Brájer Éva az 2002-ben listáról került a városi képviselőtestületbe, az idei önkormányzati választásokat követően azonban a szavazatok több mint 45%-át nyerte el Maroshegyen, így egyéni képviselői helyet szerzett a testületben. "A városban, a kulturális intézményekben kiváló szakemberek dolgoznak és ezt nem udvarlásnak szánom." - mondja Brájer Éva, aki a következő négy évben nemcsak Maroshegy önkormányzati képviselőjeként, hanem a város kulturális bizottságának elnökeként is tevékenykedik majd.
Brájer Éva az 2002-ben listáról került a városi képviselőtestületbe, az idei önkormányzati választásokat követően azonban a szavazatok több mint 45%-át nyerte el Maroshegyen, így egyéni képviselői helyet szerzett a testületben. "A városban, a kulturális intézményekben kiváló szakemberek dolgoznak és ezt nem udvarlásnak szánom." - mondja Brájer Éva, aki a következő négy évben nemcsak Maroshegy önkormányzati képviselőjeként, hanem a város kulturális bizottságának elnökeként is tevékenykedik majd.
- Mit gondol, melyek lehettek programjának azok az elemei, ami miatt bizalmat szavaztak Önnek a választók?
- Először is engedje meg nekem, hogy megköszönjem a részvételt mindazon maroshegyieknek, akik elmentek választani. Természetesen köszönöm mindazoknak külön is, akik engem tiszteltek meg a bizalmukkal. Hogy a kérdésére válaszoljak: nem is a programok különbözőségében látom az okot, sokkal inkább úgy érzem, az emberekben bizalmat ébresztett, hogy személyesen kerestem fel őket házról házra, ajtóról ajtóra járva. Úgy érezték talán, aki veszi a fáradtságot erre, az az ember tényleg komolyan gondolja az Õ képviseletüket. Remélem 4 év múlva is így fogják érezni. A munka
elkezdéséhez pedig egy jó felmérés volt ez, hiszen rengeteg gondot, problémát, megoldásra váró feladatot, véleményt, ötletet hallhattam. Ezen túlmenően remélem az elmúlt négyévi képviselői munkám eredménye is volt ez. Hiszen az elmúlt ciklusban, ugyan nem, mint körzeti képviselő, de mint itt élő polgár, a körzet iránti odafigyeléssel hívtam fel a közgyűlés figyelmét a megoldandó problémákra.
- A kampányban felvetett témákból úgy tűnik, hogy a közösségi élet megfelelő színtereinek kialakítása lesz a legfontosabb feladat a következő években. Hogyan képzeli el például a Gárdonyi Géza Művelődési Ház rekonstrukciójának folytatását, vagy az Ikarus sportpálya ügyének rendezését?
- Tudja tíz éve élek itt és amikor ide költöztünk még emlékszem a maroshegyi szüreti mulatságra, mely egész napos rendezvény volt akkoriban. Sajnos évek óta nincs már. Pedig gazdagok vagyunk, hiszen van egy gyönyörű kis templomunk, jó vezetésű hívő közösséggel, nagy udvarú óvodánk jobbnál jobb nevelővel, azután általános iskolánk, szakközépiskolánk és itt van a Gárdonyi Művelődési Ház is: mindez stabil alap, egy erős, jó maroshegyi közösség kialakulására. Az Ikarus sportterület megfelelő rendezésével pedig újra járhatnának a focirajongók, idősek és fiatalok, gyerekek szombat délutánonként a meccsekre, ami megint csak a közösségi élet tere. Az az igazság, hogy az újság teljes terjedelme is kevés volna az elképzelések felsorolásához, de azt hiszem sokkal fontosabb a megvalósítás, úgy hogy térjünk erre vissza 4 év múlva…
- A város régóta folytat tárgyalásokat az Ikarus sportpálya ügyében a tulajdonossal. Legutóbb azt az álláspontot alakította ki a városvezetés, hogy az önkormányzat a rendezési terv felülvizsgálatakor azt támogatja majd, hogy maximum 15%-os beépíthetőséget engedélyezzenek erre a területre annak érdekében, hogy a kert-városias terület ne tudjon az egész várost kiszolgáló üzletkomplexummá válni. A körzet új képviselőjeként hogyan képzeli el a folytatást?
- Először is látnom kell, mi történt eddig. A területre ránézve természetesen azt gondolom, hogy semmi, de szeretném áttekinteni az elmúlt évek ez ügyben folytatott tárgyalásait, az ezekről készült jegyzőkönyveket- már ha készültek ilyenek- és minden anyagot, amely rendelkezésre áll. Természetesen személyes találkozást kell kezdeményeznem a terület jelenlegi tulajdonosával is. Zsákutcában vagyunk, nem a városé a tulajdon, viszont a város a rendezési tervvel adja meg a lehetőségeket. Mindenki szeretné megtalálni a számítását, ez minden résztvevőtől kompromisszumot kíván. Azon leszek, hogy minél előbb látható legyen: történik végre valami. Mindenre érvényes, hogy az érdekeltek, vagyis az itt élők nélkül semmiben dönteni nem szabad, kizárólag velük együtt. Ez különösen érvényes a nyugdíjas-otthonra, mert itt idős emberekről van szó, akiket nekünk kell óvnunk, féltenünk. A kereskedelmi szolgáltató cégek a város lakók pénzéből élnek. Nem véletlen szeretnének ilyen nagyon ide jönni, itt befektetni. Ez a környéken lakók részére kellemetlenségekkel is jár, hiszen megnövekszik az autó forgalom, hogy csak egy példát említsünk. Azt hiszem a befektető és a szolgáltató érdeke is egyfajta viszonossági gondolkodás, ha vissza ad Maroshegynek, akár egy új korszerű nyugdíjas otthont, akár egy új sportterületet.
- „A város fejlődése számomra normális közlekedést biztosító jó minőségű autóutakat, a város nagyságrendjét kiszolgálni képes uszodát, vagy a mai kor követelményeinek megfelelő színvonalú vízi vidámparkot, vagy fürdőt jelent akkor, ha a város lépésről lépésre haladva a saját erejéből mindezeket képes megvalósítani…” – nyilatkozta korábban a Fehérvári Polgárnak. Mit jelent ma az Ön számára a város fejlődése?
- Ma is aktuálisak a mondatok, mivel az uszodát már rég kinőtte Fehérvár, egy vízi vidámparkkal talán életet lehetne lehelni nyáron is a városba. A közlekedéshez pedig egy adat, 45000 gépjármű tulajdon van Fehérváron, ebből 35000 a személygépkocsik száma. Azt hiszem önmagukért beszélnek a számok. Ha ennek a városnak lesz szándéka, pénze arra, hogy az úthálózat fejlesztésére költsön, az ne csak felületi kezelés legyen, mert az ilyennek 1-2 év múlva újra neki állhatunk. Inkább egyszer költsünk rá többet, de az legyen időt álló. Én egy olyan Székesfehérváron érezném jól magam, ahol a jelenleginél jóval több a zöld terület, a park, szép sétáló utakkal, pihenést nyújtó padokkal, szökőkutakkal, szobrokkal, játszóterekkel. De nem olyan kivitelezésben, amiről az derül ki, hogy csak a "legyen" volt a fontos. Én nem a mennyiség, hanem a minőség híve vagyok. Szívesen venném, ha városunk tisztább lenne. A választások előtti napokban eddig soha nem látott mértékű takarítás és munka volt tapasztalható a városban Majd eljött a hétfő és mintha elvágták volna. Rossz minőségű alapra nem szabad házat építeni, először rendbe kell tenni a problémákat és csak utána szabad tovább gondolkodni nagyobb volumenű dolgokban.
- A következő négy évben nemcsak Maroshegy önkormányzati képviselőjeként, hanem a város kulturális bizottságának elnökeként is tevékenykedik majd. Milyen elképzelésekkel vág neki az új ciklusnak: elégedett-e például a város jelenlegi fesztivál-rendszerével, illetve a közművelődési intézmények által kínált kulturális palettával?
- A városban, az intézményekben kiváló szakemberek dolgoznak és ezt nem udvarlásnak szánom. A fő kérdés, mennyit jelent ma ennek a városnak, a vezetőinek a kultúra és itt nem csak a fesztiválokra gondolok, mert a kultúra ennél sokkal több. Nem elég hangoztatni a fontosságát, az évenként megjelenő költségvetésben kell megmutatni, hogy, komolyan gondolja a város vezetése, amiről beszél. A nemrég elnyert díj erre is felhívja a figyelmet. Ha a mainál több támogatást kap a terület, a bizottság, a közművelődési iroda és a város szakmai hozzáértői közös munkával sok eddig elmaradt hiányosságot pótolhatnak. Első lépésként a kulturális és idegenforgalmi területet bizottsági szinten összevontuk, így egy tervezhetőbb, átláthatóbb munkát lehet majd végezni. Meg kell fogalmazni egy szellemi célt, amely méltó Fehérvárhoz, a múltjához és meghatározhatja a jövőjét és az őt méltán megillető helyre emelheti nem csak az országban, de Európában is. Ehhez kell hozzárendelni a tennivalókat, legyen szó rendezvényekről, a fehérvári értékek megmutatásáról, kiállításáról, az intézményeinkről. Fel kell használnunk a mai kor adta modern eszközöket, hogy mindezeket házhoz vigyük. Nem szeretem ezt a megfogalmazást, de mégis, „el kell adni” mindezt, hogy felkeltsük a város iránt mások érdeklődését is. Azt hiszem mindez bőven ad számunkra feladatot, munkát az elkövetkező években.
