Egyre jobban keresik a magasan képzett szakembereket - munkakultúra-váltás a térségben

 Évek óta változatlan a munkanélküliségi ráta Székesfehérváron és az agglomerációban. A térségben egyébként munkakultúra-váltás figyelhető meg, ami azzal jár, hogy egyre inkább magasan kvalifikált munkaerőre van szükség. A gépipari és az építőipari szakmával rendelkezők szinte azonnal el tudnak helyezkedni, de hasonló a helyzet a nyelveket beszélő mérnökökkel is. Egyre nehezebb jogász, közgazdász képzettséggel munkát találni és meghatározó minden területen a nyelvtudás és a számítógépes ismeretek. Székesfehérvár és környéke munkaerőpiaci folyamatairól Zimmermann Józseffel a Közép-Dunántúli Regionális Munkaügyi Központ vezetőjével beszélgettünk.

 2007 elején hogyan néz ki a térség munkaerőpiaci-helyzetképe, milyen képzettséggel rendelkezők találnak jó eséllyel állást az idén, mik azok a szakmák, amik nem keresettek a munkaerőpiacon?

 Munkaerőpiaci szempontból az év eleje mindig más egy kicsit, hiszen általában –jó magyar szokás szerint- december 31-el szoktak felmondani az embereknek és ilyenkor mindig nő a regisztrált munkanélküliek száma. A tél miatt a munkalehetőségek is korlátozottabbak és még nem indult be a támogatási rendszerek egy jó része sem. Ettől függetlenül ez a térség az országon belül az egyik legjobb, a munkaerőpiaci adottságokat nézve. Másfél évtizede változatlan, hogy lényegesen jobb a fővárosban és az észak-Dunántúlon az emberek elhelyezkedési lehetősége, mint bárhol máshol az országban.

 Mik azok a szakmák, szakmacsoportok, amivel gyorsan lehet munkát találni a térségben és milyen képzetséggel a legkisebb az esély az elhelyezkedésre?

 A szakmunkás képzettséget igénylő munkaerő után egyértelműen nő a kereslet, ami igazodik a térségben található cégek igényéhez. A gépipari, építőipari szakmunkásokat keresnek. Például az ács-állványozó igényeket nem tudjuk kielégíteni soha. A korszerűbb szakmunkás munkaerő iránt is nagy az igény, hiszen a szerszámgépeket kezelők NC, CNC szakemberek is azonnal el tudnak helyezkedni. A magasan képzettek kategóriájában kezd telítődni jónáhány szakma, ami eddig kurrens volt és a humán területhez kapcsolódott. Jogász, közgazdász végzettséggel egyre nehezebb elhelyezkedni, de örömmel látom, hogy a rendszerváltás környékén népszerűségéből vesztett műszaki pálya ismét kezd felívelni. Kivétel nélkül minden szinten a nyelvtudás hihetetlenül felértékelődött, a számítógépes ismeretekkel egyetemben. Adminisztratív területen ez utóbbi ismeretek nélkül nem lehet már elhelyezkedni.
 A térségben egyébként munkakultúra váltás zajlik, ami nem hirtelen következik be, hanem több évig húzódik. Ennek a lényege, hogy egyre kevesebb szükség van alacsonyan képzett emberekre. A számokból megfigyelhető, hogy a piac e felé tolódik, ami kétségtelen, hogy sok emberi fájdalmat is hordoz, de kikerülhetetlen folyamat.

 Azok a szakmunkás végzettséggel rendelkezők, akiket felsorolt mennyit kereshetnek és összefügg- e a kereseti lehetőség azzal, hogy szinte azonnal találhat munkát egy CNC esztergályos?

 Két évvel ezelőtt itt járt egy országos magazin munkatársa, aki a térség gazdasági helyzetére rávilágítva kérdezte a regisztrált munkanélküliek számát tekintve azt, hogy miért nem tudnak elhelyezkedni. Megmutattam neki, hogy a hozzánk bejelentett állásajánlatok közül milyen bért ajánl a foglalkoztató. Magasan kvalifikált szakembereket akartak cégek a térségben minimálbérért fölvenni. Az egy más kérdés, hogy valóban ennyiben állapodnak e meg és a zsebbe fizetésről nem is beszélek. Ha valós az ajánlat, akkor garantálom, hogy egy adott cég minimálbérért magasan kvalifikált szakembert soha nem fog találni.
 Biztosan állíthatom, hogy a térségben minimálbérhez közeli fizetéssel nem lehet képzett szakmunkást sem találni és megtartani. Nem véletlen, hogy 1995-97-re Fejér megye ugrott a fizetéseket nézve Budapest után a második helyre. A multik megjelentek és számukra a magyar munkabér olyannyira töredéke volt az otthoniaknak, hogy fájdalom nélkül fizettek lényegesen többet a magyar átlagnál. Ez húzta fel a többi ágazatot is és elkövetkezik majd az-az idő, amikor rájönnek majd tömegesen a munkáltatók, hogy igenis meg kell fizetnem a munkaerőt, mert vissza fog jönni, ha több pénzt adok neki. Nem fog menni sehol az országban az, hogy minimálbérért várnak el kiváló, fegyelmezett munkavállalót.

A térségben mekkora a munkanélküliség, ha a számokat nézzük és lehet-e erre az évre számolni bármilyen változással?

 A munkaerőpiac mérhető kis területen is, de értelmetlen. Amit szakmailag érdemes nézni  munkaerőpiaci szempontból, az a megyének a nagysága, esetleg Székesfehérvár és az agglomeráció térsége, ami hozzávetőlegesen 260 ezer fő. Hosszú ideje 4 és 5 százalék között mozog a városnak és környékének a munkanélküliségi rátája, Székesfehérváron a városban pedig még ennél is alacsonyabb.

Erre az évre várnak e valamilyen változást a kisvállalkozások munkavállalói terén, a megnövekedett járulékok elindíthatnak-e elbocsátási hullámot?

 A mostani változások nem érintik pozitívan a munkaadókat és tényleg a kisvállalkozások lehetnek a legjobban érintettek, hiszen ezeknek a legkisebb a mozgásterük. Egy 1000 fős cégnél ha azon kell gondolkozni, hogy 50 főt el kell küldeni, az egy más dimenzió, mint egy 10 fős cégnél három ember elbocsátása. Az 50 fő tűnik többnek, de a második példa, az amiből majd sok lesz. Nehéz a kérdésre bármit is mondani, hiszen a munkaerőpiac mozdulatlan még. A december végi felmondások hatása is majd tavasz környékén várható. Ha például most felmondanak valakinek, akkor a felmondási idő minimum 30 nap. A kirendeltségeken nem nőtt meg a forgalmunk és a kollégáim sem számoltak még be ilyen folyamatról.
 Szeretném ha 2007-ben is azt tapasztalhatnánk, mint az előző években, hogy nagy változások a munkaerőpiacon nem várhatók. A nagy cégek esetében nem tudunk olyan bizonytalanságról, hogy elmennének cégek, sőt jónéhány olyan fejlesztés kezdődött már el, amik jó hatással lesznek a munkaerőhelyzetre a megyében. Ha különösen nagy rendkívüli összeomlás nem történik, akkor 2007 is egy viszonylag normális év lesz, amiben eredmény lehet ha stabil marad a regisztrált állástalanok szintje és nő a foglalkoztatottság. December végén 13ezer körüli munkanélküli volt, de ez a szám 12 és 14 ezer között mozgott az év folyamán, ami 6.9%-kos rátával jár együtt. Ez minden működő piacgazdaságban egy jellemző szinte stabil adat, bár jó lenne ha ez egy változó csoport lenne és nem állandó emberekről beszélhetnénk. Tisztában vagyok vele, hogy egyetlen ember munkanélkülisége is tragikus probléma, de a polgári közgazdaságtan azt mondja, hogy a 6-8 százalék között mozgó munkanélküliség természetesnek vehető egy jól működő piacgazdaságban.
 
A regisztrált munkanélküliek között nagyon sokan évek óta szerepelnek az adatbázisban Hogyan lehet az, hogy két év alatt nem talál magának valaki munkát?

 Ennek nagyon sok oka van, kezdve azzal, hogy a magyar munkaerőpiac bizonyos korú munkaerőtől elzárkózik. 45 fölötti hölgyek és 50-es férfiak elhelyezkedése nagyon nehéz. A támogatási politikánkban nagy hangsúlyt fektetünk erre a problémára és még ennek ellenére is nehéz. Amerikában már megfordult a trend és a cégek már idősebbeket szeretnek alkalmazni, mert tudják, hogy azok hűségesebbek és megbízhatóbbak is adott esetben. A cégek döntő többségének –és tisztelet a kivételnek- a fiatal, életerős, család és gyerek nélküli ember kell, az összes többi az nem érdekes. Ez egy hatalmas nagy tévedés egyébként, de ez a trend. Nyíltan beszélni kell arról, hogy egyértelműen megfogható az etnikai megkülönböztetés is, de probléma még a mentális és egészségügyi vagy alkohol betegség is a tartósan munkanélkülieknél.

 Két év munkakeresés után valahol érthető számomra, hogy alkoholba fojtják az elkeseredettségüket az emberek…

 Aki bizonyos időn túl távol van a munka világától, az „elszokik” tőle. Ez, az a kategória, amikor nem lehet két év után betartatni, hogy „reggel hat órakor tetszik kezdeni”. Az önbecsülés elvesztése és önleértékelés is szerepet játszhat a munkanélküliségben. Beszélni kell nyíltan arról, hogy egy idő után az ember igényszintje is alacsonyabb lesz, hiszen legálisan kaphat segélyeket, mellette néha alkalmi munkát végez és beállt erre az élete. Elgondolkozik azon, hogyan lehetséges, hogy a minimálbér, amit a szalag melletti munkáért kínálnak még ennyire sem elég. Ez utóbbi veszélye óriási, mert ha a családi példa azt mutatja, hogy segélyekből és alkalmi vagy fekete munkából meg lehet élni, akkor a gyerekeknek is nagyon nehéz lesz ebből kitörnie.
 A Munkaügyi Központ előtt nagyon sok hajléktalan megy el, hiszen itt van a szálló a szomszédban. Sokszor látom, hogy életerős 30-as férfiak mennek el előttünk. Felteszem magamban a kérdést, hogy biztos az, hogy ők nem tudnának dolgozni. Az ő életvitelük a megszokottság, az elkeseredettség biztosan közre játszik abban, hogy nem is keresnek munkát. Nemrégiben egy nagyáruház parkolójában rendszeresen elkérte udvariasan a kosaramat egy férfi, hogy a benne lévő 100 forintért visszatolhassa. Egyszer mondtam neki, hogy ki vagyok és meghívtam az irodámba, hogy segíthessek neki, mert jobb sorsra érdemes fiatalember. A véletlen úgy hozta, hogy sikerült volna egy nagy cégnél bentlakással szerezni neki egy állást. Ezt elmondtam neki, majd azóta, ha meglát a nagyáruház parkolójában, akkor gyorsan eltűnik. Ez az a dolog, amit nem értek: lett volna állás, állítólag a fiatalember is ezt akarta és mégsem élt vele. Szerettem volna megérteni, hogy ez miért nem volt jó és mi nem jött össze ebben a dologban…