Hétvégétől vége a pontytilalomnak a Velencei-tavon

  Ponty - A legnagyobb mennyiségben és értékben telepített halfaj. A zsákmányban általában jól elkülöníthető a telepített magas hátú pikkelyes pontyfajta, és az őshonos tavi nyurgaponty, melynek állományát szintén telepítésekkel fejleszti a hasznosító. Pontyfogásra szinte az egész tó területén, bárhol számíthatunk. Felmelegedő tavaszi és lassan lehűlő őszi időszakban a pontyok szívesen keresik fel a nádasok széleit és öbleit. Igen meleg vízhőmérsékletnél viszont a nyílt vizek, mélyebb szakaszok az eredményesebbek. A nádasok mellett elsősorban úszóval, míg nyílt vizeken elsősorban fenekező módszerrel, de sokan úszós módszerrel is eredményesen horgásznak pontyra.

 

  Süllő - A tó egyik legértékesebb és legnagyobb számban előforduló ragadozó hala. Megtalálható a nagy nyílt vizű területeken ugyanúgy, mint meglepő módon az iszapos, sekélyebb vizű nádasok mentén. Tartózkodási helye követi a táplálékhalak kedvelt élőhelyeit. Állománya évről-évre feljövőben van, bár az alacsony vízállású, így alacsonyabb víz-oxigénszintű időszakok nem mindig kedveznek horgászatának, mégis az élőhelyét megkereső, horgászati módszereit ismerő horgászok biztosan számíthatnak fogására.

 

Csuka - A Velencei-tó korábbi jelentős nádas fedettsége, alacsonyvizű sekély partszakaszai igencsak kedveztek a csukának, ebben az időszakban e halfaj volt a domináns ragadozó. A kotrások következtében csökkentek a nádasok és szinte eltünt a sekély, növényzettel benőtt parti öv, és ezáltal a csukaállomány is. Nagyobb ivadékok telepítésével az elmúlt évtizedekben sikerült állományát szinten tartani és a vízbő években fejleszteni. Manapság úgy a nádasok szélén, mint a nádasokhoz közeli nyílt vizeken és a kikötők környéken is számíthatunk kapására. Az átlagosan 1-3 kg-os állománya mellett jó néhány 5-12 kg közötti rafinált öreg csuka is elejtőjére vár.

 

Harcsa - A tavon különösen rejtett életet él a harcsa. Előszeretettel tölti az év legnagyobb részét az úszó nádszigetek u.n. "szakadtak" alatt, természetesen zsákmányszerzési céllal ki-kilátogat és ma már egyre több harcsát fognak a kotrások által visszamaradt mélyebb gödrök környékén is. Sajnos nagyon kevesen horgásznak harcsára, bár állománya évről-évre növekszik, a horgászzsákmányban évente összesen mintegy 500 kg körüli mennyiségben szerepel. Pedig sok a nagy súlyú (20-50 kg-os) harcsa él a tóban és egyre számosabb a növendék harcsák (1-3 kg-os) állománya is. Kapitális -70-90 kg-os - vén harcsák is előfordulnak.

 

Balin - Különösen erős és nagy létszámú állománya él a tóban. A korábbi évtizedek tudatos telepítése hatására mára szinte a tó valamennyi vízszakaszán észlelhetjük rablásait. A balinozást kedvelők és értők elsősorban pergetéssel zsákmányolják az 1-3 kg-os példányokat, de jó néhány nagyobb rekordméretű 4-6 kg-os balin is üldözi táplálékhalait a tóban.

 

Angolna - A múlt század 70-es éveinek elején telepítette az akkori hasznosító halászati szövetkezet a tóba halászati-gazdasági célból. Mivel a tó vizéből ritkán történik vízeresztés, ezért az angolna nem tud elvándorolni és még mindig tömegesen fordul elő. Megtalálható a kisebb súlyú, hegyes fejű típus (ezek általában hímek), és széles fejű, nagyobb súlyú nőstény példányai, melyek nemegyszer a 2-3 kg-ot is elérhetik.

 

Amur - A múlt század 70-es éveinek elején szintén a halászati szövetkezeti időszakban a vízinövényzet visszaszorításának céljából és gazdasági halászati céllal telepítették tömegesen. Az egyik legkedveltebb nagy testű horgászhallá vált. Nem ritka még me sem a 20-30 kg körüli példányok fogása. Állománya csökkenőben van, mivel a törvényi szabályozások következtében természetes vizekbe 1996-tól nem lehet amurt telepíteni. Ettől függetlenül még jó néhány évig sikeresen horgászhatnak a tavon amurra, melynek nagyobb példányait zsákmányul ejteni különleges élmény, és jó horgásztudást igényel. Az utóbbi évek átlagában még évi 2,2 tonna amurt fognak a Velencei-tavon.