Zlata Korunában, a dél-Csehországi falucskában minden esztendőben magyar alkotók állítanak ki. Ez alól a 2006-os év sem kivétel. Három generáció művei találkoztak a korunai kolostor alagsori kiállítótermében. Egy meglehetősen informális interjúban faggattuk Korompai Péter keramikusművészt, hogy miként is jön létre egy afféle "Nyers" kiállítás. (Teljes képriportunkat itt tekintheti meg!)
Hogyan kerültetek ide?
Cesky Krumlovban van egy műterem, amit magyar művészek használnak, itt kaptam lehetőséget dolgozni. Zlata Korunában (Krumlovtól 5 km-re) minden évben magyar kiállítást rendeznek. Gondoltam, ha már itt dolgozom, megnézem a helyet, hogy érdekel-e.
A másik két alkotó hogy került a képbe?
Ahelyett, hogy egy ember telepedik be, ha többen vannak, akiknek a munkái jól működnek együtt, akkor egy izgalmas kiállítást lehet összehozni.
Kik is Pintér Balázs és Tornay Endre András?
A kiállítók sora 3 generációt ölel fel. Tornay Endre András '49-ben született, Magyarországon és Európában is jól ismert Munkácsy-díjas szobrász. Pintér Balázs a közeljövőben lesz 30 éves, én kb. 10 évvel vagyok fiatalabb Endrénél.
Mégis mi az, amitől "nagy egésszé" áll össze a kiállítás?
Az összekötő kapocs, hogy mindannyiunk munkájában van egyfajta nyersesség, egyszerűség, amit már a kiállítás címében is hangsúlyoztunk: "Nyers". Ám ez nem csak a tárgyak felületére és az anyaghasználatra vonatkozik, hanem a spirituális részükre is igaz.
Hogy is volt ez, mindannyian itt készítettétek a szobrokat?
Az én munkáim készültek itt, azoknak is csak egy része. Pintér Balázs és Tornay Endre András szobrai közül közösen válogattunk, azok mindegyike Magyarországon készült.
Magadról is mondasz pár szót?
Korompai Péter keramikus vagyok. Nekem a fával való munka egyfajta felfrissülés, kikapcsolódás. A fát, mint anyagot szeretem, hiszen ellentétben az agyaggal, nem kell várni száradásra és égetésre. Ez óriási felszabadulás. Szeretem a jó szobrászatot és örülök, hogy Tornay Endre Andrással és Pintér Balázzsal állíthatok ki.
Mennyi időt töltöttél el Cesky Krumlovban?
1 hónapot voltam itt, okosan abban az időszakban, mikor nincsenek turisták. Télen. Egy "kihalt" városban bóklásztam egyedül, vagy csak néhány emberrel. Sokkal élhetőbb és munkára is alkalmasabb volt így a város.
Hol dolgoztál?
Kaptam egy nagyméretű műtermet, amiben prímán lehetett volna dolgozni, de mivel gépekkel faragtam és dolgoztam, így inkább kiköltöztem a vízpartra. A -20 fokos, havas télben mindenki hülyének nézett, de ha az ember jó fizikai munkát végez, akkor nagyon jól tud esni egy kis hideg.
Honnan szereztél ekkora fadarabokat?
A nagy fadarabot egy már korábbról ismert Krumlovban élő keramikusművész, Miroslav Páral segítségével szereztük be.
És a másik?
A másik fadarabot nemrég vágták ki az út mellett. Régóta nézegettem és tudtam, hogy egyszer megszerzem. Mikor végre sikerült, a favágók még örültek is neki, mondván "csak vidd már innen, nem jó ez semmire". Reméljük jó lesz és még sokáig megmarad.
Utólag értesültünk arról, hogy Tornay Endre András betegség miatt nem tudott részt venni a kiállítás megnyitóján, május 8-án. Kívánunk neki mielőbbi felépülést és jó egészséget!
Cesky Krumlovot - mint várost - nehéz keretbe foglalni. Az átutazó turistáknak talán csak egy egyszerű és látványos kisvárosnak tűnik, ám a látszat csal minden tekintetben. A városban hemzsegnek a külföldről invitált művészek, az alkotótáborok és a neves kiállítások. Az Egon Schiele Art Centrumban ezévben Alberto Giacometti-kiállítást és az életét nyomonkövető fotográfus Ernst Scheidegger képeit tekinthetjük meg az állandó tárlat - Egon Schiele és Eva Prokopcová - mellett.
A városban a kulturális élet példamutató, ezt bizonyítandó, hogy Miroslav Páral saját privát kocsmájában járva (mely közvetlenül a folyóparton és a műterme mellett található) érdekesebbnél érdekesebb szobrokat és tárgyakat láthatunk, akár tapinthatunk. A kocsma jellegzetessége, hogy csak művészek, Páral (és fiának) barátai és a "beavatottak" látogathatják. A kocsma benti falain Páral és barátai által készített agyag-csigák másznak a plafon felé. Ezek a csigák a korábbi években óriási rombolást végző árvíznek állítanak emléket. A helyi gyártású sör 1560 óta létezik, a sörgyárban frissen, vezetéken csapolva élvezhetjük a cseh specialitást.
Fotó: Kovács Milán
