Folytatódik a művészettörténeti szabadegyetem előadássorozata

„Az IPARTERV-generáció” címmel Aknai Katalin művészettörténész tart előadást 2011. január 13-án, csütörtökön délután 18 órakor az Új Magyar Képtárban. A 60-as években több generáció torlódott össze a nyilvánosság különböző szintjein az Európai Iskola még aktív tagjaitól kezdve egy 1967/68 táján színre lépő nemzedékig, amelyet a művészettörténet és a művészetkritika máig IPARTERV-generációként emleget.
2011.01.10. 11:05 |
„Az IPARTERV-generáció” címmel Aknai Katalin művészettörténész tart előadást 2011. január 13-án, csütörtökön délután 18 órakor az Új Magyar Képtárban. A rendezvény a „Múzeumok Mindenkinek” Program keretén belül valósul meg.
 
 
 
 
 
 
A hatvanas évek közepére felnőtt és aktivizálódott egy olyan generáció, amely a vasfüggönyön innen, a Kádár-kor kontrollja alatt, részint a magyar avantgárd progresszivitásába kapaszkodva, részint a nemzetközi képzőművészeti mozgásokat – szűkös információs csatornákon át – követve kívánta visszacsatolni az 1949-ben megszakadt és szabad pályájáról letérített magyar képzőművészetet az európai kultúrába.
 
A képlékeny körvonalú 60-as években több generáció torlódott össze a nyilvánosság különböző szintjein az Európai Iskola még élő és aktív tagjaitól kezdve egy 1967/68 táján színre lépő harmincas éveiben járó nemzedékig, amelyet a művészettörténet és a művészetkritika máig IPARTERV-generációként emleget.
 
Nevét azokról a kiállításokról kapta, amelyeket Sinkovits Péter fiatal művészettörténész rendezett meg egy budapesti építőipari vállalat Deák téri székházának dísztermében 1968 decemberében (I. IPARTERV-kiállítás) és 1969 októberében (II. IPARTERV-kiállítás) Frey Krisztián, Bak Imre, Nádler István, Konkoly Gyula, Siskov Ludmil, Hencze Tamás, Keserü Ilona, Lakner László, Major János, Tót Endre, Méhes László, Molnár Sándor, Jovánovics György, Baranyay András közvetlen részvételével (a kiállítás szellemi környezete azonban sokkal kiterjedtebb volt).
 
A válogatás fő szempontja a szabadság érvényesítése volt, és jelképes volt a mozzanat is, amivel a kiállítás a kasseli Documenta 4 szervezési elveit követte. A válogatás szellemében egyaránt megjelent a magyar avantgárd tekintélyeihez való kötődés (részben innen származik a neoavantgárd elnevezés) és a legújabb nemzetközi trendek kiérlelt, egyéni megoldásai a pop art-tól kezdve az informelen át, a geometrikus struktúráktól, a színek emancipációján át a gesztus eleven, erőteljes alkalmazásáig.
 
A vetített képes előadás kitér ennek a virulens időszaknak a történelmi-szellemi előzményeire és holdudvarára, amely nemcsak a két IPARTERV-kiállításban formálódott, hanem számos egyéb vizuális megmozdulásban a zene, az irodalom, a film szélesebb, alternatív spektrumában. A rendezvény a TÁMOP-3.2.8/10/B-2010-0012 „Múzeumok Mindenkinek” Program – Múzeumok oktatási-képzési szerepének erősítése c. projekt keretén belül valósul meg.