Titokban szervezett meglepetésünnepség keretében köszöntötték az egykori és jelenlegi tanítványok, kórustagok Auth Ágnest, a Teleki Gimnázium énektanárát és karnagyát abból az alkalomból, hogy nyugdíjba megy. Ági néni meghatódva mesélt arról, hogy az ünnepség után úgy érezte magát, mintha egyszerre kapta volna meg a Kossuth díjat és az Oscar-t..
Huszonöt évvel ezelőtt érkezett a Telekibe, hogyan emlékszik vissza a kezdetekre?Amikor a Telekibe kerültem az 1994/95-ös tanévben, nagyon meg voltam ijedve a feladattól. Korábban első munkahelyemen, a Zenati iskolában tanítottam 15 évig és nagyon szerettem. Három év GYES után kezdtem dolgozni a Teleki gimnáziumban, nagyon féltem, hogy meg tudok-e felelni. A Telekiben Németh Gábor volt az elődöm, korábban olyan zenepedagógus egyéniségek tanítottak ott, mint Mohai Judit, vagy Somorjai Feri bácsi. Nagy megtiszteltetés volt ide jönni és hogy itt taníthattam végig 25 évet.
Az elmúlt negyed évtizedben rengeteg hazai és nemzetközi sikert arattak a Teleki kórusai..Amikor idekerültem, még természetesnek számított, hogy minden iskolának van kórusa, nem volt kérdés, hogy a Telekiben is csinálok kórust. Itt működött már a vegyeskar akkor, amikor idekerültem, de azt gondoltam, hogy a hetedikes, nyolcadikos és kilencedikes gyerekekből szervezek egy úgynevezett "egynemű" kart is, amiben fiúk és lányok is énekelnek, de gyerekhangon, szoprán, mezzó és alt hangfekvésben. Ezzel a két kórussal indultunk, azután szépen menet közben egy-egy produkcióra a fiúkkal külön készültünk, ebből lett azután egy önálló fiúkar is. 2009-ben már az Év kórusa lett a fiúkar. Már sok éve három kórust vezénylek, hétfőn, kedden és pénteken próbálunk.
Hogyan sikerült elérni, hogy ilyen megterhelés mellett időt szakítsanak a gyerekek a kórusra is?Ahogy látom ezeket a gyerekeket, hogy milyen teher alatt vannak, összeteszem a két kezem, hogy ezek a gyerekek eljártak kórusra, hiszen sok mindent feladnak olyankor, amikor érettségire, nyelvvizsgára, jogosítványra, vagy OKTV-re készülnek. Nem azért jönnek, mert kötelező, hanem mert jól érzik magukat. A fiúkarban most 17-en vannak, közülük ketten már tavaly leérettségiztek, van aki Győrből jár vissza, hogy eljöjjön a pénteki próbákra. Sokan komoly vállalásokat tesznek amikor eljönnek a kórusba. Köszönet illeti Szarka Andreát is, aki barátom, kollégám, társam a zenében és első pillanattól kezdve a kórus zongorakísérője. Mindig számíthattunk rá, még egy orgonát is vásárolt, hogy ne kelljen kölcsönkérni hangszert a zeneiskolától.
Melyik volt az első kórusverseny, amely áttörést jelentett a Teleki kórusainak életében?Nagy lökést adott, hogy 1998-ban, amikor először mentünk a Helikon-ra, rögtön első alkalommal megnyertük. Több mint 50 kórus vett részt, komoly szakmai zsűri értékelte a produkciókat. Ez adott nekünk egy országos hírnevet is egyben és nyertünk 50 ezer forintot, amit arra fordítottunk, hogy elmegyünk egy külföldi versenyre. Beneveztünk a Grado-i Nemzetközi Kórusversenyre és ott is első díjat kaptunk. Utána következett a linz-i kórusolimpia, ami két fordulóból állt, először meg kellett szerezni a nemzetközi arany minősítést, ezt megszerezve pedig mehettünk az olimpiai versenyre, ahol ezüstöt kaptunk. A szorgalmas munka meghozta a gyümölcsét, négyszer voltunk a Kodály Kórusversenyen és mindannyiszor aranyat kaptunk. Voltunk Erdélyben, többször Franciaországban is, ahol például a Tour-i katedrálisban is koncerteztünk.
Hogyan viszonyulnak a mai diákok a zenei neveléshez?Abból indultam ki, amikor idekerültem a Telekibe, hogy okos, értelmes gyerekekről van szó, akik egyetemre készülnek és aki gimnáziumba jön, fel kell, hogy szedjen bizonyos műveltséget, még a zenéből is. Persze, hogy számukra fontosabb a matek, meg a történelem, meg amiből érettségiznek, felvételiznek, de komolyan veszem a számonkérést. Tudom, hogy a nagy részét elfelejtik majd, de egy kicsi biztosan megmarad bennük. A zene hallgatása is fontos része az óráknak, az élemény által szerzett tudás az igazi. Végiggondoltam, hogy tudnám a tanítást úgy csinálni, hogy mindenkinek legyen feladat, még a zeneiskolás diákoknak is. A zenetörténetben például mindenki fel tud zárkózni és egyformán lehet jó, vagy rossz. Viszem őket operába - még a jövő évet is megszerveztem - elmesélem, mit fogunk látni, hallani és elmesélek mindent a zeneszerzőről és a műről is.
Úgy tudom, hogy titokban szervezett meglepetésünnepség keretében is megköszönték a volt és jelenlegi diákok és kórustagok az elmúlt évek élményeit.. Az iskolában délben énekeltek, az első emelet tele volt, mindenki énekelt és felköszöntöttek pedagógus nap alkalmából. Este pedig a fiam "csalt el" kutyasétáltatás ürügyén és a Teleki felé mentünk, amikor megláttam, hogy a gimnázium falán kották vannak kiragasztva celluxszal. Az épületben ott vártak már a kórustagok, volt tanítványok - köztük a két lányom Pécsről - akik az ország különböző részéből érkeztek haza, de kollégák, szülők is eljöttek. Úgy énekeltek nekem, hogy akármelyik kórus megirigyelte volna: én aznap megkaptam a Kossuth díjat és az Oscar-t egyben. Ennél többet egy tanár nem kaphat, mint amit én kaptam. Egy díszdobozt is kaptam a volt tanítványoktól, kórustagoktól, amibe mindenki beletett egy képeslapot, vagy levelet a hozzám írt sorokkal.
