-
Előadássorozat az okostelefon veszélyeiről
Az okostelefonok veszélyeire felhívó előadássorozatot indított az iGenerációért Egyesület. A már zajló program megvalósítását az Arconic Alapítvány segíti. A 25 ezer dolláros támogatást jelképező csekket hétfőn a Vasvári Pál Gimnáziumban adták át.
2024.11.25. -
Nyolc nemzetiségi önkormányzat kezdte meg a munkát
Az új ciklusban összesen nyolc nemzetiségi önkormányzat képviselői kezdték meg munkájukat. A székesfehérvári kisközösségeket segítő testületek elnökeivel szerdán délután találkozott dr. Cser-Palkovics András.
2024.11.20. -
Átadták a díjakat
Nagyszabású, színvonalas gálaműsor keretében adtak át az Év Vállalkozója és Vármegyei Év Vállalkozója, valamint a Príma-díjakat. A tizennyolcadik alkalommal megrendezett díjátadónak a Mercure Hotel Magyar Király adott otthont.
2024.11.25. -
Nyílt nap a kórházban
Általános iskolás csoportok számára nyitotta meg kapuit a Fejér Vármegyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház. A gyerekek megnézhették például a radiológiát, a gyermekosztályt és a skill labort.
2024.11.25.
Az otthontalanok életéről szóló kiállítás nyílt a Városház téren
A hajléktalanok életét és a kríziskezelő központ szociális munkásainak tevékenységét bemutató kiállítás nyílt a Városház téren felállított sátorban. Az otthontalanok mindennapjairól szóló „Életképek” című fotókiállítást Warvasovszky Tihamér polgármester és Zsabka Attila, a székesfehérvári Kríziskezelő Központ vezetője nyitotta meg kedden délelőtt. Warvasovszky Tihamér Székesfehérvár polgármestere a kiállításon hangsúlyozta, hogy az önkormányzat nemcsak a téli időszakban, hanem egész évben kiemelten segíti a hajléktalanság felszámolását a városban. Becslések szerint Székesfehérváron jelenleg 300 és 400 között van a hajléktalanok száma. Mit is jelent hajléktalannak lenni, szinte percenként érezni a társadalom megvetését, sajnálatát, a téli hűvös izzadást... (A cikkben képgalériát talál a kiállítás megnyitójáról!)
2006.11.21. 21:28 |
A hajléktalanok életét és a kríziskezelő központ szociális munkásainak tevékenységét bemutató kiállítás nyílt a Városház téren felállított sátorban. Az otthontalanok mindennapjairól szóló „Életképek” című fotókiállítást Warvasovszky Tihamér polgármester és Zsabka Attila, a székesfehérvári Kríziskezelő Központ vezetője nyitotta meg kedden délelőtt. Warvasovszky Tihamér Székesfehérvár polgármestere a kiállításon hangsúlyozta, hogy az önkormányzat nemcsak a téli időszakban, hanem egész évben kiemelten segíti a hajléktalanság felszámolását a városban. Mint elhangzott sikeresen működtetik a kríziskezelő központtal közösen a kiléptető rendszert, ami a perifériára került emberek társadalomba való visszajuttatását támogatja.
Képgajéria a keddi kiállítás megnyitóról!
Becslések szerint Székesfehérváron jelenleg 300 és 400 között van a hajléktalanok száma. A tavaly nemrégiben megjelent „Alkonyzóna” c. hajléktalan művészek által írt kötetben írja Sárközi László:
„…Fázón húzom harcom,
mindig ugyanúgy és mindig ugyanazt;
cseng csepp élet s félek; jóakaróm
több ma nem lesz, kész! Egy barátom maradt:
a hold, Fehér fénye takaróm…”
Mit is jelent hajléktalannak lenni, szinte percenként érezni a társadalom megvetését, sajnálatát, a téli hűvös izzadást? Milyen lehet érezni a pillanatot, hogy nincs már senki, akihez fordulhatnék, nincs pénzem és nincs mit ennem, éhes vagyok. Oka van valószínűleg annak, hogy ide jutottam és minden ok érthető, ha valaki meg akarja érteni. Engem mégsem ért meg senki…mégis én vagyok saját magam bajának okozója? Miért nincs megbocsátás, miért nem segít nekem senki, amikor én is sokszor segítettem másoknak? Hol vannak már a régi őszi esték, amikor a meleg szobában, békében voltunk? Érzem e majd reggel a lábamat, felkelek-e? Az otthontalanok életéről szóló kiállítást a héten a Városház téren felállított sátorban tekinthetik meg.
Képgajéria a keddi kiállítás megnyitóról!
Becslések szerint Székesfehérváron jelenleg 300 és 400 között van a hajléktalanok száma. A tavaly nemrégiben megjelent „Alkonyzóna” c. hajléktalan művészek által írt kötetben írja Sárközi László:
„…Fázón húzom harcom,
mindig ugyanúgy és mindig ugyanazt;
cseng csepp élet s félek; jóakaróm
több ma nem lesz, kész! Egy barátom maradt:
a hold, Fehér fénye takaróm…”
Mit is jelent hajléktalannak lenni, szinte percenként érezni a társadalom megvetését, sajnálatát, a téli hűvös izzadást? Milyen lehet érezni a pillanatot, hogy nincs már senki, akihez fordulhatnék, nincs pénzem és nincs mit ennem, éhes vagyok. Oka van valószínűleg annak, hogy ide jutottam és minden ok érthető, ha valaki meg akarja érteni. Engem mégsem ért meg senki…mégis én vagyok saját magam bajának okozója? Miért nincs megbocsátás, miért nem segít nekem senki, amikor én is sokszor segítettem másoknak? Hol vannak már a régi őszi esték, amikor a meleg szobában, békében voltunk? Érzem e majd reggel a lábamat, felkelek-e? Az otthontalanok életéről szóló kiállítást a héten a Városház téren felállított sátorban tekinthetik meg.