A 11. választókerület a Széna tértől húzódik a Fáy- és Almássy-telepen, a Papagájtelepen, a vezérekről és írókról elnevezett utcákon át egészen Öreghegy lábáig. Úgy is hívhatjuk ezt a területet, hogy Székesfehérvár zöld szíve.
A belvároshoz legközelebb eső kertes házas övezetről beszélünk, ahol még a kisebb társasházak, parkokkal körülvett lakótelepek is a kertvárosi élet nyugalmát ígérik.
Nem véletlen, hogy az egyik legnépszerűbb lakóhely a városban – meglátszik ez az ingatlanárakon és a kisebb-nagyobb építkezések számának növekedésén. És persze meglátszik az infrastruktúrán, az utak terheltségén, nem beszélve a csapadékvíz-elvezetés sok évtizedes kérdéséről. Vagyis, mint minden fejlődő városrészben, itt is a legégetőbb probléma az utak, ezzel együtt a közművek korszerűsítése.
Évtizedes problémák
Egy-egy aprónak tűnő hiányosság, például az elavult, töredezett járdák mindennapi bosszúságot jelentenek azoknak, akik például babakocsit szeretnének tolni az utcán vagy az idősebbeknek, akik számára biztonsági szempontból nem mindegy, min közlekednek. „Rengeteg út és járda szorul felújításra. Ezek nem új keletű problémák, hanem évtizedek óta várnak megoldásra, nem is lehet egy csapásra kijavítani mindent. A családi házas övezetekben és a társasházas részeken is úgy tapasztaltam, hogy közlékenyek az emberek, nyitottak az együttműködésre. Nagyon sok olyan problémát gyűjtöttünk össze a választókerületben, ami a lakók mindennapjait megkeseríti, ezekre próbálok megoldást találni.” – mondja Deák Lajosné, a városrész önkormányzati képviselője.
A megnövekedett forgalom miatt az utak állapotán is javítani kell: van olyan útrendszer a körzetben, amelyik ötven-hetven éve épült megfelelő alapozás nélkül, ezeket is cserélni kell. Azonban ha már hozzányúlnak, gazdaságtalan lépés lenne csupán a kopóréteget cserélni, mert a régi utak esetében egészen alapig kell lemenni, sőt a közműveket is megújítani, emiatt viszont sokkal tovább tartanak a munkálatok. Ez pedig már nagyobb türelmet kíván az itt lakóktól, akkor is, ha a legtöbben megértik, hogy a felszín kapargatása helyett a probléma mélyére kell hatolni, mert így racionális és összességében így olcsóbb.
„Ha nagyobb esőzés van, az Olaj utca, a Cserkész utca környéke szinte úszik a vízben, mert annak idején kisebb elvezetőcső lett letéve. Szűk utcák vannak, nem ekkora forgalomra tervezettek, és a járdarendszer sem ekkora forgalomra lett kiépítve. Ezekre odafigyelek, és megpróbálom a szakhatóságokkal együtt ezeket az utcákat bővíteni, korszerűsíteni.” – magyarázza Deák Lajosné.
A Berényi út és közművei felújítása után tudják elkezdeni a munkálatokat a környék további utcáiban. A Nefelejcs utca alatt illetve az Olaj utca alatt van egy nagyobb csapadékvízgyűjtő, ha ezt korszerűsítik, a gondok egy része megoldódik. De csak sorban lehet haladni, a fákon sem nő levél, ha még nincs ág.
„Az évek során összegyűjtöttük a lakosok igényeit, és folyamatosan próbáltuk megteremteni a hátteret a megoldáshoz. Szerencsére mindig volt egy olyan pályázat, beruházási lehetőség, aminek köszönhetően szépen sorban meg tudtuk ezeket valósítani.” – mondja a képviselő. Az író utcák környékén kezdték el az utak újraépítését, a Pozsonyi út, a Géza utca, a Karinthy utca is a közelmúltban újult meg, a Zsolt utca felújítása folyik jelenleg. Emellett a kisebb út-, és járdaszakaszok felújítása és karbantartása is folyamatos.
Nagyobb forgalom, fokozott odafigyelés
A megnövekedett átmenő forgalom problémát jelent a legtöbb utcában, és nem csak a zaj miatt, elsősorban biztonsági kérdések okán. Egyes utcákban a lassítást fekvőrendőrők elhelyezésével oldották meg a lakosok kérelmére, ami részben bevált, részben nem. A Vértanú utcában például azért volt szükség fekvőrendőrökre, mert jellemző volt, hogy egy-egy motoros banda a szép hosszú, egyenes úton tartott gyorsulási versenyt. Ha innen nézzük, akkor az utca nyert, hiszen a motorosok eltűntek, az autós forgalom is lecsökkent, azonban a környező utcák forgalma ezzel párhuzamosan megnőtt, ráadásul sokan panaszkodnak, hogy a fekvőrendőrök rongálják az autót, növelik a közlekedési zajt és így tovább. A forgalomlassítás másik módja volt, hogy egyes helyeken néhány éve bevezették az egyenrangú kereszteződéseket. Ezt azonban sokan nem veszik figyelembe, így megnövekedett a balesetek száma.
A Kisteleki utcában ugyan kint van a harmincas tábla, de alig tartja be valaki, miközben itt a gyalogosforgalom is igen sűrű, hiszen óvoda, bölcsőde és idősek számára fenntartott szociális intézmény is van az utcában. Ide kerül egy sebességmérő, melynek célja a sebesség ellenőrzése, a forgalom lassítása. Érdemes lesz tehát odafigyelni az autósoknak!
Az egyik legnépszerűbb városrész
Dinamikusan fejlődik a környék, a beköltözők száma ugrásszerűen nő, hiszen ma már az a jellemző, hogy egy-egy telekre többlakásos társasházat építenek. A kertek kisebbek lettek, haszonállatot már nem tartanak az itt élők, az urbanizációval előtérbe kerültek a kényelmi szempontok, a közösségi terek, és persze a megnövekedett forgalom miatt a már említett közlekedési kérdések. Az utóbbi években egyre több a fiatal, a kisgyermekes család is. Sokan, akik itt nőttek fel, itt is maradnak: a szülői házhoz hozzáépítenek vagy új telken építkeznek. Így megnövekedett az igény az infrastruktúra és az intézmények fejlesztésére. Több iskola, óvoda, bölcsőde működik a környéken, amelyeket bővíteni, korszerűsíteni kell.
Sokaknak jelent új lehetőséget a Széna Téri Általános Iskola új sportcsarnoka. Hatszázötven gyerek jár az iskolába, akik belakták szinte az egész Széna teret: tornaórát tartottak a szabadban, de még az iskola folyosóin is, most az ő mindennapjaik váltak könnyebbé. A terület másik iskolájába, a Hétvezérbe is több mint hatszáz gyermek jár. Nemcsak a környéken élők, hanem a város több pontjáról jönnek ide gyerekek, az iskola magas színvonala ugyanis vonzó. „Ha azt nézzük, hogy milyen szempontok szerint választanak a családok lakóhelyet, akkor az egyik legfontosabbként a területi elhelyezkedés mellett az intézményi ellátottságot említhetnénk. Itt jó nevű iskolák vannak, ez is vonzó. De említhetném azt a tényt is, hogy ez a városrész geometriailag is Székesfehérvár közepe: egy kicsit Felsőváros, egy kicsit Belváros, egy kicsit Öreghegy, egy kicsit Víziváros. Ez olyan erős, összekovácsolódott közösséget eredményezett, hogy itt például még át lehet menni a szomszédba, ha segítségre van szükségünk, mert meg is kapjuk!”
Közösséget csak összefogva lehet építeni
Az öreghegyi és a Zsolt utcai katolikus templomban nemcsak az a közös, hogy mindkettő ehhez a választókerülethez tartozik, hanem az is, hogy mindegyikben élénk közösségi élet folyik, ráadásul nem csak hívőknek. „A fő cél a családok megerősítése, a közösségépítés. Ez meglátszik az infrastrukturális fejlesztésekben és a közösségi, kulturális programok sokszínűségében is.” – állapítja meg a képviselő. A plébániák mellett fontos, hogy legyenek olyan szabadtéri helyek, ahol a környéken élők találkozhatnak, kikapcsolódhatnak.
Az, hogy ez a város egyik legnépszerűbb területe, felelősséget tesz a városvezetés vállára is. „Sok beruházást kapunk meg. Például az aszalvölgyi sportcentrumot nagyon nagy eredménynek tartom, mert a városrésznek kellett egy olyan terület, egy olyan közösségi tér, amely helyet ad az aktív sportolásra, ugyanakkor minden generáció számára kikapcsolódási lehetőséget jelent.” Ebből nemcsak a 11. számú, hanem a szomszédos két öreghegyi választókerület is profitál, mert az öreghegyen sincs ilyen sportcentrum. Ez tehát egy közös eredmény, összefogás révén valósulhatott meg.
Kutyafuttató és piknikező is lesz a kiserdőben
Az aszalvölgyi fejlesztések a közeljövőben tovább folytatódnak: a Lehel úti játszótérnél kiépítik a sétány közvilágítását. „Ez is nagy lépés lesz, hiszen nem kell majd kimenni a Fiskális útra azoknak, akik éppen a közeli nagyáruházba szeretnének gyalogosan eljutni, hanem biztonságosan le tudnak menni az Aszalvölgybe, ahogy az orvosi rendelőt is meg tudják gond nélkül közelíteni.”
Az Aszalvölgyi-árkot régen kiserdőnek hívták az emberek, pedig nem volt igazán erdő jellege. Néhány éve azonban kis fákkal telepítették be a területet, most már parkerdő kinézete is lesz, amit továbbfejlesztenek egy korszerű, nagy területű, körbekerített kutyafuttatóval, világítással, vízvételi lehetőséggel, ügyességi játékokkal. Emellett szeretnének egy piknikező helyet is kialakítani padokkal, tűzrakási lehetőséggel, amit bárki használhat. Jövőre kezdődik a kivitelezés. „Idén elsősorban a kicsinek tűnő, a mindennapokat mégis megnehezítő problémákat szeretném megoldani.” – foglalta össze legközelebbi terveit Deák Lajosné.
Vastag Gáborné:
Már az üknagyszüleim is ebben a házban éltek, ahol most mi lakunk a Kisteleki utcában. Amikor a régi épületet elbontottuk, beazonosítottuk a téglákat, amelyekről kiderült, hogy azok az első világháborúig működő Mann József Téglagyárban készültek. Az ükapám hálókocsi-kalauz volt a GYESEV-nél, a nagyapám a MÁV Járműjavítóban volt üzemvezető, nem gazdag, de a maguk korában jó egzisztenciájú emberek voltak, apámból tanár lett. Az édesanyám szülei nyolc házzal odébb laktak, nem kellett apámnak messze menni udvarolni, és én is ide születtem, itt nőttem fel. Nem akartam máshol lakni, így mi is itt maradtunk a családdal, sőt úgy tűnik, az egyik fiam is a vezér utcákba költözik.
Az évtizedek alatt megváltozott körülöttünk a szomszédság, de az emberek közvetlensége, segítőkészsége megmaradt. A Kisteleki utcának az egyetlen hátránya az, hogy az autósok egérútnak tekintik, és nagyon megnőtt az átmenő forgalom. Amióta nyugdíjas vagyok, főként gyalog járok. Úgy tapasztalom, hogy bár a környékbeli kisboltok szinte mindegyike bezárt, a nagyobb áruházak és a belváros is tizenöt-húsz perces sétával könnyen megközelíthető, nem muszáj autóba ülni. Szeretünk itt lakni, nincsenek nagy problémák, nekem egyetlen bánatom, hogy a Haleszban a szánkólejtőre építették a bicikliutat.
Zemlényi Katica:
Ahhoz, hogy a Zsolt utcai plébánia közösségi háza ilyen mértékben fejlődjön és az itteni közösség otthonává váljon, nagyon sok jó ember kell, akik aktívan részt vesznek az egyházközség életében. Fontos volt nekünk, hogy közösségi házat építsünk, és annak a környéke is használható legyen, akár a hátsó udvarunk, akár a belső rész. Az volt a cél, hogy meg tudjunk valósítani olyan programokat, amelyeket máshol esetleg nem lehet. A fejlesztésekben az egyházmegye mellett a városra is számíthatunk, hiszen a hívő közösség mellett bárki számára nyitottak vagyunk. Ez egy emberléptékű közösségi ház, az itteni hívek nagyon szeretnek a szentmisén kívül is időt tölteni egymással. Érdekesség, hogy kéthetente, a vasárnapi kilences szentmise után van kávé, tea és persze közös beszélgetés. Egy-egy ilyen visszatérő program még inkább összefogja a környéken lakókat! Fontos, hogy ne csak a templomban találkozzunk, hanem különböző közösségekben civilként is. Hozzánk bárki bejöhet, a programjaink nyitottak, vagyis akik nem a mise miatt járnak ide, azok is otthonosan mozoghatnak. Kiállítások, előadások, gyerekprogramok is vannak. Ugyanakkor nagy gondot fordítunk a nyugdíjasközösségekre, akik rendszeresen itt tartják az összejöveteleiket. Akik nem hívők, de részt vesznek ezeken a programokon, nagy örömmel jönnek, és tudják, hogy hova jönnek. Itt működik a Karitász-csoport is, innen tudjuk segíteni azokat a nagycsaládosokat vagy azokat a nyugdíjasokat, akiknek erre szükségük van. Itt sem nézzük, hogy valaki hívő-e vagy sem, mert nem ez a szempont. Úgy tapasztalom, hogy ezen a környéken olyan emberek laknak, akik közösségben gondolkodnak. Képesek összefogni, együtt cselekedni – ennek a környéknek ez a legnagyobb erőssége!
Busicsné Pap Anna és Busics György
Busicsné Pap Anna: Szó szerint itt születtem, ebben a Vértanú utcai szobában, ahol beszélgetünk – édesanyám nem kórházban szült, hanem bábát hívtak. Régen mindenki mindenkit ismert az utcában. Emlékszem olyanokra például, hogy disznóvágáskor egymástól kérték kölcsön az üstöt. Ha valakinek kifogyott a rizs vagy a só vagy bármi, nyugodtan átmehetett kölcsönkérni a szomszédba. Mi, gyerekek az úttesten tollasoztunk, és csak néha egy-egy lovaskocsi miatt kellett félreállni. Azóta sokminden változott. Haszonállatokat még a kétezres évek elején is tartottak, de most már ez nem jellemző. Édesanyám, aki néhány házzal arrébb, az utca túloldalán lakott, még néhány éve is tartott tyúkokat. Több olyan család él itt, akik generációk óta a környéken maradtak. A mi családunk is ilyen, mert a kisebbik lányom családjával a két éve elhunyt nagymama házába költözött. Már nincs olyan szoros kapcsolat az utcában lakók között, mint régen, de szerintem ez nem a közösség hibája, inkább a korral jár. Nagy változás a környéken, hogy családi házak helyett társasházak épültek, ami a városrész csendességét, nyugalmát nagyban megváltoztatta. Ugyanakkor megmaradt a közvetlen viszony, hiszen a társasházakban is élnek nyitott, a szomszédokkal szívesen beszélgető emberek.
Busics György: Kerékpárral járok rendszeresen, így annak nagyon örülök, hogy a Berényi út felújításával a kerékpársávokat is kiépítik. A házunktól tulajdonképpen zavartalanul lehet eljutni bárhova. Szívesen megyünk az unokákkal a megújult Haleszba, hiszen itt van az utcánk végén. Az olyan „apró” felújítások is fontosak, mint a Fáy-lakótelep garázssoránál kiszélesített út, a Kisteleki utcában létesített két gyalogátkelő vagy a Géza utca elején, egy korábbi rendezetlen területen létrehozott Gyergyó-emlékpark. Ezek komfortosabbá, biztonságosabbá teszik életünket, szebbé a környezetünket. Az Öreghegyre menet gyakran közlekedem a Pozsonyi út alsó szakaszán, ahol most jó autózni vagy biciklizni, mert igényes volt a felújítási terv és a kivitelezés is. Remélem, hogy ezek a felújítások folytatódnak!
