A 6. számú választókerület, Maroshegy területét és lakosságszámát tekintve is Székesfehérvár legnagyobb városrésze, mely a Balatoni úti felüljáróval kapcsolódik a városmaghoz. Átszeli két vasúti sínpálya. Jellegzetesen hosszú, keskeny, családi házas utcái mellett számos újonnan épült lakónegyed és két lakótelep is a részét képezi.
Idősek és fiatalok is élvezik a megszépült közösségi tereket.
Brájer Éva 2006-ban kezdte képviselői munkáját Maroshegyen. Több olyan visszafordíthatatlan döntést örökölt, melyek meglátása szerint nem voltak hosszú távon – többek között az utak jogi rendezettsége, óvodai férőhelyek vagy a zöld környezet szempontjából – felelősséggel végiggondoltak: „Nem akartam továbbterhelni a terület beépítettségét, sőt ahol lehetett, a zöldfelületek növelését céloztam meg. Ebben az egész város szempontjából jelentős lépés az úgynevezett Alsóvárosi-rét állami forrásból való megvétele volt, amelyen egy ökológiai fejlesztés mellett a szabadidő eltöltésére és sportolásra alkalmas terület létrehozásának tervei már részben készülnek. De ezt a célt szolgálják a kisebb parkosítási beruházások is.”
Fejlesztések utcáról utcára
A városrész felzárkózásához elengedhetetlen volt a járda-, út- és parkolófejlesztések elkezdése, ami 2006 óta folyamatosan zajlik. Mindig az az utca újul meg, amelyik a legrosszabb állapotban van és nagy a terheltsége. Most a Temesvári és a Gyimesi utca van soron. Megszépül a Szilvamag is, mert ez az egyik központi része Maroshegynek. A teljes felújítás során jelentős mennyiségű, az útra merőleges parkoló mellett egy olyan kis parkot alakítanak ki intenzív növénytelepítéssel, ami enyhíti a városrész központjában a Balatoni út forgalmának hatását.
Folyamatosan újul meg a városrész
Tavaly elkészült a Rádió úti lakótelep melletti új térköves járda a régi töredezett aszfalt helyett. A mintegy százhetven méter hosszú és két méter széles járdát a már Maroshegyre jellemző sárga és szürke térkövekből rakták ki. A közeljövőben tervezik a játszóteret is bővíteni, mert egyre több a kisgyerek a környéken.
„Az óvodánkban azon túl, hogy kiváló pedagógiai munka folyik, mindig történik valami, ami fizikai értelemben is a színvonalat emeli. Legjelentősebb a két csoportszobás bővítés volt, ami nem egyszerű területi bővítés, de építészetileg és belső hangulatát tekintve is kiváló tervezői munka eredménye. Most az udvar játszólehetőségeinek megújításán dolgozunk. A gyermekek mellett az idősekről is gondoskodtunk, mikor annak idején megépítettük az idősek házát, ahova ma is sokan járnak be közösségi együttlétre. Központi helyünk még az orvosi rendelő és környezete, itt is új lett a játszótér, szép járda került az iskola elé, most a rendelő teljes felújítása van folyamatban. Az idén kerül tervezőasztalra a rendelőhöz kapcsolódó parkoló kialakítása, összefüggésben a Budapest-Balaton itt elhaladó kerékpárút tervezésével.” – tudtuk meg Brájer Évától.
Megújul a Gárdonyi
Maroshegy "szellemi központja" a Gárdonyi Géza Művelődési Ház és Könyvtár valamint az ezt körülvevő tér. Állami forrásból készülnek a ház és környezetének felújítási tervei. A képviselő szerint ez azért is lényeges, mert ezzel a változással a Repülőtéri út környezete is fejlődhet, ami már most elkezdődik a Vásárhelyi út Rádió út- Logisztikai központig tartó szakaszának rendbetételével: „Egy növekvő lakosságú városrésznek szüksége van olyan közösségi térre, ahol megtarthatja hagyományos rendezvényeit, gondoljunk csak a Böndörödőre! Szeretném újragondolni ezt a rendezvényt, de ehhez kiérleltebb technikai háttér szükséges. Ha már szolgáltatás: nagy lépés volt, hogy sikerült hosszas tárgyalásokkal és a város anyagi támogatásával elérni a postahivatal átköltözését.”
Egyre több az autó
„Szinte egyik pillanatról a másikra hirtelen megugrott a személygépkocsik száma. Ez örvendetes, ugyanakkor nehézséget is jelent, hiszen utcáink sajátos szerkezete nehezen bírja el ezt a forgalmat, így a közlekedőktől türelmet igényelnek. Ez is azt mutatja, hogy döntéseinket érdemes a hosszú távú következmények mérlegelésével meghozni.”
A képviselő megjegyezte, hogy az utóbbi években a lakossági kapcsolattartás átalakult. A hagyományos fórumok, személyes találkozók mellett egyre többen e-mailen vagy közösségi oldalakon jelzik feléje a megoldandó feladatokat: „Ez egy nagyon hasznos dolog, hiszen adott esetben meggyorsíthatja az ügyek elintézését. Szeretném mindenkinek megköszönni, aki érdeklődik vagy kulturált hangnemben jelez feladatokat, mert ezzel is sokat tesz a közösségért!”
Egyre több a gyermek
Békésiné Kimiti Ágnes, a Maroshegyi Óvoda igazgatója elmondta, hogy 2015-ben az eredetileg nyolccsoportos ovit egy új épületszárnnyal bővítette a város, mert az utóbbi években rengeteg kisgyerekes család költözött Maroshegyre.
„Az új részben két csoportszoba és egy tornaszoba kapott helyet, de ide helyeztük át a sószobát is. Az udvar felújítása tavaly kezdődött, és nemrég fejeződött be. Kaptunk új játékokat is. Igaz, még hivatalosan nem lettek átadva. Nyáron pedig a régi épületben is kicserélik az ablakokat.” – emelte ki az igazgató, majd hozzátette: Harmatosvölgyben a földből gombamód nőnek ki a családi házak, emiatt a közeljövőben még tovább kéne növelni az óvodai férőhelyek számát.
Ahol a közösségek szerveződnek
Iszkádi Erika, a Gárdonyi Géza Művelődési Ház és Könyvtár igazgatója lapunknak elmondta, hogy nagyon örültek, amikor megnyerték a Széchenyi 2020 pályázatát, és az intézményben egy Népmesepontot alakíthattak ki: „Korábban is számos olyan kezdeményezésünk volt – köztük a Tündérszó vagy a Tollpihe meseírópályázat vagy az Óperenciás mesemondóverseny – mellyel a gyerekekhez, fiatalokhoz közelebb akartuk hozni a mesék világát. Minden programunk ingyenes. A Népmesepontban tíz iskolával dolgozunk együtt, nekik különböző foglalkozásokat szervezünk. Rajtuk kívül előzetes bejelentkezés alapján érkeznek hozzánk iskolás és óvodás csoportok, de családok is.”
2018-ban a Gárdonyi bekerült a Digitális Jólét Programba is, ezért a könyvtár több informatikai eszközzel is bővült: „Ha betér hozzánk valaki és segítségre szorul akár egy önéletrajz megírásában, az állami támogatású gépcsereprogrammal vagy a nyugdíjasoknak szóló üdülési pályázat kitöltésével – vagy csak egyszerűen nem igazodik ki az internet és a számítógépek világában – kollégáink készséggel állnak a rendelkezésére. 2010 óta ingyenes számítógépes oktatást tartunk nyugdíjasoknak, amire még most is folyamatos a túljelentkezés. Az olvasóklubjaink is népszerűek, és szerencsére a könyvtárba is sokan jönnek! Sok az új könyv, ezen kívül lehet társasjátékot, dvd-t, diafilmet, diavetítőt kölcsönözni.” – mondja Iszkádi Erika.
Az épületben rengeteg kis közösség, többek között nyugdíjasklub, kerámiaműhely, szövőszakkör, baba-mama csoport, az Ikarus Néptáncegyüttes és a Fehérvári Hagyományőrző Íjászegyesület is működik, melyek összefogják a környéken élőket.
A közeljövőben az intézmény önkormányzati segítséggel új székeket, asztalokat, bútorokat szerez be. Ennél jóval nagyobb volumenű lesz a művelődési ház és az előtte lévő tér felújítása. Az ezzel kapcsolatos elsődleges tervek már elkészültek, és egy lakossági fórum keretein belül be is mutatták őket.
Mindig a legrosszabb állapotban lévő utca újul meg
Hiller Lőrinc 1978 óta él Maroshegyen. Először a Rádió úton lakott, utána költözött a Nagybányai utcába: „Annak idején a Rádió úti lakótelepen meglehetősen kezdetleges körülmények voltak. Nem volt járda. A házak között betontömbökön jártunk. Csak úgy zötyögött rajtuk az autó! A nyolcvanas években a Nagybányai utcában is kőporos úton közlekedtünk. Azóta, főleg az utóbbi néhány évben, rengeteget fejlődött a városrész. Ha csak a Szilvamagot vesszük, akkor mindenki láthatta, hogy az ott lévő vállalkozók meglehetősen mostoha körülmények között dolgoztak. A vásárlók nagyon nehezen tudták őket megközelíteni. Szerencsére a mostani felújítás után ez a probléma megoldódik. Az utcák közül mindig az újul meg, amelyik a legrosszabb állapotban van. Most a miénk következik. Az úttestnek nem tett jót, hogy a környékbeli építkezésekhez és a Brassói út felújításához erre jártak a teherautók.”
Léghajótöltés az egykori szőlőhegyen
Maroshegy, mint a Dunántúl közvetlen kapuja, az elhelyezkedése miatt fontos szerepet töltött be Fehérvár történetében.
„Ha megnézzük a térképet, látjuk, hogy a Sóstó egy süllyedék terület Fehérváron. Ide vezették már a 19. század legelején a város alól a vizeket. A közlekedőedények törvénye szerint ha itt gyülekeznek a vizek, akkor az út másik fele szárazra kerül. A homokpadok folyamatosan növekedtek, amelyeket hegynek neveztek el. A Mezőföld felől nézve annak is tűnnek. Ezek közé tartozott az Őrhalom, a Demkó-hegy és Maroshegy is. Mindegyikre szőlőt telepítettek.”– mesélte Demeter Zsófia várostörténész, majd hozzátette: ez különösen azért volt fontos, mert a nagy filoxérajárványban elpusztultak az öreghegyi tőkék. A kiesett termést többek között innen pótolták, ami idevonzotta a szőlőmunkásokat is.
1882-ben, a harmadik katonai felmérés idején már látszott, hogy a mostani Maroshegyen volt „településre alkalmas szárazulat”, amely köré lehetett telkeket kimérni. A Kölcsönös Népsegélyező Egylet többször is indított kislakás építő akciókat a huszadik század első évtizedeiben. A harmincas évektől kezdve az ONCSA-program keretében pedig a nagycsaládosokat juttatták sorházhoz, amiket ma is látni a Batthyány utcában.
A várostörténész érdekességként megjegyezte, hogy az 1929-es utcanévadási határozatban rögzítették: Fehérváron az újonnan belterületbe vont utcákat az elcsatolt országrészek városairól nevezik el. Maroshegy az erdélyi és a partiumi városokat kapta.
A lakosság növekedésével párhuzamosan a városrésznek egyre több középülete is lett. 1928-ban megépült a népiskola. A katolikusok 1894-ben a Brassói utcában megépítették a Szent István-kápolnát. 1940-41-re pedig a Szent István-templom is elkészült, ahol önálló plébánia és ezzel együtt anyakönyvezési helyszín is létesült. A reformátusok először a reptéren béreltek helyet, később pedig a MÁV-tól vásárolták meg mostani kápolnájuk helyét, ami az ötvenes évek elejére fel is épült.
Demeter Zsófia kiemelte: a városrész az elhelyezkedése miatt már az első világháborúban fontos szerepet töltött be. Itt töltötték a léghajókat. Ehhez kapcsolódva felépült a gázgyár, aztán a repülőgép- és léghajójavító, a reptér és az ehhez kacsolódó barakkok, ahol a legénységet el tudták szállásolni. 1917 őszére minden elkészült. Ebből lett a későbbi légi bázis, amihez kapcsolódva repülőgépekkel kapcsolatos ipart is telepítettek. Ez lett az Ikarus elődje.
