-
Aranyecsettel festenek
Egy közösséghez tartozni jó dolog. Hát, még ha ez egy olyan, állandóan mozgásban lévő csapat, amelynek tagjai hétről hétre bejárhatják a világot az óceánoktól a sűrű erdőkön át a legmagasabb hegycsúcsokig.
2024.08.02. -
Operametal és extrém arcok
A FEZEN fesztivál nyitónapjára érkezett az Avantasia, a fantasy-metal projekt ötletgazdája, Tobias Sammet az Edguy-jal már játszott Székesfehérváron. Szintén a nyitónapra érkezett Angliából a Cradle Of Filth, az extrém metal egyik legismertebb zenekara, akik több mint 30 éve járják a világ színpadait.
2024.08.01. -
Legyél te is Albás!
Az Alba Regia Alapfokú Művészeti Iskola ismét felvételt hirdet az Alba Regia Táncegyüttes utánpótlás csoportjaiba. Szeretettel várja néptánc tagozatára azokat az iskolás gyermekeket, akik egy jó csapatban, családias légkörben szeretnének rendszeresen mozogni, táncolni. Visszavárják a tanulmányaikat már náluk folytató diákokat is.
2024.08.01. -
Elkezdődött a FEZEN
Szerdán a Fehérvár nagyszínpadon a Parno Graszt, Beton Hofi, a Carson Coma és a Belga játszik a Harman Main Stage-en pedig a Lord, az Ossian és az Avantasia nyitotta a FEZEN-t. Ahogy az elmúlt 27 évben, úgy idén is egy műfajilag rendkívül sokszínű fesztivál várja a Székesfehérvárra érkezőket egészen szombat hajnalig.
2024.07.31.
Gondolatok a szépséges fájdalom napja, a Halottak Napja elé
De az évnek van egy napja, amikor elszorul a torok, megremeg a belső, érzékenyül a lélek, de fájdalmasan gyönyörű szép az emlékezet. E napon (is) azokra gondolunk, akiket elveszítettünk. Szeretteinket, barátainkat, a halhatatlan, öleletlen kedvest, aki csak benned volt, mert a fizikai valóságban nem jött össze az a vágyott ölelés. A gyertya lángja ég, el ne aludjék, az emlékezés fénye ez, ami megvilágítja a múltat, szépségesen szomorúvá téve a jelent. Szinte mindenki felkerekedik ezen a napon, elutazik messzire, vagy csak gyalog, ide a közelbe.
A temetőkbe. Járás közben az őszi avar zizeg a lábak alatt, időnként szél fújja a lábaink elé rakott izgő, mozgó színes szőnyeget. A szeretett apa, anya, fiú, leány, barát, barátnő, sorstárs sírja előtt megállsz, néha ellenőrizhetetlenül mozdul a kezed, odébb raksz egy virágot, arrébb söpörsz egy levelet, miközben nyelsz nagyokat, és lelki szemeiddel felidézed a sírban fekvő alakját. Hej, de nehéz, szomorú pillanatok ezek! De az emlékezés megsimogatja lelked, elsimítja a gondolatráncokat, ilyenkor újra él benned, aki már valójában nincs, aki már csak az emlékezet varázslata.
Este pedig megannyi apró gyertya imbolygó lángja világítja a múltat. Beleborzongsz a látvány szépségébe, és szinte hihetetlennek tűnik ez a gyönyörűséges, fájdalmat világító, de mégiscsak az emlékezést szépítő röpke néhány pillanat.
Ugye, Te, Ön, és Minden élő átélte e pillanatokat, felélesztve az életteleneket a gyors filmként végig futó emlékezet kockáin?