Az új tagállamok exportőrei "arattak" az csatlakozás első évében

 Az EU bővítése több változást kényszerített ki a régi tagországok gazdaságában, mint az újakban – összegzi az elmúlt háromnegyed év tapasztalatait a Merrill Lynch. Mindenki arra számított, hogy a nyugat-európai cégek új piacokat tudnak majd meghódítani keleten, ehelyett azonban az új tagországok exportőrei arattak 2004-ben. A befektetési bank most kiadott tanulmánya szerint a térség a következő években is körülbelül kétszer akkora –átlagosan 3,5 százalékos– GDP-bővülésre számíthat, mint Nyugat-Európa. Ekkor válik érzékelhetővé az uniós csatlakozás igazi haszna: a szolgáltató szektorba áramló hatalmas összegű működő tőke.

 Ezek a kilátások nem csupán a kelet-közép-európai országoknak ígérnek előnyöket, hanem az ottani vagy ott jelentős érdekeltségekkel bíró nemzetközi cégek papírjait vásárló befektetők számára is. A Merrill Lynch példaként említi a MOL-t és a PKN Orlent, illetve az UniCredit Italianót, az Erste Bankot, a Metrót, a KBC-t és a Skanskát. A keleti szomszédoknál jelen lévő cégek eddig is sokkal jobban jártak, mint azok, amelyek óvatos stratégiát követtek, és nem merészkedtek a térség kockázatosnak tűnő piacaira.

 A tizenötöknek szinte teljesen le kell mondaniuk a termelőberuházásokról – véli a neves befektetési bank. Magyarországon, Lengyelországban és Csehországban szintén egyre kevésbé lesz érdemes termelni, ehelyett azonban hatalmas tömegű tőke áramolhat a szolgáltató szektorba. Az iparvállalatok számára már Románia, Ukrajna, sőt Moldova jelenti az igazán olcsó telephelyet.

 Kelet-Közép-Európa sikere a kontinens nyugati fele számára is előnyössé válhat. Mint a Merrill Lynch fogalmaz, a térség javuló versenyképessége lehet az a katalizátor, amely kilendíti a tizenötöket a hosszú stagnálásból. Ehhez azonban túl kell jutni az első meglepetéseken. A nyugati országok eddig nem érezték komoly versenytársnak a keletieket, így érthető a zavaruk, amikor szembesülnek például azzal, hogy az új tagországok vállalkozói kultúrája sokkal közelebb van a sikeres amerikai modellhez, mint a „régi” Európában megszokotthoz.

 Jobban járnak az új tagországok, ha nem sietnek átvenni az eurót, hanem minél tovább megtartják saját valutájukat – vélekedik Jacob de Tusch-Lec, a Merrill Lynch vezető beruházási stratégája. A szakember emlékeztet arra, hogy a valutaunióból eddig kimaradt Dánia, Nagy-Britannia és Svédország gazdasága sokkal dinamikusabban bővül, mint a tizenkettek túlnyomó többsége. Ezt azzal magyarázza, hogy az EKB fő célja az infláció kordában tartása, ami nem segíti a gazdasági növekedést.