Az idei esztendőben ünnepli tízéves fennállást a Fehérvár Enthroners együttese. A csapat nagy fejlődésen ment keresztül az elmúlt egy évtizedben, tavasszal például a Divízió I-ben szerepelnek már a Koronázók. S hogy milyenek voltak a kezdetek? Mohácsi Attilával, gárda egykori elkapójával beszélgettünk, aki számtalan kedves emléket elevenített fel.
A székesfehérvári
Fehérvár Enthroners amerikaifutball-csapat 2007-ben alakult meg, és lett bejegyzett sportegyesület az Enthroners. A 2010-es évben érte el a csapat eddigi legjobb eredményét. A felnőttek a Divízió II-es bajnokságban bronzérmet, míg a dunaújvárosi Gorillaz csapattal kiegészült Junior csapat a Junior bajnokságban ezüstérmet szerzett, majd 2013-ban a BAFC kupa harmadik helyezést ért el, és a Junior bajnokságban a legjobb négy csapata közé jutottak a fehérvári amerikai focisták. A sikerek az elmúlt időszakban sem kerülték el a gárdát, hiszen ősszel biztosították a helyüket a Divízió I-ben.
Mohácsi Attila (a térdelő sorban balról a harmadik) a mai napig szeretettel gondol vissza egykori klubjára, a Fehérvár Enthronersre, amelyhez rengeteg élmény fűzi.Középiskola 11. osztályában csatlakozott az együtteshez, 2010-ben, és több mint másfél éven keresztül erősítette a Fehérvári Koronázókat. Emlékeiben egy olyan kiscsapatot idéz fel, melyet igaz barátok alkottak. A csapat előtt azonban természetesen magával a sportággal került kapcsolatba. „Érdekesség, hogy a Csontdarálók című filmnek köszönhetően ismerkedtem meg barátaimmal, az amerikai futballal. Azonnal elnyerte tetszésünket a sportág, majd a Sport TV-közvetítéseinek köszönhetően egyre több meccset kezdtünk el nézni. A későbbiekben aztán mindenkinek meglett a kedvenc csapata, nekem például a San Diego Chargers lett.”
Mohácsi Attila egyik legjobb barátjával, Szücs Andrással csatlakozott a Fehérvári Koronázókhoz. Ezt követően egy hirdetés segítségével felfigyeltek a Fehérvár Enthronersre, és az egyik edzésre is ellátogattak. Mint mondja, éppen a szezon utolsó tréningjén vettek részt, ami igazán izzasztóra sikeredett. „Mint kiderült egy erőnléti edzésbe csöppentünk bele, másnap pedig alig bírtam kikelni az ágyból annyira izomlázam volt. A csapat és Pál Tibor Kornél vezetőedző nagyon kedvesen és barátságosan fogadtak, hiszen mindenben segítettek. Addig a pillanatig soha nem léptem ki a komfortzónámból, ez a pillanat azonban óriási tanulsággal szolgált számomra. Hihetetlen erőnlétet, kitartást és szívósságot tudtam szerezni az amerikai futball miatt. A kezdeti izomláz ellenére nagyon tetszett, hogy kihajtják az emberből az utolsó energiacseppet is. Emellett a játék minden elemét roppant izgalmasnak találtam, így az ütközéseket és a play-eket is. Emlékszem, nagyon sok játékot kellett fejben tartani, olyan volt az egész, mintha háborúra készülnénk.”
A huszonöt éves fiatalember nagy tisztelettel emlékszik Pál Tibor Kornél tevékenységére, aki saját önerőből alapította a csapatot. Elmondása szerint nélküle egészen biztosan nem jutott volna idáig a Fehérvár Enthroners. „Pál Tibor Kornélnak tagadhatatlanul hatalmas szerepe volt abban, hogy igazi családias hangulat alakult ki a Fehérvár Enthronersnél, nem egyszer például neki is be kellett állnia játszani, mert olyan kevesen voltunk. Neki köszönhetően minden játékos felelősséget érzett a másikért és a klubért egyaránt. Rengeteg energiát és pénzt fektetett be, és minden akaratával azon volt, hogy a csapat sikeres legyen. Az ő példamutatása miatt minden egyes játékos a magáénak érezte az együttest. Akármilyen furán hangzik, de számunkra elsősorban nem a fejlődés, vagy a magasabb osztály jelentette a kezdeti időkben a motivációt, hanem fennmaradás. Számunkra elsősorban az volt a legfontosabb, hogy megmaradjon a csapat.”
Mohácsi Attila azt is kiemelte Pál Tibor Kornéllal kapcsolatban, hogy remekül tudta motiválni a társaságot. „Tibornak köszönhetően egységes csapat küzdött a közös célokért. Ha valaki például elveszítette a hitét, akkor a többiek odamentek hozzá, rácsaptak a vállvédőjére, illetve a sisakjára, és azt mondták neki: szedd össze magad, vidd tovább, számítunk rád!” – tette hozzá Mohácsi Attila, aki szerint ezek a szavak teljes mértékig átformálták a játékosok gondolkodását, így mindenkire ráragadt ez a mentalitás.
A fiatal játékos elkapóként, illetve csereirányítóként szerepelt az Enthronersben. A klubban eltöltött másfél év elsősorban a kitartásra tanította meg. „Ahogy említettem, sokkal kitartóbb sportolót és embert faragott belőlem az Enthronersnél eltöltött másfél év. Amikor például fáradt, kimerült és letört voltam, akkor a többiek azonnal biztatni kezdtek, nehogy feladjam. Az is előfordult, hogy Tibor ilyenkor azt mondta nekünk: mi az, hogy iszol? Ne igyatok ilyen sokat, nem érdemlitek meg! Majd, ha kétszer ilyen erősen dolgoztok, akkor ihattok rendesen! – utólag persze beláttam, hogy igaza volt, mert ezek a szavak kitartásra nevelték az egész csapatot. Nagyon örülök, hogy ilyen messzire jutott a csapat, amelyet a város is támogat. Régen még a pályabérlésekkel is probléma volt, hiszen ezt az összeget a csapatnak kellett kigazdálkodnia. Személy szerint annak örülök a legjobban, hogy Tibor rengeteg befektetett energiájának most lett meg az eredménye.
Bár Mohácsi Attila felhagyott az amerikai futballozással, a csapat sorsát természetesen most is nyomon követi. „Csak a legjobbakat kívánom a csapatnak, hiszen remek fejlődésen mentek keresztül. Remélem, hogy minél több meccset nyernek majd meg a Divízió I-ben is! S bár felhagytam az amerikai futballal, egy emléket, az elkapó kesztyűmet megtartottam. Szeretném azonban ezt a számomra oly kedves tárgyat ajándékként felajánlani az Enthroners egyik elkapójának, hogy az viselhesse a jövőben.”
