Csillaghullás - a legfontosabb "tudományos segédeszköz" egy pokróc

 

Az idei évben augusztus 12-13-án, csütörtökön és pénteken éjszaka figyelhető meg a legjobban a Perseida meteorraj. Magyar idő szerint 12-én este 8 óra és 13-án reggeli 9 óra között. Hazánk ebből a szempontból jó helyen fekszik, ráadásul két nappal leszünk újhold után vagyis égi kísérőnk sem fog zavarni erős fényével.A székesfehérvári Terkán Lajos Bemutató Csillagvizsgáló nem lesz nyitva, de meteorozáshoz nincs is szükség távcsőre. Legfontosabb „tudományos segédeszköz” egy nyugágy vagy pokróc a város szélén.

 

 A fejünket támasszuk alá, a legtöbb meteor ugyanis nem az égbolt tetőpontja közelében, hanem a látóhatár felett 40-60° magasan villan fel. A Perseidák radiánsa az észak-keleti horizont közelében lesz, innen látszanak majd kiindulni sugárirányban a meteorok és több órán keresztül is jöhetnek kisebb-nagyobb intenzitással.

 

 Az, hogy augusztusban több hullócsillagot látunk, lényegében igaz. De óránként néhány felvillanást az esztendő bármely derült éjszakáján megfigyelhetünk. Nyáron azonban szívesebben tartózkodunk a szabadban sötétedés után is, így aztán többet is látunk belőlük, mint, mondjuk január 3-án, amikor a Quadrantida meteorraj éri el maximumát. Nevezetes továbbá a november közepén jelentkező Leonida raj is.

 

 A hullócsillag elnevezés nagyon hangulatos, szemléletes, de – szerencsére - nem pontos. Egy olyan átlagos csillag, mint például a mi Napunk, száztízszer nagyobb átmérőjű és 333 ezerszer nagyobb tömegű, mint a Föld. Nem lenne itt jó világ, ha valódi csillagok potyognának az égből. Valójában apró porszemekről van szó, átlagos méretük az instant kakaópor szemcséihez hasonlít. Általában üstökösök szórják szét őket, amikor Napközelében haladnak el. Ezek az égitestek ugyanis gázból és porból összefagyott laza csomók. A Nap közelében a jég elkezd párologni, és a por egy része kiszabadul. Az égi hulladék aztán felhőket alkotva kering tovább részecskéi akár 60-70 km-es sebességgel is száguldhatnak másodpercenként. Bolygónk időnként áthalad ilyen meteorfelhőkön, A porszemek 80-100 km magasságban találkoznak a légkör részecskéivel és – lényegében a súrlódástól – elégnek. Az így keletkező fénycsíkot látjuk hullócsillagként.

 

 Időnként nagyobb darabok is jöhetnek, melyek már látványos tűzijátékra képesek. A több tonnás sziklák nem égnek el teljesen, a megmaradt darabok becsapódhatnak a földbe. Ezeket hívják meteoritoknak, amelyek szerencsére nagyon ritkák. Az augusztusi Perseidák nem jelentenek ilyen veszélyt.

 

 Ha a meteorok felvillanásait csillagtérképre rajzoljuk, azt tapasztaljuk, hogy egy pontból, az ún. radiánsból látszanak kiindulni. Optikai csalódásról van szó, (lásd a mellékelt ábrát) de a raj annak a csillagképnek a nevét kapja, melyben a radiáns elhelyezkedik. A Perseida meteorraj névadója tehát a Perseus csillagkép.

 

 A rajt már i. e. 36-ban kínai krónikák is megemlítették, pályáját azonban csak 1863-ban számította ki Schiaparelli. Az olasz csillagász meglepő egyezést talált az előző évben felfedezett Swift-Tuttle üstökössel. Kiderült, hogy a 133 éves periódussal keringő kométa rendkívül aktív. Minden napközelségekor rengeteg port szór ki, ami aztán felhőt alkotva oszlik szét. Ezen halad keresztül bolygónk július 23-a és augusztus 22-e között, így ebben az időszakban jelentkeznek a Perseidák is.

 

 A meteorfelhő legsűrűbb részét idén augusztus 12-én érintjük. De már ezekben a napokban és a következő időszakban is érdemes az eget figyelni, mivel lehetségesek benne kisebb-nagyobb csomósodások. Átlagosan néhányszor tíz felvillanást várhatunk óránként. A legtöbb, leglátványosabb meteorok a hajnali órákban láthatók, mert éppen szembe jönnek a Földdel.

 

 A szakemberek rögzítik a felvillanások számát, helyét, erősségét, majd az adatokat összegyűjtve és feldolgozva fontos információkat kapnak a meteorfelhő szerkezetéről. Érdekes módon főleg amatőrcsillagászok végzik ezt a munkát, de a szakcsillagászok számára nélkülözhetetlen a segítség.

 

 A székesfehérvári Terkán Lajos Bemutató Csillagvizsgáló nem lesz nyitva, de meteorozáshoz nincs is szükség távcsőre. Legfontosabb „tudományos segédeszköz” egy nyugágy vagy pokróc a város szélén (vagy zavaró fényektől mentes helyen). Le kell teríteni a fűbe, és hanyatt fekve élvezni a látványt.