikai szintjét olyan audió-vizuális rendszer biztosítaná, amelyben az információs érintőképernyős tornyokon túl helyet kapna az üvegre ragasztott MagicFoil fólia is. Ez egy olyan különleges polimer összetételű, üvegre ragasztható, átlátszó fólia, mely áram hatására változtatni tudja az átláthatóságát. (maximális mérete kb. 3,0x1,0 m) Ez az eljárás érdekes, látványos, sok lehetőséget kínál: pl. átlátszóan mutatja az "élő" képet, de egy impulzus hatására megjelenik a "múlt" a kivetített képen stb. Ha ki van kapcsolva, akkor HÁTULRÓL LEHET RÁ VETÍTENI!
A teljes területet szellőztetnénk: a temperálást pedig az EU-s igényeket is minden szempontból kielégítő geotermikus energia felhasználásával (földbe telepítet szondákkal) biztosítanánk.
Hosszú távon érdemes lenne a területet délről határoló épületeknek a bevonása is. Ezek lehetőséget teremtenének a teljes körű kiszolgálásra: múzeum vendéglátás, kutatási egységek, informatikai tanműhelyek, kutatói vendégházak stb. Egy ilyen döntés esetén érdemes lenne a Vasvári Pál utca folytatásában egy olyan hozzá hasonlóan keskeny utcát nyitni, amely lehetővé tenné a terület teljes éjszakai lezárását is.
Néhány szót az ütemezésről. Nyílván nem kétséges, hogy az előbb említett épületek hasznosításán kívűl célszerű lenne az egész területet egy egységként kezelni. Minden szakaszolás olyan ideiglenes megoldásokba kényszerít bele (elsősorban: fűtés, szellőzés, világítás, forgalomszervezés), amelyeknél a továbblépés csak átalakítások árán lehetséges. Ha mégis szükség van az ütemezésre (mint ahogy a pályázati összeghatárok ezt előrevetítik), úgy maximum három ütem képzelhető el. Az első ütemben (1/a) nyugatról kelet felé haladva megépülhetne a III. pillérig terjedő födémszakasz, valamint a látványos templom-metszék és a Szent István sír fölötti oltár (királyszobrok nélkül), a második ütemben (1/b) kerítenénk sort az apszisig terjedő terület fedésére, míg a harmadik ütemben (2.) a Mátyás- kápolnával lehetne foglalkozni. A déli épületek nyílván hosszabb előkészítési folyamatot igényelnének, úgyhogy ők maradnának legutoljára.
A pénzügyi ütemezés szempontjából a teljes beruházás becsült költsége (a déli házsoron kívül) mintegy 2,5-3,0 milliárd forintra tehető. Ütemezés szempontjából az 1/a ütem kb. 1,0-1,2 milliárd forintra, az 1/b ütem kb. 500-700 millió forintra, míg a 2 ütem kb. 1,0-1,2 milliárd forintra tehető.”
