A 4. számú választókerület fordított T betűként délről és keletről veszi körbe a belvárost. A Horvát István-lakótelep, a Deák Ferenc utca és a Lövölde út környéke vagy a Salétrom utca viszonylag sűrűn lakott résznek számít, ahol a lakók szerint a kisebb-nagyobb tömbházakat igényesen kialakított közösségi terek, parkolók és zöld szigetek övezik.
A városrészben lévő parkokat, játszótereket az iskolások is szívesen használják.
Molnár Tamás 2014-ben lett a körzet képviselője. Megválasztása után azt tapasztalta, hogy a városrészben lépten-nyomon visszaköszönnek a hatvanas-hetvenes évek. 
„Miután az emberek megválasztottak, azt éreztem, hogy ez a környék az elmúlt jó pár évtizedben mintha kevésbé lett volna fókuszban, pedig nagyon közel van a belvároshoz. Felmértem azokat a területeket, amiket nagyon régen újítottak fel és ahol a legégetőbbek a problémák. Ennek eredményeképpen összeállítottam egy négy-öt éves tervet.” – kezdte nagy lendülettel a beszélgetést a képviselő.
Viszlát, hatvanas évek!
Az egyik legnagyobb – mintegy kétszázmillió forintos – beruházás a Salétrom utca megújulása volt, mely Molnár Tamás szerint ma már sokkal inkább sétány. A régi, töredezett betonburkolat helyett a színes kockakövek, zöld szigetek és padok egy szellősen tagolt közösségi teret alkotnak. Amit nemcsak az itt lakók, hanem a környező iskolák és óvodák is szívesen használnak.
„Közel százötvenmillió forintba került 2017-ben a Horvát István-lakótelep összes burkolatának cseréje. A járdákat például még a hatvanas években építették. Azóta csak akkor nyúltak hozzá, ha a betont valamelyik közmű cseréje miatt meg kellett vágni. Tele volt repedésekkel, letört mozaikdarabokkal, melyek néhány helyen már balesetveszélyesek voltak.”
A megnövekedett autóforgalom miatt a Horvát István utca és a Deák Ferenc utca kereszteződésében körforgalmat alakítottak ki: „Korábban sok bejelentést kaptam az utak mellett élőktől, hogy a piros lámpánál várakozó gépkocsik nagyon kellemetlen zaj- és porterhelést jelentenek. A körforgalom kialakításával és ezzel együtt a közlekedés folyamatossá tételével ez a probléma megszűnt.”
Ezzel párhuzamosan ahol csak lehetett, új parkolóhelyeket is kialakítottak – többek között az Árpád utcában vagy a sportcsarnok mögött. Tavaly pedig elkezdődött a Lövölde út belső útjainak felújítása is, ami a képviselő szerint régi adóssága a városnak. A munkálatok idén folytatódnak, és nagyjából két éven belül teljesen megújul ez a környék is.
Molnár Tamás szeretne a közeljövőben egy szabadidős parkot a Béke térre, ahol a különböző generációk tudnak egymással találkozni és minőségi időt együtt tölteni. A Horvát István-lakótelepen tervben van még egy új, tizennyolc férőhelyes parkoló kialakítása is. Ezenkívül a képviselő a Lövölde úton a páratlan oldalon a járdát is meg akarja csináltatni, mert finoman szólva sem huszonegyedik századi állapotokat idéz.
Mindennapi apróságok
„A nagy beruházások mellett rengeteg apró fejlesztéssel próbálom könnyebbé tenni a lakók mindennapjait. Ilyen például egy kuka vagy egy pad kihelyezése, esetleg egy kukaketrec kialakítása. Ez utóbbi jelentősen javítja az itt élők komfortérzetét, mert nem kerül bele idegen szemét, és ha az edény megtelik, akkor sem hordja a nejlonzacskót meg a PET-palackot az utcán a szél.”
A képviselő szerint bármiről van szó, sokszor a legnehezebb feladat a lakók közötti konszenzus kialakítása. Például abban mindenki egyetért, hogy legyen parkoló, csak ne az ő ablaka alatt, mert nem szeretne reggel motorzúgásra ébredni. Vagy szükség van padra, de tegyék tíz méterre az ő lépcsőházától, mert zavarja egy esetleges hangoskodás.
Molnár Tamás elmondta: nyugodtan lehet őt akár személyesen vagy közös képviselőn keresztül, telefonon, e-mail-ben, vagy Facebookon keresni. Ha valakinek bármilyen észrevétele van, ne tartsa magában, mert csak akkor tud segíteni, ha tud a problémáról.
Parkolók, kutyák és a varjak
Egyed Attila a Vörösmarty Lakásszövetkezet elnökeként és több társasház közös képviselőjeként a szívén viseli a négyes választókörzetben élők sorsát. Mindent megtesz azért, hogy a problémák ne csak szóban, hanem ténylegesen meg legyenek oldva.
„Nagyon sokat küzdöttünk azért, hogy legyen szép, új aszfaltunk a Horvát István-lakótelepen, mert előtte csak foltozgattak. Kaptunk új parkolókat, de a parkolási helyzet hosszú távon így sem megoldott. Felmerültek olyan ötletek, mint a fizető parkoló bevezetése. Felesleges. Itt nem nappal van probléma, hanem este! És ez csak rosszabb lesz. Hogy miért? Egyszerű matematika az egész. A városrészben van hetven-nyolcvan olyan nyugdíjas, akinek még nincs autója. Ők tíz-húsz éven belül elmennek. Ki hamarabb, ki később, de a helyükre minimum másfél autóval érkeznek az új lakók lakásonként. Ez a mi esetünkben száz, de inkább százötven gépkocsit jelent. Jelenleg tervben van egy tizennyolc férőhelyes parkoló kialakítása, és ezen kívül egy nagyobb parkoló helyét is keressük. Szerencsére Molnár Tamás abszolút agilis partnerként mindenben segített és segít bennünket.” – tette hozzá az elnök, aki szerint a lakóközösség fiatalodik, de a maga módján egyre közömbösebb. – „Az emberek szinte fuldokolnak a "nem törődöm semmivel tablettától". Ha nincs parkolóhely, ráállnak a fűre. Én szólok nekik, hogy ez szabálytalan és meg fogják büntetni, erre nyomdafestéket nem tűrő kifejezéseket vágnak hozzám. Vagy egy másik jelenség: a kutyagazdik – tisztelet a kivételnek – nem szedik fel a kutyapiszkot. Semmi gond nem lenne ezzel, ha elsétálna a kétszáz méterre lévő futtatóig. De nem teszi meg, mert messze van. Amíg nem kerítettük le, a játszótér is tele volt kutyaürülékkel. Minden a türelmetlenségről, a tolerancia és a konszenzus hiányáról szól.”
Nemcsak a kutyák borzolják a kedélyeket, hanem a Béke tér mögötti házaknál a vetési varjak is: „A környező utcákban –például a Lövölde, a Gyümölcs és a Horvát István utcában – megborotválták a platánfákat, így a városban lévő vetési varjak fészkelési helyei nagyrészt megszűntek. A Béke tér mögött viszont érintetlenül hagytak néhány fát, ahová a madarak átköltöztek. Ha nem húsz fán van egy fészek, hanem egy fán húsz, az jelentős problémát okoz a fa alatt... Mit tehet ilyenkor a lakó és a közös képviselő? Jelzi ezt a városnak. Azon kívül, hogy ezt továbbították az illetékes szakhatóságnak, még semmi sem történt.”
A varjúhelyzettel kapcsolatban Molnár Tamást is megkérdeztük, aki azt mondta: amint vége lesz a költési időszaknak, megpróbálják őket áttelepíteni az egyik nemzeti parkba.
A nyugalom szigete
A Béke téri parkban kutyasétáltatás közben beszélgettünk Péntek Gáborné Erikával: „Szeretünk itt élni. Ez egy nagyon nyugodt és biztonságos környék. Igaz, újabban megint megjelentek a hajléktalanok. Nem sokan, egy-ketten itt szoktak üldögélni a parkban a padon. Élvezik a napsütést, de kettőt sem szólnak. Remek a közeli futópálya, néha szoktunk is jönni futni.”
A parkokat karbantartják
Málics-Tóth Ildikó kétéves kisfiával focizott a játszótéren. Hat éve költöztek a Prohászka-templom mellé: "Gyalogtávon belül van játszótér, a bolt, de ha be szeretnénk menni a belvárosba, akkor sem kell autóba ülni. A parkolási helyzet sem vészes, és a parkokat is szépen karbantartják. Ennek én különösen örülök, mert sok időt töltünk a fiammal a szabadban!”
Túl az aszfalton
Futter Lajos – bár a Tóvárosban lakik – sokszor látogatja meg a lányát és unokáját a Lövöldén: „Rengeteget fejlődött a környék! Látja? Ott, a házak előtt nemrég aszfaltoztak és új parkolókat alakítottak ki. Ahhoz képest, hogy lakótelep, sok a zöld, és két utcán belül három rendes játszótér is van. De kell is, mert délután a gyerekek elözönlik az utcát!”
Egy barátságos sétány
Borbély Barnabás 1974-ben, az első lakók között költözött be a Salétrom utcába: „Az utóbbi években a környező utcákban új parkolókat alakítottak ki. Igaz, fizetősek, de mindig akad egy-két szabad hely. És ez sokat számít! Bár a zöldfelületek nagyságában sok változás nem történt, a Salétrom utca térkövezésével ez lett az egyik legbarátságosabb része a városnak! A környékbeli toronyházak ráadásul egy szél- és közlekedésvédett udvart képeznek, amit az idősek és a fiatalok is nagyon szeretnek. Nyáron a sétányon még fagylaltos is jár!”
Lövölde – az ország egyik első sportcentruma
„Fehérváron módos polgárokból szervezték meg a Polgári Lövészegyletet a 19. század elején. Eleinte a Vas utca környékén volt a központjuk, de mivel az épület elég rossz állapotban volt, ezért kaptak egy új területet, hogy ott képezzék ki a tagokat. Így jött létre az egykori Váralja szabad részén a lövölde. Mellette kapott helyet az 1850-es években a méneskaszárnya istállókkal és laktanyákkal, ahol a monarchia idejében a katonalovak tenyésztésével, később pedig a polgári lóállomány nemesítésével is foglalkoztak. Ezektől délre kapott helyet a vasútállomás is, ami végül az 1944-es szőnyegbombázások során a környék vesztét okozta.” – mondta Demeter Zsófia várostörténész.
A lövölde – azon kívül, hogy a polgárok lőhettek – mai szóval élve rendezvényhelyszínként is szolgált. Itt fogadták a fehérváriak Ferenc József császárt. Az épületben a szó pozitív értelmében mulató is működött. A két világháború közötti időszakban ezt átépítették Molnár Tibor tervei alapján, és létrejött az ország egyik első, fedett sportcentruma.
