Magyarország új kormányának tagjai letették az esküt! Gratulálok minden kormánytagnak, kitartást, bölcsességet és éleslátást kívánok nekik, hiszen nem könnyű feladatokért vállalnak felelősséget! - írta Cser-Palkovics András.
Polgármesterként, az önkormányzatiság és az önkormányzati rendszer elkötelezett híveként kötelességem, hogy rögtön az új kormány első, teljes munkanapján felvessek néhány a magyar településeket érintő kérdést, persze a teljesség igénye nélkül. Korábbi ígéretemnek megfelelően ezeket pontokba rendeztem.
12 év tapasztalatával vallom, hogy erős állam nincsen erős és cselekvőképes önkormányzatok nélkül. Az államnak partnerként kell kezelnie a településeket, de az önkormányzatok sem várhatják minden probléma megoldását kizárólag az államtól.
1. Településfejlesztés: Fontos leszögezni, hogy a fejlesztéspolitika (Modern Város Program, Magyar Falu Program, TOP, állami fejlesztések) területén jelentős előrelépés történt 2010 után. Talán soha nem állt rendelkezésre ennyi forrás a települések fejlesztésére, mint ezekben az években. Kihívásokkal teli időszakot élünk azonban jelenleg a beruházások tekintetében, hiszen az elszabaduló árak és kiszámíthatatlan körülmények, illetve az egyre több területen megjelenő szakemberhiány a folyamatban lévő beruházásokat is veszélyezteti, újak indítását pedig ellehetetlenítheti.
2. Megszűnt szerencsére az a korábbi rossz gyakorlat is, amely során az állam úgy adott az önkormányzatoknak új feladatokat, hogy pénz nem érkezett azokra. Ennek köszönhetően adósodtak el a települések. Az adósságkonszolidáció életmentő volt a településeknek. Az pedig egy fontos és közös cél, hogy a települések ne adósodhassanak el újra.
3. Első a mindennapi működés biztonsága: Az önkormányzatok, az intézményhálózat és a közszolgáltatások üzemelése kapcsán nagyon komoly kihívások (pl. elszabaduló energiaárak, munkaerőhiány, infláció) tapasztalhatók. Elsődleges szempont kell legyen minden település számára, hogy az alap- és közszolgáltatások mindenkor biztonságban működjenek a következő években is. Az állam-önkormányzat viszonyrendszert is ez kell, hogy meghatározza.
4. Finanszírozás: Ez egy tág, stratégiai kérdés, melynél először azt kellene megválaszolni, hogy milyen szerepet szánunk az önkormányzatoknak. Rengeteg irány lehetséges, de a lényeg, hogy jelenleg nem igazán definiált, hogy hosszabb távon mit várunk a magyar önkormányzatoktól, azon belül, mit várunk a megyei jogú városoktól. Meggyőződésem, hogy a nagyobb önkormányzatok szinte bármilyen feladatot képesek lennének elvégezni, ám jó volna ezt stratégiai célok irányába, hosszú távon is stabil keretek között tenni. A finanszírozásnak ehhez kell igazodnia, hiszen a gombot varrjuk a kabáthoz, nem fordítva.
5. Agglomerációs gondolkodás: A 21. század kihívásai nincsenek tekintettel a közigazgatási határokra. Túl kell ezen lépni fejlesztéspolitika és működtetés tekintetében is. A napi népesség és a teljes ellátási terület egységes kezelésére lenne szükség. A nemzetközi példák is ennek erősödését jelzik és már vannak olyan területek (pl. színház, múzeum, könyvtár) hazánkban is, ahol ez a gondolkodás megjelenik. Helyesen és előremutató módon. Ennek körét bővíteni kell.
6. Iparűzési adó: Az iparűzési adó a jelenlegi működésünk, tehát az önkormányzatiság és a települései függetlenségnek is az alapja, amely nélkül nem tudjuk maradéktalanul ellátni a kötelező feladatainkat sem, hiszen az azokra juttatott állami források azok működtetésére nem elegendő. Kérdéseket vet fel a globális minimumadó magyar adórendszere gyakorolt hatása, de a KKV-szektornak adott iparűzési-adókedvezmény is. Látni kell azonban, hogy ez a mai önkormányzati finanszírozás alapja, aminek bármilyen jellegű változtatása súlyos következményekkel jár. Előzetes, konkrét számításokon alapuló egyeztetés nélkül ez elképzelhetetlen.
7. Szolidaritási hozzájárulás: Vannak olyan gazdasági fellegvárak, mint Győr, Budapest, Tiszaújváros vagy éppen Fehérvár, melyek messze az országos átlagot meghaladó mennyiségű javat termelnek a nemzet közös kasszájába, a gazdasági teljesítményükből adódóan értelemszerűen az iparűzési adóbevételük is magasabb. A szolidaritás elve alapján ezért ebből a bevételünkből "X" hányadot az államnak oda kell adnunk, mely elméletileg más, rosszabb helyzetben lévő településeknek adja azt tovább. Ez azonban jelen formájában és arányában igazságtalan, mértékében jelentősen eltúlzott. Esetünkben jóval nagyobb összeg, mint a TOP keretében kapott fejlesztési forrás. Megértem az államot – főleg a jelenlegi gazdálkodási helyzetben – hogy minél több forrást igyekszik a saját kontrollja alatt tartani, emellett a sírásnak, panaszkodásnak semmi értelme. Ezért van alternatív javaslatom: a szolidaritási hozzájárulást sokkal szívesebben fizetnénk, ha az egy városkörnyéki agglomerációs alapba kerülne be. Ezzel például több milliárd forintot fordíthatnánk közvetlenül Székesfehérvár és környékének fejlesztésére. A környékére, ahonnan egyre többen járnak be hozzánk dolgozni, tehát a környéki települések lakosai által megtermelt javakból a valós lakóhelyük is részesülhetne, a nagyvárosok pedig csomó feladatban és teherben osztozhatnának az agglomerációjukért, ld.: „nem kellene mindenért bemenni a városba.” Az állami költségvetés és adminisztráció is jól járna, hiszen egy rakás, állami szinten elenyésző nagyságú feladattól megszabadulhatna.
8. Energiaárak robbanása: Óriási problémát jelent az önkormányzati szektornál (is) az elszabaduló energiaárak okozta brutális kiadásnövekedés. Ez nem csak a közszolgáltatások (vízszolgáltatás, távhőszolgáltatás, szennyvízszolgáltatás, közvilágítás, közösségi közlekedés, hulladékszállítás) egyébként szükséges fejlesztését lehetetleníti el, hanem ma már azok működését, azaz az ellátás biztonságát veszélyezteti.
9. Építésügy, építésigazgatás: a mostani szabályozás rengeteg belső ellentmondást hordoz magában és nem megold, hanem okoz problémákat. Kifejezetten növeli a társadalmi konfliktusokat. A terület fontosságát jól jelzi, hogy önálló minisztérium foglalkozik a területtel. Bízom benne, hogy a szabályozási kérdések áttekintése során a települések és az általuk képviselt helyi közösségek hangja is eljut majd a tárcához, mi partnerként állunk minden egyeztetés elé!
10. Közlekedés: az egyik legnagyobb kihívás a települések élhetősége tekintetében. Kiemelten érdemes foglalkozni a közösségi közlekedéssel és ezen a területen is át kell gondolni az agglomeráció kérdéseit, összehangolva a helyi és a helyközi közlekedést, akár a közös működtetést is felvállalva. Finanszírozási alapként pedig itt is megjelenhetne a szolidaritási hozzájárulás elszámolhatóságának lehetősége. Fontos előrelépés és igazságos döntés lenne, ha a gépjárműadóból – bár állami adóról van szó – ismételten részesülnének az önkormányzatok. Nem feledhetjük ugyanis, hogy a közlekedés terhei leginkább a településeken jelentkeznek.
11. Környezetvédelem: A „spanyolviaszt” e területen már rég feltalálták, csak alkalmaznunk kellene. A globális gondolkodás és lokális cselekvés mottója azt jelenti, hogy a nagy célokat a lehető legkisebb szinten kell megvalósítani. A legkisebb – kormányzásban értelmezhető – szint a települési önkormányzat. Székesfehérvár és meggyőződésem, hogy a települések többsége boldogan vállalja ezt a feladatot, ha kapunk hozzá forrást és ami talán még fontosabb, szakértői segítséget. Az állam legjobb szándéka ellenére is ugyanabba a hibába esik, mint a glasgow-i konferencia, meg a többi nagy ambiciózus, globális környezetvédelmi projekt. Túl sok a változó, túl bonyolult a rendszer és túl sok az érdek ahhoz, hogy ember azokat összehangolja, mindegy mennyi IQ-t tömörítünk erre. Ehelyett javaslom, hogy jelöljük ki a közös, nemzeti célokat, azok elérésével pedig bízzuk meg az önkormányzatokat. Egyrészt a lokális cselekvést mi tudjuk megtervezni, másrészt a polgárainkkal is mi tartjuk a napi kapcsolatot, szemléletüket mi tudjuk formálni, mi tudjuk összeegyeztetni a célokkal az akaratot. Ha megkapjuk ehhez a pénzt-paripát-fegyvert, óriási terhet tudunk levenni az államról, és korunk egyik – ha nem – legfontosabb hosszú távú kihívására tudunk választ adni. Logikus összekötés lenne az is, ha a jelentős iparral rendelkező, ezért a környezet terhelése szempontjából is kihívásokkal szembenéző városok esetében a klímavédelmi célok megvalósításának finanszírozása a szolidaritási hozzájárulás terhére történhetne.
12. Feladatok és részfeladatok átadás-átvétele: Egy évtized telik el az új önkormányzati törvény elfogadása óta. Van mit értékelni. Mi volt jó és mi volt hibás döntés. Legtöbbször arról esik szó, milyen feladatokat vesztettek el az önkormányzatok, arról már ritkábban beszélünk, hogy milyeneket adnánk át. Az egészségügy területén az ügyeleti rendszer például ilyen terület, mely esetében én logikusabbnak tartanám, hogy az egy kézben, az állam kezében legyen, mert úgy volna legegyszerűbb koordinálni az ellátás területeit. Az iskolai közétkeztetés ugyanilyen terület, mely „maradványként” van nálunk, rendkívül költség- és erőforrásigényes, valószínűleg hatékonyabb lenne a rendszer, ha egy központi kézben volna ez az ügy. Ezzel szemben fenntartom, hogy az építésügy, az építések hatósági eljárásai legalább részben jobb helyen volnának az önkormányzatoknál, hiszen abban, hogy mi, mikor, hogyan épülhet, a települések lakóinak kell, hogy legyen szava. Ezt azonban függővé tehetjük a beruházások méretétől és mértékétől, egyben nemzetstratégiai jelentőségétől is. A közigazgatási hatáskörök esetében is érdemes lenne áttekinteni, mit, melyik szinten lehet a leghatékonyabban elvégezni. Emellett néhány területen érdemes lenne közös működtetésben is gondolkodni, amire a kultúra területén már van példa, a színház. Ez megjelenhetne a kor speciális kihívásainak megoldása lásd a digitális oktatás – tehát az Alba Innovár jellegű digitális élményközpontok kialakítása és oktatással összehangolt módon történő tartalmi működtetése során is.
13. Szakemberképzés: egyre nagyobb a munkaerőhiány az önkormányzati szektorban. Fontos lenne, hogy a szakképzésben és felsőfokú képzések tekintetében is megjelenjen az önkormányzati szektor. Egyre több a hiányszakma, ami több területen a közeljövőben már azok működőképességet is veszélyeztetheti majd.
+1. Az együttműködés motorja: Rendszeres egyeztető fórumok létrehozása az érdemi párbeszéd működtetése érdekében: Érdemi és rendszeres egyeztetési mechanizmusra van szükség valamennyi olyan tárcával, ahol az önkormányzatokat is érintő ügyek előkészítése történik. Bízom abban, hogy az operatív tárgyalások kiegészülhetnek stratégiai eszmecserékkel is, melyek megalapozhatják nem csak a következő 4, de bölcsességgel és szerencsével a következő 40 év önkormányzati politikáját is.
Itt szólnom kell polgármester kollégáimhoz is: Az együttműködés megerősítésében azonban az önkormányzatoknak és a városvezetőknek is komoly szerepe, felelőssége van. Minket azzal bíztak meg az emberek, hogy a helyi közösség ügyeit vezessük, formáljuk, pártállástól függetlenül képviselve mindenkit. Nem a világ nagy dolgait kell megoldanunk, hanem a helyi közügyeket. És vannak olyan ügyek, ahol ha a településeink érdeke azt kívánja (ilyen például az Uniós források ügye vagy éppen az energiaembargó kérdése), akkor pártállástól függetlenül ki kell állnunk a kormány mellett.
Bár bejegyzésem meglehetősen hosszú lett, a magyar önkormányzatiság kérdéseiről sem érdemes röviden beszélni. Óriási potenciál van a településeinkben, a hivatalokban felgyűlt tudásban és meglévő tetterőben. Az önkormányzati rendszer fokozatos igazítgatása helyett történelmi lehetőségünk van arra, hogy az állampolgár-állam-önkormányzat hármasát egy rendkívül hatékony, cselekvőképes, a jövőt közösen, egymást kiegészítve építő szövetséggé bővítsük. Mert előre csak együtt tudunk menni!
