-
Gregor József Énekverseny
Ünnepi gálahangversennyel ért véget a VII. Országos Gregor József Énekverseny vasárnap délután. A Szent István teremben rendezett eseményen adták át a különdíjakat és hirdettek nyerteseket. A zeneművészeti szakgimnáziumok magánének szakán tanulók két korcsoportjában ítélte oda az első díjat a szakmai zsűri.
2024.11.24. -
Püspöki mise
Vasárnap, az Almássy-telepi Krisztus Király Plébánia búcsúnapján Spányi Antal megyéspüspök celebrált ünnepi szentmisét, zenei szolgálatot végzett a Vox Mirabilis Kamarakórus. A szentmisén adták át az Unum Sumus (egyek vagyunk) feliratú Krisztus Király-díjat, amelyet idén Halmay Tivadar, festőművész kapott.
2024.11.24. -
150 éves a múzeum
Már nagy erőkkel készülnek az év legfontosabb fehérvári kiállítására a Csók István Képtárban. 150 éves fennállását ünnepli idén a Szent István Király Múzeum - ezen apropóból nyílik majd november 30-án nagyszabású tárlat Fehérváron.
2024.11.22. -
Elkezdődött az énekverseny
Elkezdődött az Országos Gregor József Énekverseny a Hermann László Zeneművészeti Szakgimnáziumban. Idén közel nyolcvan diák jelentkezett a három napos megmérettetésre.
2024.11.22.
Egy volt székesfehérvári, józsefes diák regénye a könyvespolcokon
Megjelent a „Csak az az 1” című kisregény. Az egykori józsefes diák, Cziczó Attila, egy örök problémát jár körül, a kamaszkor viszontagságos, ugyanakkor gyönyörű éveit tárja az olvasók elé. A meghökkentően modern nyelvezetű könyv a mai fiatalok, pontosabban a fiúk életét mutatja be, olykor harsány humorral, olykor keserű iróniával, vagy éppen megható pillanatok életszerű felidézésével.
A szerző olvasási útmutatója szerint inkább szól apáknak és fiaiknak a regény, ugyanakkor az ellentétes oldal ugyanolyan élvezettel forgathatja az olvasmányt, sőt, számukra érdekes utazás lehet az élmény: megismerni a hímek számukra zárt világát.
A történet legfőbb erénye talán az lehet, hogy az olvasó a huszonvalahányadik oldal környékén már a történet szereplőjének érezheti magát, mondatról mondatra haladva egyre nehezebben választja el egymástól a fikciót és a valóságot, előtörnek az emlékek, s kiderül, hogy minden felnőtt volt önmagába zárkózó kamasz, mégha el is feledte azt a ma már idétlennek tűnő fiatalembert, lányt. A most kamaszkorukat élők pedig megnyugodhatnak, mindenki volt szerencsétlenkedő hülye gyerek: akár még a kémia tanárok is.
„Igazi kamaszregényt ad kezünkbe a szerző. Valami hasonlót, mint Salinger évtizedek óta halhatatlan Zabhegyezője. Abban az épphogy felnőtt fiatalember magányos küszködését láthatjuk az élet első nagy próbatételeivel. Ebben is ugyanazt, de itt két nemzedék (gyerek és szülei) együtt élik meg szinte ugyanazokat a próbatételeket. Az alapszituáció, társadalomtörténetileg is, megdöbbentően valószerű: a Zabhegyező kamaszfiúja válik itt édesapává, a negyvennégy évesen diplomázni készülő, végül nagyot bukó "öreg kamasz", aki szeretné, ha csupa pattanás, csupa bénaság, hirtelen megnőtt fia "különb lenne, mint ő". A történet végére a fiú jólesőn veszi tudomásul élete első igazi sikerét. Megismerte Ivettet. Megszerette, megküzdött érte, és megszerezte. A verébhajsza véget ért. Azért ez nem semmi. És nem semmi az épp kudarcában vergődő édesapa figyelmeztetése sem: "Figyelj fiam: sose felejtsd el, hogy milyen volt gyereknek lenni. Nagyon fontos! Enélkül szar se leszel!..." A hitelesen szókimondó, kiemelkedő szépirodalmi értékkel bíró kisregényt széles körben érdemes ajánlani.” (A Könyvtárellátó Közhasznú Társaság recenziója)