Egymást kell keresni - beszélgetés a fehérvári püspökkel a pápalátogatásról

Fotók: www.magyarkurir.hu

Ferenc pápa magyarországi látogatását komoly felkészülés előzte meg, nem csak világi értelemben. Hogyan készült a pápa mostani látogatására, illetve milyen feladatai vannak a püspököknek, ami megelőzi a Szentatya látogatását?

A Szenatya a világ egyik nagyon fontos vezetője, akit milliárdok követnek és, akinek a szavára, tanítására azok is figyelnek, akik esetleg a hit dolgában máshogy látják a világot és máshogy élik a maguk vallását a saját szívükben. Természetes, hogy a Pápa látogatása mindig nagyon komoly előkészületeket igényel az elszállásolásán és a biztonságán át a különböző helyszínek előkészítéséig, hiszen ez az egész országról nyújt majd képet a világ felé. A lelki előkészület azonban ugyanilyen fontos, mert mi nem a Vatikán állam fejét láttuk a Szentatyában, hanem a katolikus világ pápáját, Róma püspökét, aki első az egyházban.

A látogatást megelőzően szellemileg és lelkileg is ráhangolódunk a pápa tanításaira, azokra a mondatokra, melyek a leghangsúlyosabban képviselik a gondolatvilágát.

A Katolikus Karitász vezetőjeként pedig a mostani találkozás számomra is nagyon különleges alkalom volt, mert feladatul kaptam annak a megszervezését, hogy a Rózsák terei Árpád-házi Szent Erzsébet-templomban több száz nehéz sorsú emberrel, szegényekkel, hajléktalanokkal, menekültekkel és a magyarországi kisebbségek tagjaival találkozzon a Szentatya.

Megható volt ez a találkozás és egy szívbe markoló tanúságtételt hallgatott meg a Pápa egy görögkatolikus roma asszonytól, aki elmondta, hogy min ment keresztül az életében. Egy ukrán család is tanúságot tett, akik a háború elől menekültek Magyarországra és a Karitász segítette őket az állam támogatásával karöltve. Nagyon kedves, figyelmes volt a szentatya és külön színfolt volt a találkozás végén, hogy a cigányok a saját hangszereikkel áldást énekeltek a pápának, aki megáldotta ezt a közösséget. Ugyancsak nagyon megindító volt előző nap a budapesti Szent István Bazilikában a papokkal való találkozása is, ahova Fehérvárról is nagyon sok pap utazott el. A szentatya minden gondolata ajándék volt számunkra.

Mikor találkozott először Ferenc pápával, illetve hogyan tartják a kapcsolatot a püspökök a szentatyával?

Szent II. János Pál Pápa nevezett ki püspökké, de volt olyan alkalom ezt megelőzően, amikor találkozhattam még VI. Pál pápával is Rómában. II. János Pál pápával két alkalommal találkoztam az ad liminán, ami a megyéspüspökök szabályos időközönkénti kötelező látogatása Szt. Péter és Pál sírjánál Rómában. Első alkalommal még Paskai bíboros segédpüspökeként, második alkalommal pedig már fehérvári püspökként találkozhattam a szentatyával. II. János Pál törekedett arra, hogy minél többször találkozhasson a püspökökkel és fontos volt számára a közvetlen beszélgetés és az is, hogy együtt miséztünk a magán kápolnájában. Benedek pápával is ad liminán találkozhattam, illetve Ferenc pápával is egy ilyen alkalmon találkozhattunk először, majd Csíksomlyón és az Eucharisztikus kongresszuson is.

A mostani apostoli látogatás alkalmával pedig úgy éreztem, hogy hatalmas szeretet áradt Ferenc pápából mindenki felé.

Mit gondol arról, hogy a Pápa látogatásakor a vasárnapi mise élő közvetítése minden más televíziócsatornánál nézettebb volt, ami egyfajta mérőszám is lehet némi túlzással a hívők, nem csak a magukat katolikusnak vallók, hanem a hitüket valamilyen formában gyakorló emberek számát illetően?

Úgy gondolom, hogy az egész társadalomra nézve lesz hozadéka a Pápa látogatásának. Ez egy jelentős pápai látogatás volt, amit talán II. János Pál pápa első magyarországi látogatásához lehetne hasonlítani, ami lényeges mozzanat volt a rendszerváltáskor. Azt látom, hogy a Pápa látogatását nem csak a hívők, hanem minden ember örömmel fogadta. Láthatta mindenki, hogy a pápának volt szava a fiatalokhoz, a betegekhez, az elesettekhez úgy is, hogy idős már és nehezen mozog.

Van küldetése és látogatásával ajándékot adott, a léleknek és a szellemnek egyaránt.

Világosan elmondta azt a katolikus tanítást is, hogy mindenkit szeretünk és mindenkit magunkhoz engedünk, illetve hogy a dolgokat a nevükön kell nevezni. Azzal nem tudunk például szeretni, ha nem mondjuk el egy gyermeknek, hogy rosszul viselkedtél. Éppen ellenkezőleg, azért mondom el neki, mert szeretem. Nagyon fontos volt szerintem az is, hogy világosan beszélt a háborúról, a békéről és egyértelmű álláspontot képviselt, aziránt, hogy a háborút be kell fejezni. Tüzet nem lehet olajjal oltani és ha fegyvereket szállítunk, akkor azokat használni fogják, ami emberek sokaságának halálát okozza. Ahogy a szentatya fogalmazott, „egy bölcsőkkel és nem sírokkal teli jövőt.”

Ferenc pápa vasárnap délelőtti miséjén azt is mondta, hogy „Próbáljunk mi is – szavakkal, gesztusokkal, hétköznapi tettekkel – olyanok lenni, mint Jézus: nyitott kapuk, olyan kapuk, amelyeket senki előtt nem csapnak be, olyan kapuk, amelyeken mindenki beléphet és megtapasztalhatja az Úr szeretetének és megbocsátásának szépségét.” Püspökké szentelésének húsz éves évfordulója után készült egy beszélgetés Önnel és abban azt mondta, hogy „Fontos volt az is, hogy nyissunk a világ felé, kitárjuk a Püspöki palota kapuját. Az emberek örömmel jöttek be és nézték meg.” Sok ilyen nyitott kapura van szükségünk?

Ez a nyitott kapu elsősorban arról szólt, hogy az egyháznak nyitni kell és mindenkit be kell fogadnia.

Nem szabad bezárkóznia a papoknak, hiszen Krisztus azt mondta, hogy szeressük egymást feltétel nélkül. Az egy másik kérdés, hogy a nyitott kapu nem azt jelenti, hogy mindenkinek igaza van. Vannak rossz gondolatok és sehova nem vivő romboló erők a világban, amiket meg kell nevezni, amit a Pápa finoman meg is nevezett, mert a békét, a szeretetet és az embert szeretné előre vinni, úgy ahogy az Isten meghatározta. 

Ferenc pápa a Szent Péter téren, hazaérkezése után visszaemlékezett a magyarországi látogatásra és két dolgot említett meg. Azt, hogy a gyökerekkel és az ősi hittel találkozott, amit kétezer éve hirdet az egyház és Szent István ezer éve átadott a magyarságnak Szent Adalberttel, Szent Gellérttel és Szent Imrével együtt. A hidak pedig összekötnek bennünket, ahol egymást kell keresni kell és nem elzárkózni, hanem bátran előállni. Ahogy Szent Péter is tette ezt első pünkösdkor, amikor a szentlélek betöltötte őt, kiment a házból és egy ellenséges tömeggel találta magát szemben majd elmondta, hogy Krisztust hirdeti, akit keresztfára juttattatok, de Isten feltámasztotta, megbocsát nektek, térjetek meg és legyetek jók. Ez az a dolog, amiben ki kell tárulkoznunk és a lelki, szellemi kincseinket kell felkínálni az embereknek, hogy mindenki gazdagodjon!