Értékről és értékrendről a Pünkösdi Egyház Fehérvári Gyülekezetében

Mint mindig, most vasárnap is délután négy órakor kezdődött a Magyar Pünkösdi Egyház Székesfehérvári Gyülekezetének Istentiszetlete a Tompa Mihály utcai gyülekezeti házban. A közösség a város polgármesterét arra kérte, hogy beszéljen arról, milyennek látja a mai világunkat. Cser-Palkovics András a közösségek fontosságáról és kulturális értékrendünkről is beszélt a gyülekezetben.
2021.08.08. 19:51 |
Értékről és értékrendről a Pünkösdi Egyház Fehérvári Gyülekezetében

Az istentisztelet elején Simon István a fehérvári gyülekezet lelkipásztora olvasta fel Pataki Albert a Magyar Pünkösdi Egyház lelkész elnökének levelét.

Az istentiszteleten ott volt Dr. Hárdi Richárd missziós szemészorvos és Béres János a Magyar Pünkösdi Egyház kongói missziójának vezetője. A Kongói segély programban intézményeket támogattak, építettek iskolát, kórházakat és a lepratelepeket gyógyszerrel és élelemmel látták el. Menekülteket segítettek, árvaházat támogattak. Évente több tonna gyógyszerrel és élelemmel segítenek.

A Magyar Pünkösdi Egyház Székesfehérvári Gyülekezetének mintegy hatvan felnőtt tagja van. A gyerekeknek Biblia iskolákat tartanak és minden vasárnap délután jönnek össze a Tompa Mihály utcai gyülekezeti házban, ami tizenkettő éve már, hogy elkészült.

A Pünkösdi Egyház, köztük a fehérvári gyülekezet tagjai az evangelizáció mellett nagy hangsúlyt fektetnek a szenvedélybetegek és a hajléktalanok körében végzett szolgálatra.
Hitvallásom, hogy a polgármester legfontosabb feladata a közösségépítés - hangsúlyozta Cser-Palkovics András. ”Sokszor olyan dolgokról kezdenek beszélni polgármester kollégák, amikről nem a polgármesternek kellene beszélni. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet véleményünk, de mindig figyelni kell arra, hogy a településen élők között azt keressük, ami összetart és nem azt, ami szétválaszt bennünket.”

Mint mondta láthatóan a világ számos része azt keresi, amivel szét lehet választani az embereket és amiben elfelejtjük, hogy mi az igazán fontos, mi tart bennünket össze. „Polgármesterként próbálom azokat a dolgokat keresni, amik bennünket összekötnek Fehérváron. Ezt megtalálhatjuk a történelmi múltunkban is, hiszen a város több mint ezer éve fennáll. Felelősséget és lehetőséget is ad nekünk a keresztény gyökerünk, hitünk és kulturális értékrendünk. Ennek őrzői vagyunk és felelősségünk az, hogy úgy adjuk át a következő generációnak, ahogy mi kaptuk.”

Kitért arra, hogy pontosan tudja a Fehérvár közössége, hogy mit jelent ha ezek az értékek sérülnek, hiszen két templomot is vesztettünk: az egyik az ősi koronázó bazilika, mely nemzetünk történelmi bölcsője, ahol az államiság legfontosabb szertartása a koronázások is zajlottak. Ennek a templomnak sajnos csak romjai vannak meg és a történelem viharai mellett nem szabad elfelejtenünk, hogy a templom köveit mi magunk hordtuk szét, hiszen jórészt ennek a templomnak a romjaiból épült a mai történelmi barokk belvárosunk. Egy másik templomunk is megsemmisült, mégpedig a zsinagógánk egy szörnyű eszme következtében, a város egyik értékes közösségével együtt. Nem szabad ebben az esetben sem elfelejteni, hogy a zsinagóga egy légitámadás következtében sérült meg, helyreállítható lett volna, de a háború után egy másig diktatúra úgy döntött, hogy végleg megsemmisíti. Pontosan tudjuk a városban, mi az, ha értékeink semmisülnek meg és megtanulhatta a közösségünk mit is lehet elveszteni. „Lehet, hogy valami természetesnek tűnik ma, de ha nem teszünk érte egyáltalán nem biztos, hogy természetes lesz néhány évtized múlva és megtanulhattunk azt is, hogy közös felelősségünk, hogyan alakíthatjuk a saját jövőnket.” – mondta Cser-Palkovics András.

„A modern ember problémája, hogy néha azt hiszi, hogy mindent tud, aztán jön egy láthatatlan apróság, ami bebizonyítja, hogy szerényebben kéne élnünk, hiszen egy pillanat alatt összedőlhet a megszokott életmódunk.”

Fehérvár polgármestere beszélt arról is, hogy az ember néha kicsit megnézhetné, hogy valójában mi függ tőle, illetve mi nem és ebből mi következik. Nem vesztettük-e el az értékeink egy részét, nem gondoltuk-e természetesnek a jólétünket itt Európában és nem magunk vagyunk-e a felelősek azért, hogy a közösségeink egy része szétesett és nem tudja ezt az értékrendszert továbbvinni.

Nem lehet vitakérdés, hogy amikor értékrendről beszélünk, az nem csak hitéleti kérdés. Lehet, hogy valaki nem éli meg tudatosan a hitét, de szocializálódtunk valamiben, ami biztosítja, hogy a társadalmunk együtt tudjon élni. Ha ez a kulturális alap elvész, szétmállik az az éltmód, amit élünk.