-
100 fát ültetettek
90 keskenylevelű kőrist és 10 ginkgo biloba páfrányfenyőt ültettek el a Városgondnokság kertészei a Mondelez Hungária Kft. székesfehérvári üzemének jóvoltából a Bregyóban. A 100 fa az ARAK idei jubileumát szimbolizálja és része annak a zöldítési projektnek, amit a Mondelez a napelemparkjának kialakításához kapcsolódóan kezdett el.
2024.11.21. -
Pénteken 16:30-kor nyit
Idén már közel ezer négyzetméterre növelt jégfelülettel és ötven méter hosszú jégfolyosóval, változatlan árakkal, megújult büfével várja a Kori Liget a téli sportok szerelmeseit a Zichy ligetben. November 22-én, pénteken 16:30-kor nyit a Kori Liget. Ezen a délutánon a pálya használata ingyenes lesz és mindenkit egy pohár meleg teával várnak!
2024.11.21. -
Ciszterci Médianapok
Első alkalommal szervezte meg a székesfehérvári Ciszterci Szent István Gimnázium a Ciszterci Médianapokat. A média iránt érdeklődő budai, egri és pécsi ciszteres diákok a kétnapos program során megismerik a Ciszterci Médiacentrum működését, és egy tréninget követően közösen készítik el a csütörtök reggeli napindító műsort, amely november 21-én 07.05 és 08.25 óra között lesz hallható a Mária Rádióban.
2024.11.20. -
„A levegővételt nem szabad abbahagyni!”
„Készültem rá, de nem gondoltam, hogy megérem, végül ez a nap is eljött!” – e szavakat mondta első örömében Kuti Károly, akinek 90. születésnapjára igazi meglepetéssel készült családja. Gyermeke, unokái és távol élő dédunokái várták a mit sem sejtő ünnepeltet a születésnapi tortákkal. Az ünnepi eseményen Deák Lajosné önkormányzati képviselő adta át a miniszterelnök gratuláló levelét és a város ajándékát.
2024.11.20.
Csak még egyszer előre - Burján Zsigmond újra forgat
Az elmúlt esztendőben mutatták be Burján Zsigmond Csak még egyszer előre! című filmjét, mely a Magyar Királyi 17-es Honvéd Gyalogezred katonái és legendás parancsnoka, Márkosfalvi Sipos Gyula ezredes történetét dolgozza fel, emléket állítva az I. világháborúban harcoló magyaroknak. Rövidesen megkezdődik a második rész forgatása.
2018.11.15. 08:42 |
Minden film vége a következő kezdete. Közhelyes ez a mondás, de van igazságtartalma, hiszen rövidesen megkezdődik a Sipos Gyula-etűd második részének forgatása..
Befejeztük az első film forgatását, és volt bennem egy üresség. A vágás után az jutott eszembe, hogy ennek nincs vége. Arra gondoltam, amit a nagyapám mesélt, hogy amikor a Piavénál október 26-án súlyosan megsebesült, miután hazahozták, fél évig tartott, míg felépült. Azt hitte, vége a háborúnak, és egyszer csak megjött a behívó a Vörös Hadseregbe. Azt akarom ezzel mondani, értem, hogy vége van valaminek, de mi történik azután? Hogy tudnak ezek az emberek visszailleszkedni a társadalomba?
Miként sikerül ezt megfogalmazni az új filmben?
Sajnos ezt a szerepet már nem Matus Gyuri barátunk fogja játszani, de ugyanúgy egy keretbe szeretném foglalni, mint az első filmben. Sipos Gyula már egy nagyon idős ember, hiszen 1958-ban fejeződik be a film – ő egyébként 1959 októberében távozott az élők sorából. A történet szerint a halálos ágyán egy nővérnek meséli el, eleveníti fel, mi történt a nagy háború után. Eljutunk Trianonig. A második film utolsó előtti jelenetében 1920. június ötödikét írunk. Ez az a dátum, amikor a fehérvári Friss Újságban, Trianon másnapján olvassák az emberek és tudatosul bennük – a filmben egy kocsmai jelenetben – hogy pontosan mi szerepel a békeszerződésben. Az eredeti cikk címe: Harangoznak. Azt szeretném bemutatni, hogy akkor és ott az emberek ezt hogyan élték meg, mit értettek belőle. Nagyapám azt mesélte, hogy nem hitték el. Azt mondták, ilyet nem lehet csinálni, aztán amikor mégis megtörtént, ott álltak és nem értették. Sipos Gyula sem, aki a Ludovikán végzett és tanult a bécsi katonai akadémián is. Ezt a pillanatot szeretném elmesélni. A filmben lesznek olyan adalékok, amikről korábban nem is tudtam. Volt például Fehérváron egy vagonváros. 1919-től azokat az állami tisztviselőket, akik nem esküdtek fel a román államra, kiutasították, s a nagyvárosokban, így Fehérváron is a vasútállomáson, Pullmann-kocsikban éltek egészen 1922-ig.
Tehát ez csak egy látszólag szikár történet, de nagyon is bonyolult és mély. Hogy állsz a forgatókönyvvel és milyen szereposztásban gondolkodsz?
A forgatókönyv nyolcvan százalékban kész van. A szereposztásról annyit, hogy Matus György helyett a nagyon idős Sipos Gyulát Tűzkő Sándor játssza, s ugyanaz a csapat alakítja a többi karaktert is, akik az első filmben már bizonyítottak. Gondolok itt Szigeti Annára, Barbély Gáborra, Balogh Mihályra, Győri Mihályra, Szabó Miklós Bencére, és Jásdi Balázs hagyományőrzői is szerephez jutnak.
Mikor kezdődik a forgatás?
Januárban mindenképpen el kell kezdenünk az első és rendhagyó módon a legutolsó jelenettel. Nekem és mindnyájunknak könnyebbség lesz így lelkileg, mert ez meghatározza, hogy honnan hová szeretnénk eljutni.
Mi lesz a címe?
A film munkacíme Szégyen, de ez természetesen nem végleges.
Befejeztük az első film forgatását, és volt bennem egy üresség. A vágás után az jutott eszembe, hogy ennek nincs vége. Arra gondoltam, amit a nagyapám mesélt, hogy amikor a Piavénál október 26-án súlyosan megsebesült, miután hazahozták, fél évig tartott, míg felépült. Azt hitte, vége a háborúnak, és egyszer csak megjött a behívó a Vörös Hadseregbe. Azt akarom ezzel mondani, értem, hogy vége van valaminek, de mi történik azután? Hogy tudnak ezek az emberek visszailleszkedni a társadalomba?
Miként sikerül ezt megfogalmazni az új filmben?
Sajnos ezt a szerepet már nem Matus Gyuri barátunk fogja játszani, de ugyanúgy egy keretbe szeretném foglalni, mint az első filmben. Sipos Gyula már egy nagyon idős ember, hiszen 1958-ban fejeződik be a film – ő egyébként 1959 októberében távozott az élők sorából. A történet szerint a halálos ágyán egy nővérnek meséli el, eleveníti fel, mi történt a nagy háború után. Eljutunk Trianonig. A második film utolsó előtti jelenetében 1920. június ötödikét írunk. Ez az a dátum, amikor a fehérvári Friss Újságban, Trianon másnapján olvassák az emberek és tudatosul bennük – a filmben egy kocsmai jelenetben – hogy pontosan mi szerepel a békeszerződésben. Az eredeti cikk címe: Harangoznak. Azt szeretném bemutatni, hogy akkor és ott az emberek ezt hogyan élték meg, mit értettek belőle. Nagyapám azt mesélte, hogy nem hitték el. Azt mondták, ilyet nem lehet csinálni, aztán amikor mégis megtörtént, ott álltak és nem értették. Sipos Gyula sem, aki a Ludovikán végzett és tanult a bécsi katonai akadémián is. Ezt a pillanatot szeretném elmesélni. A filmben lesznek olyan adalékok, amikről korábban nem is tudtam. Volt például Fehérváron egy vagonváros. 1919-től azokat az állami tisztviselőket, akik nem esküdtek fel a román államra, kiutasították, s a nagyvárosokban, így Fehérváron is a vasútállomáson, Pullmann-kocsikban éltek egészen 1922-ig.
Tehát ez csak egy látszólag szikár történet, de nagyon is bonyolult és mély. Hogy állsz a forgatókönyvvel és milyen szereposztásban gondolkodsz?
A forgatókönyv nyolcvan százalékban kész van. A szereposztásról annyit, hogy Matus György helyett a nagyon idős Sipos Gyulát Tűzkő Sándor játssza, s ugyanaz a csapat alakítja a többi karaktert is, akik az első filmben már bizonyítottak. Gondolok itt Szigeti Annára, Barbély Gáborra, Balogh Mihályra, Győri Mihályra, Szabó Miklós Bencére, és Jásdi Balázs hagyományőrzői is szerephez jutnak.
Mikor kezdődik a forgatás?
Januárban mindenképpen el kell kezdenünk az első és rendhagyó módon a legutolsó jelenettel. Nekem és mindnyájunknak könnyebbség lesz így lelkileg, mert ez meghatározza, hogy honnan hová szeretnénk eljutni.
Mi lesz a címe?
A film munkacíme Szégyen, de ez természetesen nem végleges.