A csővezetékek készülhetnek öntöttvasból, ami bizonyítottan kiállja az idő próbáját, de nagyon sok eternit, az-az azbesztcement cső van a városban, amik ugyan nem korrodálódnak, azonban a természetes talajmozgások ezeknél gyakran okozhatnak csőtörést. Műanyag csövekből negyven éves a legrégebbi a városban, ezeknél nem tudni még, hogy milyen tartósak lesznek, de a csatlakozásoknál már jelentkeznek problémák.
1913 óta üzemelő öntöttvas vezeték az Aszal völgyi vízbázisnál.
A városban előfordulnak 110 éves vízvezetékek is, azonban a legtöbb probléma a II. világháború után lefektetett vezetékekkel van. Az Ady Endre utcában például a múlt század 10-es éveinek elején kiépített öntöttvas fővezetékkel közel sincs annyi probléma, mint a 40-60 éves azbesztcement vezetékekkel.
Székesfehérváron viszonylag korán, már 1913-ban elindult az ivóvíz és szennyvíz csatorna szolgáltatás
Éppen ezért nagyon öreg vízvezetékrendszert üzemeltet a szolgáltató és általánosságban elmondható, hogy sok helyen ráférne már a rekonstrukció. Az 1913-ban lefektetett öntöttvas csövek közül jónéhány azonban még mindig kiválóan működik. „Nemrégiben volt a Kinizsi utcában, egy meghibásodás az új bekötő vezetéken és a kollégák ráástak a régi öntöttvas fővezetékre is, ami gyakorlatilag újszerű állapotban volt” – mondja Laczi Péter a Fejérvíz vezérigazgatója. Hozzáteszi, hogy az öntöttvas vízvezeték ma is időtálló és a szennyvíz csatornarendszer legjobb anyaga most is az égetett kerámia, ami szintén állja az idők próbáját városszerte. „Az Oskola utcában javítottuk mostanában az 1913-ban lefektetett kerámia szennyvízvezetéket, mert több helyen ellenlejtésessé váltak az idők folyamán a két méter hosszú kerámiacsövek. A kollégák kiásták és elmosták újrafektetés előtt a csöveket, amik tökéletes állapotban voltak.”
Az esetenként 3-6 méter mélyen is található víziközművek egyik legnagyobb ellensége a természetes földmozgás, ami leginkább a rideg azbesztcement anyagú vezetékeket repesztheti el, de a nyolcvanas években lefektetett első KM PVC műanyag ivóvízcsövek is hajlamosak kisebb talajmozgás esetén hosszában repedni.
A beton csatornacsövek és a szennyvíz kéntartalma
A Hosszúsétatér és a Balatoni út sarkán javított a szolgáltató egy a hatvanas években fektetett 80 centiméter átmérőjű, betonból készült főgyűjtő szennyvíz vezetéket. A probléma itt az volt, hogy a szennyvíz kéntartalma gyakorlatilag szétmarta a nem jó minőségű betont. Ez volt a probléma nemrégiben a Malom és a Honvéd utca kereszteződésében is, ami miatt napokig forgalomkorlátozás volt érvényben. „Nem tudjuk hány ilyen probléma van a talpunk alatt, de most indultunk egy olyan pályázaton, ami lehetőséget biztosítana arra, hogy a város teljes területén végigkamerázzuk a csatornarendszert. Ezzel sok esetben megelőzhetőek lennének az ehhez hasonló hirtelen üzemzavarok.” - hangsúlyozta a vezérigazgató.
Több ezer köbméter víz elfolyik naponta
A hálózati veszteség Székesfehérváron 20 százalékos, ami az országos átlagot nézve ugyan jónak mondható, mert van település, ahol ez 40 százalék, de borzalmas belegondolni is, hogy nyáron valójában átlag napi 24 ezer köbméter ivóvizet értékesítünk és 27 ezret termelünk ki – mondja Laczi Péter. "Ennek a lecsökkentése nagy kihívás lesz a szakmának és óriási befektetést igényel. Nemrégiben beszéltem egy berlini vizes kollégával és szóba került, hogy náluk öt százalékos a hálózati veszteség, amit sokallnak, tehát van mit javítanunk a rendszeren."
Az utóbbi harminc évben fektetett vezetékek hiba nélkül üzemelnek
Átlagosan minden napra jut egy-egy meghibásodás, csőtörés Fehérváron, de a szolgáltatás fenntartása nem csak a vízvezetékeket jelenti, hiszen komoly elektromos hálózat is szükséges ahhoz, hogy működjön a városban az ivóvíz és szennyvíz szolgáltatás. A szennyvízátemelők, a nyomásfokozók, az irányítástechnika mind-mind hibátlanul működő elektromos rendszert igényelnek.
Nem az erősségünk a csatornahasználati morál
Sajnos sokszor kerülnek nem a csatornába való dolgok a rendszerbe, ami meghibásodást okoz. „Csak néhány extrém példa: egyszer egy bontott kacsa okozott dugulást, ami azóta is rejtély, hogyan kerülhetett a csőbe. Találtunk egyszer egy Wartburg lökhárítót is, ami szintén rejtélyes módon kerülhetett a szennyvízcsatornába és többször volt dugulás kisebb vödrök miatt. A legtöbb problémát azonban a nedves törlőkendők és a tisztasági betétek okozzák. Ezeket nem szabad lehúzni a WC-ben, mert komoly dugulást okozhatnak a rendszerben.” - hívta fel a figyelmet a Fejérvíz vezérigazgatója. Itt olvashat arról, hogy mit nem szabad a csatornába dobni!
Székesfehérvár a vizek városa
A Rózsaligetben található Csitáry kút már csak egy azok közül a források, kutak közül, amik a századelőn még a város hírnevét öregbítették. A víz nagy kincsnek számított, ugyanis nem volt vezetékes hálózat, volt olyan idő amikor még hivatásos vízhordók vitték a vizet a Székesfehérváron. A századelőn azonban elindult a közműrendszer építése, így a híres kutak, ahol néha sokadalmak jöttek össze, kezdték elveszíteni népszerűségüket.
Székesfehérvár ivóvizét, a híresen jó „vizű” korszakban a Királykút biztosította, egészen 1911-ig, amikor megépült az első vízvezeték. A kutat, ami a hagyomány szerint a városba érkező királyok felfrissítésére is szolgált egykoron, a 18. században vették körül klasszicista emeletes épülettel, a mai Királykút Emlékházzal.
Sokan megfordultak annak idején a kútnál, amit bizonyítanak a régi fényképek is, mivel kovácsműhely is volt mellette, ezek pedig általában forgalmas helyekre települtek. A vízhordás rendjét is szabályozta egykoron a város: délelőtt a Belváros, míg délután pedig a Felső- és Víziváros számára hordták a vizet és a város állandó vízhordókat is alkalmazott. A Belvárosban néhány helyre be is vezették a vizet, azonban ez a 18. században nem volt túl gyakori. Zichy grófné a Belvárosi palotájába (mai Városháza) a víz bevezetéséért 400 forintot fizetett a városnak. 1911 és 1913 között pedig mintegy 50 km-nyi vízvezetéket építettek Székesfehérváron és 1913. augusztusában elindult az ivóvíz szolgáltatás. 1933-ban építették meg az Aszal völgyi után a sóstói kutat, ez egészítette ki a város vízellátását.
A kútfúrások következményeként megannyi híresen jó vizet adó forrást sikerült találni.
Székesfehérvár egykoron híres volt ásványvizeiről is. A századelőn ismert volt, a Felmayer-gyári, az Árpád-fürdői, a György és a Zsuzsanna forrás, illetve a strand környéki forrás. Ez utóbbinál melegvizet kerestek, azonban a máig jól ismert Csitáry vizet találták.
Egykoron palackozták is ezeket a vizeket Fehérváron. A mai Piac téren található bevásárlóközpont alatt egykoron közép Európa legnagyobb vastartalmú vizet szolgáltató kútja volt található, a bevásárló centrum építésénél ezt sajnos bebetonozták az akkori építtetők, mondván, hogy nem megmenthető. Az Árpád-fürdő is eredetileg a természetes gyógyvizekre épült, a gyógyulni vágyók pihenése miatt építették hozzá annak idején a mára lebontott Árpád Szállót.
