A strukturális és kohéziós alapok vegyenek részt a tartós városfejlesztésben – szögezi le az a városi dimenzióról szóló jelentés, melyet csütörtökön fogadott el az Európai Parlament.
A városok, a városi övezetek és agglomerációk – különösen a kis és közepes méretűek – központi szerepet játszanak a felülvizsgált lisszaboni és göteborgi célkitűzések megvalósításában – így kezdődik az a Jean Marie Beaupuy (liberális, francia) által jegyzett jelentés, melyet csütörtökön 540 igen szavazattal 29 nem ellenében és 36 tartózkodás mellett fogadott el az EP. A dokumentum rámutat, hogy az EU lakosságának 78 százaléka városokban, illetve városi övezetekben és agglomerációkban él,
1) ahol a legösszetettebb és egyben leggyakoribb nehézségek (társadalmi kirekesztés, térbeli és etnikai elkülönülés, lakáshiány, bizonytalanság, kábítószerezés, környezetszennyezés, fertőzött elhagyott ipari területek, forgalom, munkanélküliség, a versenyképesség hiánya, szegénység, demográfiai változások…) fokozottabban előfordulnak;
2) ahol „a jövő születik: egyetemeknek, kutatóközpontoknak adnak helyet”.
A jelentés szerint a bővítés következtében óriási egyenlőtlenségek alakultak ki a Huszonötök várospolitikájában, és úgy véli, hogy a tíz új tagállam „közül többeknek nincs világos és átfogó jellegű nemzeti vagy regionális szintű várospolitikája”. A szöveg habár elismeri, hogy a városfejlesztés nem tartozik az EU közvetlen hatáskörébe, ám számos uniós politika – például a regionális és kohéziós, a szállítási, a környezetvédelmi és a foglalkoztatási – befolyásolja a fenntartható városfejlesztést. A képviselők arra kérik a Bizottságot: egyértelműen határozza meg, hogy a városok támogatásánál a jelenlegi szabályok által előírtnál több lehetőség legyen az Európai Regionális Fejlesztési Alap, az Európai Szociális Alap, illetve a Kohéziós Alap felhasználására. További kérés az EU végrehajtó testülete felé: szenteljen külön figyelmet a városok szerepének azon jelentések elkészítésekor, melyek a kohéziós politikának a felülvizsgált lisszaboni menetrend célkitűzéseire gyakorolt hatását veszik górcső alá.
Az EP azt szeretné, hogy a Bizottság városrendezési kérdésekkel foglalkozó szervezeti egységei (mint például a regionális, vállalkozási, verseny-, szállítási, energiaügyi, foglalkoztatási, társadalmi, kutatási és környezetvédelmi, oktatás- és kultúrpolitikáért felelős főigazgatóságok) közötti koordinációt olyan megközelítési mód kialakítása mellett hajtaná végre, amely valamennyi területen feltérképezi a „városi valóság konkrét problémáit”. A képviselők azt kérik a Bizottságtól és a tagállamoktól, hogy a társadalmi, illetve a polgári párbeszéddel párhuzamosan teremtsék meg a „területi párbeszédet” is. Ez a dokumentum szerint lehetővé tenné, hogy a különféle, helyi és regionális szintű hatóságok részt vegyenek a városrendezési politikákkal és tevékenységekkel kapcsolatos tárgyalásokon és döntéshozatalban, „különösen, ami a kohéziós politikát és a strukturális alapok kezelését illeti”. Az EP ezenkívül azt szeretné, ha minden tavaszi csúcstalálkozó előtt egy olyan magas szintű találkozót rendeznének meg, melyen a területi párbeszéd résztvevőin kívül ott lennének a Bizottság, a Parlament, a városokat és agglomerációkat képviselő Régiók Bizottsága és a Tanács soros elnökségének magas rangú képviselői. A jelentés felszólítja a Tanácsot, hogy évente rendezze meg a tagállamok városrendezési politikáért felelős minisztereinek találkozóját.
Az EP azt kéri a Bizottságtól, hogy fejlesszen ki és javasoljon valamennyi város, városi övezet és agglomeráció számára elérhető fenntartható városfejlesztési eszközöket. Ezek közé tartozik a városok, városi agglomerációk és városi körzetek helyzetének jobb értékelését és az AUDIT URBAIN program jelentős támogatását lehetővé tevő adatok fejlesztése és rendszeres frissítése. A képviselők kiemelik a városok, városi agglomerációk és városi körzetek közötti együttműködés fontosságát is, melyet „virtuális és valódi partnerségek erősítése és a valós tapasztalatcsere és helyes gyakorlat megosztása, illetve a határokon átnyúló, régióközi és transznacionális vetületet erősítő közös projektek révén” valósítanának meg. A jelentés egyúttal a városok és a nagyvárosok által már kiépített, meglévő hálózatok – European Urban Knowledge Network, Eurocitie, illetve Communit által létrehozott hálózatok utódjai, például az URB-ACT – támogatására szólít fel.
A képviselők emlékeztetnek arra is, hogy a bővítés utáni városrendezési politikát illető „fejlesztési vonalakat” – mint például a lakásellátás és a lakásfelújítás a városi körzetekben, infrastruktúrák, szállítás, környezetvédelem, szemétszállítás, vízellátás, kultúra, szakképzés, oktatás, társadalombiztosítás és egészségügy – még erősíteni kell az új tagállamok és régiók esetében. A tagállamoknak éppen ezért azt javasolja, hogy mélyítsék el és illesszék hivatalos keretek közé „a városokkal és azok egyesületeivel folytatott párbeszédet, valamint erősítsék meg a stratégiai és konzultatív megközelítést a városokra vonatkozó politikai döntéshozatalban”. A dokumentum fontosnak tartja, hogy a nyilvánosság nagyobb mértékben vegyen részt a városi övezetek megújításában és az azokra vonatkozó fejlesztési tervek kidolgozásában, és külön felszólítja a helyi hatóságokat, hogy támogassák a nők részvételét a települések életében.
