Borbély Károly így vall hivatásáról: „A művészet a lélekformálás eszköze és módszere is számomra, amely egyaránt alakít tovább tanárt és tanítványt, ahogy a Mű az embert. Alkotás és nevelés egysége értelmezi, jellemzi szakmai, pedagógiai alapelveimet, amint a művészi és pedagógusi alkotómunka kettős egysége jelent számomra folyamatot és célt is egyben.” A tárlat március 4-től április 30-ig látható A Szabadművelődés Házában.
#-br-#
Borbély Károly képzőművész így vall hivatásáról : „A művészet a lélekformálás eszköze és módszere is számomra, amely egyaránt alakít tovább tanárt és tanítványt, ahogy a Mű az embert. Alkotás és nevelés egysége értelmezi, jellemzi szakmai, pedagógiai alapelveimet, amint a művészi és pedagógusi alkotómunka kettős egysége jelent számomra folyamatot és célt is egyben.” A tárlat március 4-től április 30-ig látható A Szabadművelődés Házában.
Borbély Károly 1958. október 30-án született Héderváron, a Szigetköz szívében, amelynek jellegzetes vízivilága, természeti környezete meghatározó motívumai voltak gyermekkorának. Középiskolás évei közepén kezdett tudatosan készülni a művészi pályára, amit megyei és országos ifjúsági művészeti pályázatok díjai követtek. Kezdettől fogva együtt foglalkoztatta az alkotás és nevelés összekapcsolódása, melyet szakmai pályafutása is jól mutat: rajz és könyvtár szakos szakkollégiumi diplomája után Pannonhalmán, az általános iskolában tanított, majd a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola rajztanári diplomáját követően a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatójaként ábrázoló geometria, művészettörténet és művészeti rajz szakos tanári diplomát szerzett. 1987-től oktat a győri Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolán, 1997-től a Vizuális Nevelési Tanszék vezetője. 1992-95 között a Győri Tánc- és Képzőművészeti Szakközépiskolában művészettörténetet tanít. Mindeközben művészeti pályája is felfelé ívelt. 1977-83 között nyaranta a Mártélyi Művészeti Szabadiskolában folytatta tanulmányait, és 1981-től kezdve rendszeres szereplője egyéni és csoportos tárlatoknak hazánkban és külföldön egyaránt. Részt vett számos rangos művésztelepen: 1992-ben Lendván (Szlovénia); 2000-ben az ARTFLEXUM nemzetközi művésztelepen, Mosonmagyaróváron; 2002-ben pedig a winzer-i (Németország) fametsző szimpóziumon. 1985. óta teljesít megbízásokat, tizennégy munkája van közintézményekben, közgyűjteményekben, illetve köztereken, melyek többsége festmény, de van köztük grafika és plasztika is. Munkásságának jelentős részét teszik ki emellett a könyvillusztrációk és könyvborító tervezések. 1995-től tagja a Magyar Képzőművészek Országos Egyesületének, alapító tagja a Győri Grafikai Műhelynek (1981.), és az ART-FLEXUM Nemzetközi Művészeti Egyesületnek (2003.). Művészi pályája kezdetén főleg grafikával, ezen belül is sokszorosító grafikával foglalkozott, témaválasztását ember és környezete, az emberformáló tájelemek és a népi tradíciók jellemezték. A kilencvenes évek közepétől bibliai tárgyú figurális kompozíciók foglalkoztatják, amit jól példáznak ide kapcsolódó köztéri munkái is: Horvátkimle plébániatemplomának főoltárképe (Szent Mihály harca) és ugyanitt a stációk képsorozata. 2002 tavaszán egy kísérletbe kezd, ami átmenet a sokszorosító és az egyedi grafika között, illetve a mély –magas- és síknyomás kombinációjával egyedi lapokat eredményez. Így készült el nagyméretű színes grafikai sorozata, mely „A FÖLD” címmel került kiállításra. E sorozat két lapja egy országos első díjat és egy megyei művészeti díjat kapott. 2003-ban kezdett hozzá eddigi legjelentősebb megbízásához, Ravazd plébániatemplomának stációképeihez, amelynek szénrajz kompozíciói már a templom falain láthatók. 1986-óta Ravazdon él feleségével, három gyermekével, ahol szőlőskertjében és borospincéjében a helyi bortermesztés ősi hagyományait ápolja.
